Tartalom

23. manó mese                          

          vajon mi lehet ott fönt?

A falak már álltak és a tetőfedők is befejezték a külső munkálatokat. Az épület belseje kétszintes lesz, mert úgy tervezték, hogy a padlástér lesz a hálóhelyiség. A tető alatt a gerendák között, most folyt a szigetelés. Egyrészt szabni kellett az üveg gyapottót, ami azzal jár, hogy kicsit hullnak a furcsa kis szálak. Nem valami kellemes vele dolgozni, mert kicsit folytja a levegővételt. Ám egy nap alatt befejezni nem is lehet, így félbe maradt. A belső vakolat sincs megcsinálva, a falak  még csupaszok.

A manókat nagyon izgatta, hogy hogyan mennek a belső munkálatok.  Valyon mit csináltak odabent?  Amíg az emberek dolgoztak, nem mertek bemenni, de amint abbahagyták és elmentek, beszöktek. Nézegették, hogy miket csináltak az emberek.  Lépcső még nem volt a padlástérbe, de minden áron fel akartak jutni oda.  A felső hálótérhez, az emberek, egy kétágú létrán mentek fel, ami még most is oda volt állítva, de még így is nagyon messzire a felső térhez. Álltak a magas létra alatt, és néztek felfelé.

--- Hogyan jutunk fel oda, még az első létrafok is magasan áll.

--- Hát elég magas.

--- Menjünk létrafokonként,  megcsákjázzuk a fokokat, és a tetején meg dobjunk át egy kötelet, amit beleakasztunk valamibe.

--- Ez így elmondva mind szép, de nem tudjuk, mi van fönt, mi vár ránk. Emlékezzetek mikor, Kócos manó beleesett a malterba. Ha megnézitek a falakat, még nincs bevakolva, vajon fel tudnánk e ott mászni.

--- Ha, két csoportra oszlanánk, egyikcsoport mászna a létrán a másik pedig a falon, aztán megtudnánk, hogy melyik a könnyebb.

Két csoportra oszlottak, az egyik ment a falhoz, a másik a létrához. Nem volt egyszerű felfelé menni a falon. Nagyon nehéz kapaszkodni, mert a tégla horzsolja a kezet. Felmentek egy darabig, de véres kézzel fordultak vissza.

--- Nem megy,- kiabálták a többiek felé,- elmegyünk haza és valamit készítünk a kezünkre, hogy ne fájjon.

A másik csoport sem volt könnyebb helyzetben, mert a létrafokok közti távolságot, csak úgy tudták legyűrni, hogy feldobtak egy csáklyát, ami beleakadt a létra fokába. Aztán felmásztak a kötélen, majd, miután felmászott a másik manó ment utána, és húzott maga után egy hosszú kötelet. Aztán megint feldobták a következő fokra a csáklyát, és az első manó felmászott, akit követett a másik manó, akinek a derekán ott volt a hosszú kötél. Pihegtek és izzadtak eleget. A harmadik lépcsőfoknál aztán feladták, mert a kötél az ő kezüket is kikoptatta. A hosszú kötél meg mind nehezebb lett.

----Visszamegyünk,- kiabálták le.

Ledobták a csáklyát és leereszkedtek a kötélen, majd lehúzták és nyom nélkül visszavonultak.

Mind a két csapat feladta. Otthon aztán megvitatták a dolgokat.

--- Nézzétek, hogy mennyire felhorzsolta a kezünket a fal. Csupa seb a kezünk.

--- Azt hiszed, hogy csak a ti kezetek sebes, a kötél is csinál ilyet. Egy hetünk van rá, hogy meghódítsuk a padlásteret, mert akkor jönnek vissza az emberek.

Elkezdték a csinálni a tenyérvédőt. Rátették a kezüket egy bőrdarabra, körberajzolták és kivágták. Aztán bőrgyűrűket varrtak az ujjak elejéhez, az ujjak tövéhez és két szalagot a tenyérrész két oldalára és a csukló részéhez. A varrásban nagyon járatosak, így elég hamar végeztek. Felpróbálták a kezükre és ki is próbálták a mászó kötelükön. A tenyérvédő bevált, most már vissza is mehetnének, de azért kéne egy jó terv.

--- Eszembe jutott valami. Próbáljuk meg a kötelet a nyíllal fellőni.

--- Ez tényleg jó ötlet. Menjünk és próbáljuk meg.

Összeszedték a holmijukat, és már ott is voltak a magas létra alatt.

--- Na, ki próbálja meg előbb.

Jelentkezett, a Csapó nevű manó. Rákötötték a kötelet a nyílvesszőre, majd feltartotta a nyilat, célzott és lőtt. Az első nem sikerült, mert neki csapódott a létra fokának. Koppant egyet és leesett. Újra próbálkozott. Ez már jobb volt, csak alacsony. Lehúzták és újra lőttek. Ez már elég magasra ment, de a felső két lépcsőfok között visszaesett a földre.

--- Ez se jó,- mondta az egyik manó. Már majdnem lerántotta, ám Janó rászólt.:

--- Nehogy lehúzd! Ez pont jó. Kösd le a nyílvesszőről a kötelet, Te pedig,- mutatott rá valakire,- szaladj haza és hozd el a fedeles kosarat.

 Hamar visszajött a manó, és miután rákötötték a kötél végére a kosarat, Janó megszólat.

--- Itt a lift kérem.

Beszállt az egyik manó és négyen elkezdték húzni a kötelet. A kötél felemelkedett a kosárral együtt. Miután felhúzták, kilépett a felső létrafokra A kosarat leengedték és raktak bele deszkákat, amit felhúztak a fent lévő manóhoz. Ő kiszedte és áttolta a létra és a felső szoba peremére, és lett egy pallóhíd.  Míg a manó odafönt dolgozott addig leengedték a kosarat. Beszállt egy újabb manó, akit ismét felhúztak. Míg a többiek húzták fel a többi manót, addig átmentek a felső szintre. Nem volt valami nagy látványosság, de legalább kielégítették a kíváncsiságukat. Alaposan körbenéztek, hátha olyan, mint a másik tesójuknál. De rá kellett jönniük, hogy ez a fal mindenhol csak kisméretű téglából épült, így nincs lehetőség lakást fúrni maguknak. Miután, kíváncsiságukat teljesítették, visszajöttek a földre. A nyomokat egyszerű volt eltűntetni, mert csak leengedték a kötelet és kész. Ahogy jöttek, nyomtalanul el is tűntek.

Mi nem is tudtunk róla sokáig, csak egy véletlen elszólásból tudtuk meg, hogy ott is jártak. 

Egyik nap aztán úgy mentünk ki a kertbe, hogy előtte bementünk a boltba és vettünk egy nagydoboz fagylaltot. Nem szóltunk mi senkinek, csak leültünk a teraszon és elkezdtük majszolni. Az illatot a szél elkapta és szétvitte a kertben, látták a manók, hogy valamit nyalunk és ez kíváncsivá tette őket. Odasündörögtek, ugyanis az illat is csábító volt, és megkérdezték,

--- Mit esztek.

--- Ezt úgy hívják, hogy, fagylalt, becenevén fagyi. Ez egy nagyon finom nyalnivaló. Talán meg akarjátok kóstolni.

--- Jó lenne.

--- Na, ezt nyald le,- nyújtottam egy picit a kanállal.

 Először megszagolta, aztán megnyalta.

--- Ez nagyon jó.

--- Na, akkor mindenki szaladjon haza a kistáljáért és kanálért, aztán sorakozó.

Nagy volt a lótás-futás. Pillanatok alatt eltűnt mindenki. Persze, hogy a fiatalok voltak az elsők, akik visszaértek, aztán érkezési sorrendben mindenkinek a tányérjára raktam egy kiskanálnyi fagyit. Az öregebbje persze, hogy lassabban ért oda, ők mégis egy picivel többet kaptak, de úgy adtam oda nekik, hogy a többi ne vegye észre. Volt ám nyalakodás, aztán meg repeta, bár én figyelmeztettem őket, hogy lassan egyék, mert megfájdul a torkuk. De hát hiába beszéltem nekik, falták a fagylaltot. Ez volt az első esett, hogy ilyet ettek, és nagyon ízlett nekik. Elkenték magukon a fagyit, mondhatnám úgy is, hogy szétkenték. Ragadt az egész manó família. Ahogy néztem a fagyitól maszatos képüket, észrevettem, hogy túl hosszú a hajuk. Volt, akinek úgy volt felkötve, mint a lófarok, volt, akinek a füle mögé volt dugva, és ha éppen leesett, pont bele a fagyiba. Volt olyan is, aki a sapkája alá rejtette. Egyszóval, kicsit furán néztek ki.

--- Látom nagyon hosszú a hajatok. Miért nem vágjátok le?

--- Nem olyan könnyű ám – felelték - meg aztán mivel, késsel?

--- Mama hozd elő az ollót, és picit nyírd meg őket. De előtte mosakodjatok meg, mert ragadtok a fagyitól.

---- Még ehetünk majd fagyit.

---- Nem, most mosdás és hajnyírás lesz.  Aztán pár nap múlva beszélhetünk a fagylaltról.

Képzelhetitek, hogy ment, csak nagyító alatt lehetett megnyírni a fejüket.. De végül is szebben néztek, ki mint előtte.  Egymást kezdték csúfolni a rövid hajért.

Mikor végeztünk, egészen fiatalabbnak nézett ki az egész banda.

--- Aztán holnapra kérek egy nagy fürdést és fejmosást. Nem szeretném, ha megtetvesednétek.

--- Csinálok nektek egy kisollót és egy fésűt, aztán ha megnő a hajatok, lenyírhatjátok egymás haját.

Ötletemet tett követte és otthon elkészítettem az ollót és tehénszarvból egy fésűt. Másnap át is adtam nekik. Többet, nem láttam őket hosszú hajjal. Amikor átadtam nekik az ollót és a fésűt, láttam, hogy tátognak, de hang nem jött ki a szájukon. Nem volt hangjuk, mert be voltak rekedve a hideg fagylalttól.

--- Ugye megmondtam nektek, hogy lassan egyétek a fagyit, de nektek hiába beszélek. Most pedig, ha hazamentek, kössetek a torkotokra vizes ruhát, amit gyakran nedvesítsetek be, és igyatok gyógyteát, remélem, hamar elmúlik a kaparó fájdalom.

                         Folytatjuk