NYÚL MESE XXIV.
A RÉSZEGEK
A nyulak a mai napot arra akarták szánni ,hogy kilessék azokat a szegény embereket akik még nem kaptak a pénzből. Megvárták mig szürkülni kezdett az ég és csak akkor indultak el.Szinte láthatatlanul, a környezetbe beleolvadva. Megközelítették a falut, még a kutyák sem vették észre őket.Nagyon csendben közlekedtek. Sok helyre benéztek és átnézték. Éppen bent jártak az egyik udvarban, mikor hangos éneklésbe kezdett az utcán valaki. Hát ha azt éneklésnek lehet nevezni, szerintem ordított.
Odamentek a kerítéshez és látták,hogy egy részeg ember támolyog az utcán és énekel.
-- Borzalmas részeg ez az ember,- szólt Pihe,- megkéne ijeszteni úgy,hogy elmenjen a kedve az ivástól.
– Jó! Jó! - de hogyan?
– Találtam az előbb egy könyvet az iskola fészerében ,abba belenéztem és láttam egy jó ijesztős képet, gyertek nézzük meg.
Odaugráltak és megnézték a könyvet, és tetszett nekik az amit láttak .
- De, ehhez egy csontváz kell !,
- Az is van. Ott van, ha egy kicsit odanéznétek.Éppen festenek az iskolában, és kihordtak mindent a fészerbe.Na akkor megcsináljuk ?
-- Ti ketten szerezzetek egy kaszát. Hárman elhozzátok a csontvázat, mi pedig szerzünk egy fekete leplet.
Másnapra minden együtt volt. Felöltöztették a csontvázat, sőt mozgathatóvá fabrikálták és csináltak egy próbát.Nagyon jól mulattak rajta.Megbeszélték,hogyan mozgassák és azt is ,hogy mikor.
A nap már régen lement, a hold átvilágított a sejtelmes fényt adó felhők között. Sűrű sötétség vett körül mindent.Az árnyékokból különbőző dolgokat lehetett kivenni .A fényárnyék,játszott az éjszakában. A nyúlak csendben vártak.
Jött a részeg ember,dülöngélve, a kerítésbe kapaszkodva, és énekelt ,illetve időnként felordítva a környéket .Bosszankodtak is érte a jóérzelmű emberek.Lassan dülöngélt előre és mikor a megbújó nyulak közelébe ért, éppen belekapaszkodott a kerítésbe és ordibált. Ezt az időpontot használták ki a nyulak,hogy előhozzák a csontvázat , kaszával a kezében és hátán lepellel.Félelmetes látvány volt a részeg embernek.Előszőr azt hitte rosszul lát. Meg is rázta a fejét,hátha eltünik , de csak nem tünt el a borgözös látomás.A Halál maradt
A részeg megdermedt a félelemtől,--- hát még mikor megszólalt.
-- Én vagyok a Halál,..... az életedért jöttem !
---- Szentséges szűzanyám, az én életemért ,de miért?
--Mert el akarom vinni a részeg embereket a pokolba, ebből a faluból.
A részeg szinte azonnal kijózanodott,mert megértette,hogy mi tőrténhet vele.Megbánta,hogy ivott,ezért könyörgőre fogta a dolgot.
---- Kérlek tégy kivételt, most az egyszer, igérem megváltozom.
A nyulak ott voltak a lepel mögött,majdnem elnevették magukat. Az egyikük a kaszát mozgatta a csontváz kezében,a másikuk meg a kezét billegtette egy bottal, a harmadik meg az álkapcsát le-fel mozgatta egy vékony ággal.
De mindez nem látszott a sötétben A részegember halálra rémült , elsírta magát , a fejét a kezébe temette és azt mondogatta.
---- Jézus Máriám !,- ez tényleg a Halál ! ! !,-,suttogta a részeg
-- Leviszlek a pokolba ,mert látom ,hogy sosem javulsz meg .és mindig részeg vagy.
---- Ígérem, többet nem iszom ,csak most engedj el!.
-- Hát legyen, kapsz egy utolsó esélyt, de ha nem tartod be, eljövök érted.
A részeg elsírta magát ,a fejét a kezébe temette, ekkor tűntek el a nyulak az útról és elbújtak a bokorban.
A részeg mire újra felnézett, már nem volt ott a Halál.
Az ereje elhagyta alig tudott hazamenni annyira reszketett félelmében.
Másnap,munkából hazafelé jövet, a kocsma előtt vitt el az útja. Gondolkodott bemenjen–e az ivócimboráihoz. Végül is úgy döntött bemegy, és elmeséli,hogy találkozott a Halállal.Mesélt-mesélt,
persze jól kinevették.Nem sokáig maradt. Megitta a pohár sörét, és hazament.
A család meglepődött, mikor megjelent józanul és csak csodálkoztak azon,hogy az Apa máma nem részeg.Otthon aztán elmesélte, hogyan járt tegnap. A család sem hitt neki ,pedig a furcsaságok még nem maradtak abba, sőt csak most kezdődtek.....
A Halál, a következő nap, megjelent a hazatartó másik részegnek is.
- Eljöttem az életedért ! Te vagy a következő részegember akit leviszek a pokolba ,- suttogta a Halál, majd folytatta:
-Gyere velem,- itt az alkalom ,hogy megszabadulj gondjaidtól.
A részeg összecsinálta magát félelmében, aztán büdösen csak azt hajtogatta .:
----Megígérem ,hogy többet nem iszom, csak most az egyszer engedj el,- és sírásban tőrt ki.
- Kapsz még egy esélyt, de ha nem tartod be akkor.- és a Halál eltűnt.
Ez az ember nem volt se élő, sem holt, de többet részegen nem látták.
A következő nap a harmadik részegnek jelent meg a Halál. Szárnyra is kelt a hír, hogy minden részegembert elvisz a halál, ha találkozik vele.
Hát, mit ne mondjak, mindenki csak annyit ivott,hogy csak a szomját oltsa és több részeg ember nem volt a faluban.
A legjobban a kocsmáros mérgelődött az árbevételkiesés miatt .Ő nem hitte azt,hogy a Halál megjelent a részegeknek, azt hitte mese.
---- A fene egye meg ezt a Halált,bár én nem híszek benne, de jól kitolt velem,most kevesebb a bevételem,- Mérgében majdnem részegre leitta magát…..
Egy idő után ki kellett mennie az udvari vécéhez,dülőngélt ,ekkor lépett eléje a Halál .
-- Most a Te életedért Jöttem ,- mondta a Halál.
A kocsmáros annyira megijedt az árnytól, hogy összepisilte magát. Nem tudott megszólalni, most jutott el a tudatáig, hogy tényleg igaz amit a faluban beszélnek,„ A Halál mindenkiért eljön, akit részegen talál,”
-- Én ,vagyok a Halál !,- mondta a csontváz, közben mozgott az alsó álkapcsa, felemelte a kezét és billegtette a kaszáját.Félelmetesen igazi volt . A kocsmárós reszketett félelmében.
----Jaj, ne vedd el az életemet, ígérem, neked megváltozom, csak ne bánts.
- Ez volt az utolsó figyelmeztetésed, most pedig imádkozz a lelkedért, mert legközelebb eljövök érted!
A kocsmáros lehajtotta a fejét és elkezdett imádkozni.
A nyulak pedig eltűntek a sötétben a csontvázzal. Visszaraktak mindent a helyére és úgy távoztak a faluból.
Másnap ismét elterjedt a híre, hogy a kocsmárosnak is megjelent a” HALÁL”.
Félelem lett úrrá a faluban. Sötétedés után alig lehetett embert látni az utcán, csak az mert kijönni, aki nem érezte magát bűnösnek.
A nyulak jó nagyokat nevettek az eseményeken,kifigurázták az embereket, ahogy rimánkodtak a Halál előtt.Sokszor eljátszották a többieknek,hogyan csinálták és jó nagyokat nevettek rajta.
A XXIV. RÉSZ VÉGE | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
