16. Manó mese

16.    Manó mese                             Kerti manó

                               vendégségben

 Mivel régen látták egymást, volt mit megbeszélniük a manóknak. Az elválástól, az utazásig, az új helyen való letelepedésig és a mostani találkozásig. A manók, mire mindent elmeséltek és elmondtak egymásról, beesteledett. Lefeküdtek és a fáradtságtól, reggelig aludtak. Reggel mikor Priszcilla megébredt, furcsa derengés volt a szobában.  Úgy  látta, hogy a másik teremben, amit kamrának használnak, egy vékony gömbölyű fénysugár halad át a szobán és az ott marad a szemközti falon. Mikor mindenki felébredt, Priszcilla, megkérdezte Baskót.

--- Mond, mi az a fény ott a falon.

--- Menj oda és nézz be oda, ahonnan jön a fény.

Priszcillának nem kellett kétszer mondani. Odament falhoz és belenézett a lyukba. Egy nagy, szobát  látott a lyukon keresztül, különböző tárgyakkal. A szobában nem volt senki.

---- Minek fúrtad ki itt a falat?

---  Tudod, jó, ha a manó tudja, mi történik körülötte, ezért néha átnézek a falon lévő lyukon. Szeretem tudni, mi történik a fal túloldalán, hogy időben menekülni tudjunk ha kell. Különben, ezt a helyiséget ők úgy hívják, hogy nyári konyha. Ítt szoktak tartózkodni, meg főzni, sőt gyakran ebédelnek is. De ők nem tudják, hogy itt vagyunk.

--- És honnan szerzitek be az élelmet.

--- Van ezeknek itt nem messzire egy verműk, ahol tárolják a kertből felszedett termést. Ha esetleg kicsit nyitva hagyják, hogy szellőzzön, akkor onnan szoktunk csenni egypár dolgot. Sárgarépát, krumplit, karalábét, zellert, paprikát vagy paradicsomot. De átjárunk a másik telkekre is, nehogy gyanút fogjon, hogy mindig itt tűnik el valami.

--- Tojást ettetek már?- kérdezte Janó.

--- Nem azt még nem.

--- Van itt valahol a környéken tyúkól?- kérdezte Priszcilla.

--- Van hát. A harmadik szomszédnál.

---  Menjünk, nézzük meg.

Hamar lementek a liften és Baskót követve mentek utána. Minden rejtett illetve álcázó tereptárgyat kihasználva jutottak el a másik kertbe. Útközben Priszcilla azt mondta.

--- Törjünk magunknak jó erős botot, szükség lesz rá.

 Mindegyikük tört magának ágat támasztéknak. Tényleg voltak tyúkok. Megközelítették az ólat, felmentek a feljárón és bementek. Irtó büdös volt ott bent, a tyúkok viszont kint voltak az udvaron. Találtak tojást is, és kihúzták a fészekből. Elgurították az ajtóig és lassan a botokat egy kicsit lejjebb-lejebb rakva leengedték a feljárón. Lassan gurult a tojás és nem tört el. Leértek és elkezdték gurítani a kerítés felé. Nem volt nehéz átgurítani a kerítésnél, mert éppen ott volt kitörve a léc. Aztán át a lakásuk melletti udvaron a kerítésig. Már két telken átgurították, minden féle akadály nélkül, de a végállomás előtt volt a nagyobb baj, mert tele volt törmelékkel. Előbb ezt kellett megtisztítani, hogy el lehessen gurítani az épület sarkáig. Úgy kellett négy manónak beemelni a ládába. Négyen kellett, hogy felhúzzák az emeletre. Fent aztán oda lehetett gurítani a gerendához, ám nem volt könnyű lecipelni a téglalakásba. A lyukon befért, egy manó faralt befelé és fogta a tojást, másik meg tolta befelé.

A lakásban, viszont fel kellett két asztalt rakni egymásra, hogy le ne essen a földre. Aztán, lerakni egy alacsonyabb asztalra és onnan a földre. Végre nagy erőfeszítések árán, de bent volt. Bent, aztán megmutattuk, hogyan kell felbontani és megsütni. Baskó azt mondta:

--- Jó lenne meghívni a szomszédjainkat, mert ez olyan sok, hogy hetekig ezt ehetjük.

--- Nem is említetted, hogy vannak szomszédjaitok?

--- Bocsánat, ez teljesen ki ment a fejemből. Nekem nem újdonság, csak nektek.

Roxán, már ment is a szomszédokért. Rövid időn belül, meg is jöttek. Bemutatkoztak egymásnak.

--- Mjüriel vagyok,- mondta a manólány. A párom pedig, Kosztos.

--- Én Priszcilla vagyok,Roxán testvére, a párom pedig Janó. Szeretném megkérdezni, hogy ti így négyen, hogyan jöttetek össze?

---  Mi csak barátok, illetve szomszédok vagyunk. Mikor találkoztunk Baskóval, ő mutatta meg, hogyan lehet ide beköltözni és mi is készítettünk lakást magunknak, de a túloldalon. Bár ennyire nincs eldugva a bejárat , mint itt. De nagyon álcáztuk. Mivel elég messzire vagyunk egymástól, nem zavarjuk egymást.

--- Nos, ennek örülők. Jó, hogy átjöttetek, mert meg akarlak tanítani benneteket, hogyan kell tojásrántottát készíteni. Ugye, nem ettetek még ilyet?- látta, hogy mindenki csodálkozva néz rá.

--- Nem, azt sem tudom, mi az!- szólta el magát Kosztos.

--- Ismered, hogy mi ez?

--- Igen, láttam már ilyet, ez egy tojás. Ezt tyúkok tojják és gyűjtik az emberek,- vágta rá Mjüriel.

--- Látjátok, kibontottuk. A belsejében van sárgája és fehérje. Ezt most összekeverjük. Ha ezt megcsináltuk, akkor kimerünk belőle egy kicsit, de csak annyit, amennyi belefér ebbe a sütő edénybe. Feltesszük a tűzre és enyhe kevergetéssel megsütjük. Kicsit megsózhatjuk, és már ehető is, csak egy kis kenyér kell hozzá.

--- Hű, ez nagyon finom! –szólalt meg Mjüriel

--- Ez tényleg finom! Ha én ezt tudtam volna, már régen megloptam volna a tyúkólat, jelentette ki Kosztos.

--- Csak mértékkel kell mindent elcsenni,- intett Priszcilla

--- Igazad van, elég egy tojás két családnak is. De amint látom, most három család sem tudta megenni,- szólt Roxán.

--- Ez, mégfinomabb, ha előtte hagymát dinsztelünk és arra öntjük a tojást. 

--- De a hagyma az büdös.

--- Ha, lepiritod, akkor nagyon finom ízt ad az ételnek.

Priszcilla csinált ilyet is és  mielőtt megkostolták volna, előtte már fintorogtak. Mégis rávették egymást és megkostolták, nagyon izlett nekik ez is.                                                                                                                                                                     --- Na ezután csorhatunk hagymát is

--- Mondjátok, csak, szerszámaitok vannak, mondjuk azért, hogyha szétesik valami és össze kéne szegelni.

--- Nekünk nincsenek ilyen dolgaink. Ha, megnézed, itt minden össze van kötözve, - mondta Baskó.

--- Nekünk van egy jótevőnk, bocsánat nem is egy, hanem kettő.

Az egyik a Papa a másik meg a Mama. Annyi mindenben segítettek nekünk. Tőlük kaptunk szerszámokat, sőt még a házunkat is ők csinálták.

--- Ez komoly?- tátotta el a száját Mjüriel. Ti kapcsolatot tartotok az emberekkel, és nem bántanak benneteket? 

--- Nem bizony! Ha beszélnék vele, lehet, hogy el is hozna benneteket. De mindig őt sem kérhetem erre, ezért másképpen oldottuk meg az utazást. Pár nap múlva úgyis haza megyünk, és akkor megmutatjuk, hogy hogyan kell messzire utazni.

Többször is átmentek egymáshoz látogatóba. Egyszer Mjürielnél, egyszer Baskóéknál voltak. Aztán úgy döntöttek Priszcilláék, hogy elindulnak haza. Eljött végre a hazaindulás napja.                                                                                                                      --- Meghívlak benneteket hozzánk. Szívesen várunk benneteket nálunk. 

                                      folytatjuk