43.  NYÚL MESE

43.                             NYÚL  MESE

                            REPÜLÜNK

A pihenő jól jött mindenkinek, bár az izgalom remegett a levegőben. Az éjszaka is nyugalomban telt el. Aztán a nap feljöttével eljött a sárkányrepülő kipróbálásának a napja. Mindenki izgatottan várta mi fog történni. A legizgatottabb, maga a szerkezet készítője volt. Igen ám, de a legfontosabbról elfelejtkeztek:

--- Honnan induljon el a sárkányrepülő?

--- Hogyan lehet ezzel felszállni?

--- Nézd meg mit ír róla a könyved,- mondták pajtásai.

Előkapta az ezermester füzetet, és az erre vonatkozó leírást  hangosan elkezdte olvasni:

-- „Fel kell vinni, egy olyan magaslatra, vagy szikla párkányra, ahonnan le lehet vele ugrani a mélybe és a légáramlat segítségével elkormányozni a légtérben.”--- Honnan tudnék én most egy ilyen magaslatot előkotorni,- kérdezte indulatosan.

Hosszú csend volt a válasz.  Mindenki nézett körbe és a másiktól várta a választ, igy hallgattak. Hosszú hallgatás után, Pihe szólalt meg.

--- De hiszen itt van minden az orrunk előtt. Ti nem látjátok?

--- Nem!- felelték egyhanguan.

--- Hát itt vannak ezek a magas fák. Az egyiknek a tetejére csinálunk egy padlózatot a három ág közé, felhúzzuk a szerkezetet és onnan fogunk leugrani.

--- Húrrá!- meg van a megoldás! Te vagy az ész!

Lázas munka kezdődött, egy csoport kereste a fát, amelyikre építményt lehet csinálni.  Egy csoport elindult deszkákat keresni. Szétszóródtak a szeméttelepen, és halomba dobálták a deszkákat. Majdnem mindegyikben volt szög. Az otthon maradt lányok pedig kötélhágcsót készítettek. Sikerült egy jó magas fát kiválasztani a tisztás peremén. Egyikük felmászott a fa teteje felé. Addig mászott , mig  nem talált egy alkalmas helyet, és odaerősítette a kötélhágcsót. Ezen aztán fel lehetett mászni könnyen  a fa magas részére.. Felmásztak a kötéllétrán, és kötelekkel felhúzták a deszkákat. Sikerült odaerősíteni a felső ágakhoz. Csináltak rá korlátot is, csak annyi hely maradt üres ahol le lehet ugrani. A trambulin végre elkészült, felhúzták a sárkányrepülőt és a repülést próbáló nyúl  is felmászott, ahol már várták a segítői. Nagy volt az izgalom.

--- Izgulsz Bojtos,- kérdezte az egyik segítő.

--- Hogy izgulok-e, az nem vitás, inkább úgy mondanám, hogy reszketek, de, úgy csinálom, hogy ne látszodjon rajtam. Tudod, mi nem vagyunk olyanok, mint a madarak, nincs tollunk és nincs szárnyunk,de  remélem, hogy ez a szerkezet, a pótszárnyam lesz.

--- Igaz,hogy mi földön lakó nyulak vagyunk, de ha ez sikerül, akkor nyúltörténelmet írunk.

Rákötötték a derekára a szíjat, megfogta és felemelte az emelő fogantyút, amely együtt mozgott a nagy szárnnyal, és odaállt a deszka szélére. Mint egy nagy lepke, úgy nézett ki.

--- Sok sikert Bojtos.

--- Lesz, ahogy lesz, leugrom! —Indulok, - kiabálta le, azzal elrugaszkodott a palánkról.

Nem zuhant le, inkább siklott a levegőben. Hamar rájött, hogy hogyan kell kormányozni. A levegőben már azt kiabálta:

---  Gyerekek, ez, csodálatos! - Repülööööök! !

A lentiek próbálták követni a szemükkel, de elszállt az erdő fái fölé. Nagyobb és nagyobb köröket tett, kereste a felfelé hajtó levegőt, amely könnyebben felviszi. A testsúly hátrahelyezésével megemel-kedett a szerkezet orra és a légellenállás felemelte a gépet.

Messzire el lehetett látni. Látta a hatalmas tájat, a falut, az embereket, amint a földjükön dolgoznak. Látta a messze lévő hegyeket és dombokat, a másik erdőt, a hosszú folyót, a rétet és egy nagy tavat. Látta, hogy ez az erdő milyen hatalmas.

Egyszóval annyi mindent látott, hogy nem tudott vele betelni.

Fentről kiabálta a nyulaknak, ahogy elsiklott felettük.

--- Repülők!- Látjátok. Csodálatos minden innen fentről.

 Sokáig siklott a levegőben. Lassan leereszkedett. Körbeugrálták a többiek, nem győzött válaszolni a kérdésekre, amit kapott.

--- Ketten is mehetünk vele!

 --- Na, ki jön velem?- kérdezte

Pompon vállalkozott arra, hogy ő legyen a második leugró.

Bekötötték őket, közben elmagyarázta mit kell tenni.

Háromra ugrottak le. Leugrás után a lábukat felrakták a hátsó lábtartóra, és ahogy megbeszélték,egyszerre tették át a testsúlyukat, ezzel irányították a sárkányrepülőt fordulásra.

----Csodaszép minden innen fentről. Az erdő, az emberek a táj és milyen picinyek a nyulak odalent. Kerüljünk a földeken dolgozó emberek fölé!

Arra kormányozták a repülő szerkezetet és hangtalanul elsuhantak felettük. Csak ennyit lehetett hallani. Sssssssssss Már az erdő széle felett járhattak újra, mikor a kapáló emberek között, megállt az egyik ember, hogy megtörölje izzadó homlokát, és ahogy felnézett, meglátta a kicsiny sárkányrepülőt az erdő széle felett a két nyúllal.

---  Mi a Manó, a nyulak repülnek? - kiabálta.

---  Miféle nyulak?

--- Hát azok ott fenn!

Odafordultak amerre mutatott az ember, de ott már nem volt semmi.

--- De hát nincs is ott semmi.

--- De ott volt!

--- Hol repülnek, Te bolond!,- néztek körbe,- A nyulak nem repülnek! Inkább dolgozz, abból van a haszon, nem abból, hogy ábrándozol.

-- De, Én láttam őket, ott az erdő felett,- mutatott az erdő felé,- az előbb még ott volt, Én láttam.

--- Dolgozz inkább, és ne beszélj bolondságokat! Ilyen butasággal akarsz a munkából ellogni, méghogy a nyulak repülnek.  A kezed járjon ne a szád. 

Hiába bizonygatta,hogy márpedig ő látta, nem hitt neki senki, végül maga is elhitte, hogy rosszul látott és csak látomás volt az egész, csak halucinált. Kapálás közben gyakran felnézett az erdő felé hátha meglátja újra a repülő szerkentyüt.

A nyulaknak tetszett a repülés. Ha az idő engedte felszálltak, de minden gyanús mozgásra felfigyeltek és értesítették a lentieket.. Nem akartak lebukni. Minden nap más nyúl volt, aki kipróbálhatta a repülés szépségét. Ritkán repültek az emberek felé, igy sokáig rejtve maradt az emberek előtt mit is csinálnak a nyulak..

                  VÉGE A  43. NYÚL MESÉNEK