Nyúl cslád 17.
NYÚL MESE xvii.
nosztalgia
A nyúlcsalád a reggeli utáni az időt a kert gondozására szánta. Ez egyrészt a fáramászás gyakorlása, másrészt a napi élelem pótlása, illetve a kert rendbetételét is szolgálta. Javában gondozták a kertet ,mikor Foltosnak eszébe jutott,hogy mit mesélt nekik apja a répaföldről. --- Apa sokat meséltél nekünk arról, hogy van egy nagy répaföld, meg káposztaföld és egy salátásföld ---- Apa !,- megmutatnád nekünk honnan loptátok el a káposztát a testvéreiddel. --- Édes fiam, ez egy nagyon veszélyes hely ám --Legalábbis akkor nagyon veszélyes volt……. --De megnézhetjük messziről, ha előtte egy kis rúdugrógyakorlatokat végeztek.
A kert rendbetétele után,nem kellett biztatni a nyulakat hogy gyakorlatozzanak. Szinte felvillanyozta őket az a tudat,hogy megláthatják az apjuk által mesélt helyet. Mikor az apjuk látta, hogy milyen lelkesek a gyerekei, és megcsináltak mindent amit kért,felkerekedtek és elindultak a régi káposztaföld felé. Végig futották az utat, aztán elértek az erdő széléhez. Lassan, kúsztak ki a külső bokrokhoz, körbenéztek. Feketefarkú, magyarázta, hol merre mit csinált,hogyan kúszott el a patakig, hogyan futott neki, aztán átugrott és , hogyan lopták el a káposztát. Nagyon felizgatta a társaságot a meséje . ---- Apa, kússzunk el legalább a patakig ! ---- Rendben !,- Az első dolgunk, hogy alaposan körbe kell nézni, nincs e zavaró körülmény.
Körbenéztek,nem volt semmi,ami megzavarhatott volna A gyerekek követték apjuk minden mozdulatát. Elmentek egy darabig, megálltak,fül fel, hallgatózás, két lábra állás,figyelés, ez ment a patakig. Ott megálltak,az apa magyarázta ,hogyan ugrott át a patakon.
---- Onnan futottam neki, a botot benyomtam a patak középébe, ellöktem magam fel a magasba és átlendültem a patak felett, aztán ugyan így vissza . ---- Ha,átnéztek, most nem káposzta, hanem sárgarépa van ültetve… Még elég kicsik, nem érdemes értük átmenni. De, megígérem nektek, hogy meglátogatjuk egyszer. Visszafordultak, és amilyen csendben jöttek, ugyan olyan csendben távoztak az erdőbe. Otthon elővették a rúdugráshoz használt botjaikat ,megvizsgálták, majd megnézték a rugózó fát is , működik e ,és csak ezután határozták el ,hogy most keresnek egy olyan mély árkot, mint a patak, és gyakorolják az átugrását. Találtak is egyet ,igaz nem volt benne víz, és egésznap az átugrását gyakorolták,készülve a nagy eseményre, mikor majd a patakot kell átugorni. Micsoda szorgalmas kis csapat lett belőlük. Nem kellett őket bíztatni, meg noszogatni,csinálták ők maguktól is. Feketefarkú és Fehér örömmel nézték gyermekeiket, és vigyázták ,hogy minden rendben menjen. Ilyen elevennek talán nem is látták még gyermekeiket . A virgonckodásukat a lemenő nap szakította félbe. Alapos tisztálkodás után lefeküdtek, és reggelig álmodtak, a nagy répaföld meghódításáról.
VÉGE A XVII. RÉSZNEK
|