20.  Ny�l mese

            NY�L  MESE  XX.

                  A   P�NZ

az  erd�ben t�rt�nt esem�nyekr�l hamar tudott mindenki, csak �gy sz�rnyalt v�gig az erd�n, ahogy az �llatok  elmondt�k egym�snak.  Volt amelyik �llat csod�r�l besz�lt, de voltak akik tudtak r�la,de nagyon hallgattak . A nyulak nagyon  tudnak hallgatni, nem mondt�k el senkinek, hogy  �k voltak akik okozz�k az esem�nyek bek�vetkezt�t.  Ink�bb �gy �ll�tott�k be a dolgokat, mintha csodat�rt�nt volna.

 --- Nem kell senkinek sem tudni arr�l,hogy mi vagyunk a dolgok m�g�tt!,- mondta az apa. A nyulak megfogadt�k, nem besz�lnek senkinek r�la. Folytatt�k mutatv�nyba ill� torn�z�sukat . �ppen az erd�ben j�tszottak, mikor egy id�s h�zasp�r ballagott  el� a f�k k�z�l. Napraforg�t  eszegettek , n�ha egy kis mogyor�t. Meg�lltak megpihenni, �s  le�ltek a leter�tett takar�ra.  Besz�lgettek, �s k�zben eszegett�k a napraforg�t �s a mogyor�t.  A m�kusok felfedezt�k �ket, �s odasettenkedtek . Elkezdtek  mag ut�n kunyer�lni. Az id�s f�rfi beny�lt a  zseb�be ,kivett bel�le egy p�r mogyor�t, �s odadobta a m�kusoknak .Felkapkodt�k a mogyor�t  �s befalt�k.  A nyulak ott voltak a k�zel�kben �s  hallott�k mit besz�lnek: 

---- Nem  tudjuk fizetni a lak�s b�rlet�t,- mondta a f�rfi. 

--- Sajnos kev�s a p�nz�nk!,- mi lesz ha el�rverezik  a h�zat a fej�nk f�l�l ?

Sz�p lassan a nyulak is el�j�ttek.

 ---- N�zd, nyulak!  Legk�zelebb  ha kij�v�nk, hozzunk nekik s�rgar�p�t.                           Azt�n lassan fel�lltak �s mentek tov�bb, andalogva. Alig ment el az id�s h�zasp�r, egy ember j�tt az �ton, kez�ben egy furcsa zs�k. Gyakran k�rben�zett, keresett valamit,mintha megtal�lta volna, meg�llt. Elkezdett �sni. Sok�ig �sott, gyakran k�rben�zett, mintha f�lne valamit�l. N�ha megpihent, azt�n folytatta az �s�st. Mikor el�g m�lynek tal�lta,  tett  bele fak�rget �s erre rakta r�  a zs�kot, betemette. Ism�t k�rben�zett, majd sietve t�vozott.

Alig v�rt�k a nyulak,hogy elmenjen. Kapart�k a f�ldet, mivel laza volt a talaj hamar ki�st�k a zs�kot ,�s elvitt�k. K�pzelj�tek  p�nzzel volt tele

---- Nem baj, majd odaadjuk valakinek,tal�n, annak  az id�s p�rnak, akiknek nincs p�nz�k a lak�sra ! V�rjunk, majdcsak j�nnek m�g az erd�be.

A ny�lod� egyik r�sz�be vitt�k a p�nzt. �gy gondolt�k, hogy majd adnak bel�le valakinek.

Teltek m�ltak a napok, azt�n az egyik nap megjelent  az id�s h�zasp�r. A m�kusok m�r ott ugr�ltak  k�r�l�tt�k, de a nyulak is el�mer�szkedtek �s tisztes t�vols�gb�l n�zegett�k a h�zasp�rt. Mikor azt�n el�vett�k a s�rgar�p�t �s lesz�rt�k a f�ldre megindult  a ny�l had, �s felkapkodt�k a r�p�t. Feketefark� hazaszaladt �s a p�nzb�l k�t  k�teget  berakott a sz�j�ba �s loholt vissza a p�rhoz, majd  lerakta el�j�k. A p�r csak n�zett �s nem hitt a  szem�nek. Annyira fura volt a dolog �s v�ratlan,hogy  m�g megsz�lalni sem tudtak. Annyira meglep�dtek, hogy csak  nagy sok�ra  esett le n�luk,hogy p�nz  van el�tt�k. V�gre hozz� mertek ny�lni �s  l�tszott  az arcukon az �r�m ,hogy a lak�suk ezzel  meg van mentve. Felvett�k , �s h�l�lkodva a gondvisel�snek azt�n  elindultak haza. Az id�s h�zasp�r nagyon sokszor kij�tt az erd�be �s hoztak �lelmet a nyulaknak  �s a m�kusoknak. A  lak�sukat  meg tudt�k menteni a kapott p�nzb�l, �s szerencs�j�ket  a hozott  �lelemmel  h�l�lt�k meg .

 ----  Apa! Te mindig meglepsz minket valami j� tettel !,

- -- mondta az egyik ny�lgyerek

. Feketefark� gondolatai messze j�rtak, arra az emberre  gondolt  aki a p�nzt elrejtette a f�ldbe . Mert mi van ha visszaj�n, �s keresni fogja a p�nzt, vajon mit fog csin�lni ?

v�ge a  XX. R�SZNEK