mesélek  a  nyúlról

             A   gyŰRŰ       VIII.     

KEDVES  GYEREKEK !  Az  előző  mesében  írtam,  hogyha  találkozom  a    nyúllal,  és  odaadja  az  írásait  , akkor  megírom  nektek  a  további  meséket  Íme,  az  első  : 

Farkasok a vonyításukból itélve, még  mindig  az  erdőben  tartózkodtak,néha hallani  lehetet ahogy összekapnak.. A farkas neszezés  messzebbről  jött,ezért Feketefarkú  reggeli  után  elhagyta  az  odúját  és  az  erdőben  megkezdte  a  körútját.  Kíváncsi  volt  hol  tartózkodnak  az ordasok.  Nem  akart  már  az  odújában  elbújva  várni.  Megtalálta  őket,  legnagyobb  sajnálatára  éppen  ott táboroztak ahol  Fehérke  odúja  volt.   Él-e  még  vajon ?  Sikerült-e elbújnia? 

 ----Most nem kereshetem meg,   mert  ott  vannak  a  farkasok. Valahogy  ki  kellene  csalogatnom  őket  az  erdőből. 

Erősen  gondolkodott ,  aztán  belevágott  a  terv  megvalósításába.  Kibukkant  a  farkasoktól  távolabb  és  megmutatta  magát.  Egyből  észrevették,  és  a  horda  nekilódult  a  nyúl  után.  Persze ,  Én !- mondta  a  nyúl,- jó  futó  lévén  futottam  ki  az  erdőből. Aztán egy furcsa kanyarral visszafutottam az erdő széléhez.  Az  utolsó  fára  felmásztam  és  elbújtam  a  lombok  között. Sokáig  keresték  a  nyomomat  a  fűben ,  miközben  én  jó  nagyokat  ugráltam ,  így  nehezen  lehetett  követni  a  nyomomat. Elvesztették  a  szagot,  de  a  lényeg  az,  hogy  a  farkasok  kint  voltak  az  erdő  szélén.

----Biztosan a nagy fűben átszaladt a másik erdőbe,---morogta az egyik farkas.                                                                                                       --- Ígazad lehet, mert a szag alapján kijött az erdőből.

Beleuntak a nyul keresésbe és az erdőt elhagyva, futásnak eredtek..  A  réten keresztül,  távoztak  a  következő  erdősáv  felé.A  farkasok  távoztával  Feketefarkú  lemászott  a  fáról  és  már  futott  is  vissza  Fehérkéhez.  Mikor  odaért  elkezdett  kiabálni .                                                                                                            ----Fehérke  hol  vagy,  élsz  még  !  

Persze,  hogy  élt,  csak  jó  mélyre  bujt  az  odújában, nehogy megérezzék a szagát, és  megtalálják.  Összeölelkeztek  :                                                                                     ----Szeretlek !, - súgta   Feketefarkú. 

 ----Én  is  ! ! ! 

 Egész napot  vele töltötte. Estefelé  aztán  elbúcsúztak  egy- mástól  és  elindult  hazafelé.  Félúton járhatott, mikor  csörtetésre  figyelt  fel. Megállt  és  szembe  fordult  a  csörtetővel,  ez  volt  a  szerencséje,  mert  egy  mérges  vaddisznó  szaladt  feléje. Annyi  ideje  volt ,hogy  felugrott  a  vaddisznó  elől  és  visszaesve  a  hátán  futott  végig,  aztán  leugorva  róla  a  botjával  egy  jó  nagyot  ütött  a  fenekére. Felsikított  a  vadkan  és  elrohant.  Annyira megijedt,  hogy hátra  sem  nézett,  csak  csörtetett  tovább.  Feketefarkúnak  nyakában  dobogott  a  szíve, hogy  megnyugodjon  leült  egy  fa  melletti  bokorba. Mikor  megnyugodott,  és  el  akart  indulni,  halk hangfoszlányok értek  a  fülébe. A  beszélgetés  erősödött,majd  meglátta,  hogy  egy  fiatal  pár  közeledik  az  úton. Valamin  vitatkoztak,  valami  lány, meg  tánc,  meg  valamilyen  hazakísérésen  vitáztak.

Én, csak  azt  vártam  ,hogy  elmenjenek,--olvasom  a  nyúl  írását,-  de  megálltak  és  még hangosabban  vitatkoztak, valósággal kiabáltak már.  Aztán  a  lány  lehúzott  valamit  az  ujjáról  és  hozzávágta  a  fiúhoz. A  fiúról  lepattant  valami  kerek és  leesett  a  fűbe. A  lány  elszaladt.  A fiú  állt  egy  darabig,  majd  lassan, lógo orral elindult  a  lány  után.Mikor  csend  lett,  Feketefarkú  odament  és  elkezdett  kotorászni  a  fűben,  aztán  megtalálta  a  gyűrűt,  zöld  üveggel.  Szépen  csillogott,  ha  belenézett  a  nap  felé  fordulva,  rengeteg  napot  látott  a  zöld  üvegben. Csodálatos,színek csillogtakak a  fényben .                                  ---Elviszem  haza,- lehet,  hogy  odaadom  Fehérkének.   

Otthon  kapart  a  falba  egy  kis  nyílást  és  odarakta  a  gyűrűt.              Másnap  reggel  ismét  kint  járt  az  erdőben. Futó  léptek és zihálás zaja  hallatszott .  Behúzódott  a  bokorba.  A  tegnapi  lány  volt  az, lobogott  a  haja, jól összekocolodott. A   gyűrűt  jött  keresni.

----Én  bolond !,- motyogta  félhangosan,- voltam  olyan  szamár,  hogy  összevesztem  vele, és  még  a  gyűrűt  is  hozzávágtam.                     Sokáig  kereste,  majd  elment.  Alig  hagyta  el  a  helyet,  megjelent  a  fiú.  Ő  is  a  gyűrűt  kereste,  persze  sikertelenül,  mert  a  gyűrű  a  nyúlodúban  volt.             

 ----Vissza  kell  hoznom,  hátha  visszajön  a  lány.                                Rohant   haza  és  magához  vette  a  gyűrűt,  aztán  irány  vissza.  Letette  arra  a  helyre,  ahol  felszedte ,  de  úgy,  hogy  jól  látszódjon.  Várt  és  közben  legelészett.  Jóllakottan  bujt  a  bokor  alá, aztán  már  messziről   meglátta  a  lányt. Jött,  de  megint  egyedül, lehajolt  és  a  gyűrűt  kereste.  Kutatott  a  fű  között,  aztán  megtalálta.  Micsoda   boldogság  látszott  az  arcán. Gyorsan felhúzta  az  ujjára,  és  nézegette,  csodálta,  csillogott  a  napfényben. Alig  húzta  fel  az  ujjára  megjelent  a  fiú,  lassan  közeledett  a  lányhoz.                                                                                                ----Megtaláltam !,--mondta  a  lány,-  és  ne  haragudj ,   tegnap  nagyon  mérges  voltam.    

 ----Nem  haragszom  rád,

   ----SZERETLEK.       

   ----Én  is  , SZERETLEK.                      

Aztán  összebújva  mentek  tovább.      

Feketefarkú  elgondolkozva  nézett  utánuk. 

Aztán  eszébe jutott Fehérke : 

 -----Fehérke ! !,de  régen  láttalak , megyek  hozzád  és  mesélek.    Elmesélem , mi történt az erdőben, és miután kibékültek, milyen  boldog  pár sétált ki az  erdőből. 

FOLYTATOM