48.   Nyúl  mese  

     48. nyúl  mese

                          Irány haza

A kiserdő felett szálltak éppen a sárkányrepülővel. Távolodtak a falu felől, minél messzebb legyenek az emberektől. Lentről az emberek nem látták, hogy merre tart a szerkezet, mert szinte  a fákat érintve repültek. Mikor a nyúl és róka elérték a kiserdő végét, leirányították a rét fölé és így siklottak át a nyulak erdeje felé. Az erdő fái előtt felhúzták az orrát és újra a fák felett repültek tovább az erdei tisztás felé. Mivel nagy volt az erdő, a pici sárkányrepülőt nem lehetett látni. Élvezték a repülést. Aztán leszálltak. Egymás szavába vágva mesélték el mit láttak a levegőből.

--- Gyönyörű ez az erdő. - kezdett bele a róka,- de ez a sok buta ember. Mikor megláttak bennünket fent a levegőben, újjal mutogattak ránk, aztán mikor megláttuk, hogy elindulnak a kiserdő felé, mert arra láttak bennünket, mi lerepültünk a fák takarásába és elsiklottunk a kiserdő vége felé. Elértük a végét, leirányítottuk a rét fölé, úgy siklottunk tovább az erdőnk fölé. Itt aztán majdnem a fákat súroltuk, úgy jöttünk vissza. Nagyon jó repülni.

--- El kell raknunk a sárkányrepülőt, mert nem akarjuk, hogy megtaláljanak bennünket. A gyorskezű nyulak, már húzták is be egy bokorba, szórtak rá faleveleket és már el is tűnt minden gyanús jel.

-- Rendben akkor mára befejeztük a repülést, gyorsan- gyorsan, aztán elszaladunk a másik erdőhöz, meglessük a falusiakat, és megtudjuk, hogy mit gondolnak rólunk.

Úgy közelítették meg a másik erdőt, hogy az emberek észre sem vették mennyi állat figyeli őket.

A bolond falusiak, keresztül- kasul átjárták a kis erdőt, de nem találtak semmit a látomásból.

-- Azt hittem, hogy a múltkor azért nem találjuk a repülő nyulakat, mert eltűntek a föld alá. De, hiába kerestük akkor is és most is, egyszerűen nyomuk veszett. Nagyon ügyes kis társaság.

--- Már ötször átkutattuk az erdőt, ezzel vége a kutatásnak.

--- Én többet ki nem jövök repülő nyulat keresni,- mondta egy falusi ember,- bolondot csináltak belölűnk!

---  Én már többször is megjártam, hogy nem találtunk semmit,- mondta egy másik. - és ezzel befejeztem a kutatást!- és elindult hazafelé. 

Morgolódva ugyan, de sokan követték példáját.Szidták a nyulakat, szidták a felbújtót, aki kicsalta őket.

A nyulak és a rókák, mindezt, jól hallották. Ott hasaltak a bokrok alján, nem messzire a társaságtól.

-- Ha még egy repülő nyulat látok, azt mondom majd, hogy UFO.- morgott, egy nagybajszú ember.

--- De emberek! Tudom, hogy lehetetlennek tűnik, de ott fent, nem csak nyulak repültek, hanem mintha, egy róka lett volna rajta.

--- De hát, azt mindenki tudja, hogy nincs barátság nyúl és róka között. Azért, mondtam, hogy szerintem ez UFO volt. Meg akarnak téveszteni bennünket.

--- Nem lehet, hogy valamelyik nyúl, vörös ruhát vett fel és ezzel tévesztett meg minket?

--- Az lehet, bár nagyon élethű ruha lehetett.

-- Látjátok szerintem ez a megoldás. Jól átdobtak bennünket.

-- És, mi van akkor ha, valaki úgy szórakozik velünk, hogy robot sárkányrepülőt csinált, rákötött két plüss állatot, hogy jól átdobjon bennünket?

--- Á, ez szamárság, akkor az írányítót találtuk volna meg.

Lassan elhalkultak a beszélgetések, ahogy haladtak a falu felé. Az erdőben, meg elkezdtek nevetni a nyulak és a rókák.

--- Látjátok, így kell információt szerezni arról, mit  tudnak és mit gondolnak rólunk az emberek.

A rókák csak helyeseltek.                                                                                          ---- Régen mulattam ilyen jól.

 --- Ennyi bolond embert!

--- Nem bolondok ezek, csak hiszékenyek. Ha valamit nem tudnak megfejteni, akkor azt hiszik, hogy az nincs is, és ha valaki mond egy elfogadható magyarázatot, akkor azt mondják, hogy tényleg így lehet. Miután megbeszélték a hallottakat visszaindultak az erdejükbe. Alig haladtak kétszáz métert az erdőben mikor egy furcsa hang jutott el hozzájuk, valami ilyen hang.                                         

                               --  múúúúú

                     Vége a 48. mesének