47.  Nyúl mese

     47.                   nyúl   mese

                                tanítás

Nagyon érdekes dolog az, hogy a nyulak végre békében játszanak együtt a rókákkal. Vigyázzatok, mert csak ebben az erdőben áll így, ez a barátság. Mind ez, köszönhető annak, hogy a nyulak meg tudják védeni magukat, a rókák pedig beletörődtek abba, hogy jobb a békesség, mint az örökös harc. Ráadásul olyan okosak a nyulak, és annyi mindent meg tudtak tanulni tőlük. Az élet egyik jó oldala, a játék, és a tudás. Kölcsönösen tisztelték végre egymást. Bár volt kis torzsalkodás köztük, pl : az, hogy most ki a soros valamelyik játékban.

Az öregebbje, a technika felől érdeklődött. A rókákat nagyon izgatta a sárkányrepülő szerkezete. Látták őket repülni, és azóta izgatta őket a dolog, hogy, hogyan tudnak a nyulak egyáltalán fent maradni a levegőben. Alig múlt el az éjszaka, már korán reggel menni akartak a fiatalok a nyulakhoz, hogy játékkal töltsék a napot. Úgy kellett érthetően megmagyarázni, hogy korán van még ahhoz, hogy a nyulakat ilyen korán zavarják.

--- Előbb fel kell száradni a harmatnak, ez alatt reggelizni kell, aztán reggeli után lehet arról szó, hogy mehettek játszani.

 Nagy volt az izgalom mindkét részről. Reggeli után találkozott a két tábor. Előhozták a repülő szerkezetet, és elkezdték magyarázni, hogy miképpen működik a sárkányrepülő. Erre nagyon nagy szükség van, mert a levegőben a tévedés, halálos is lehet.                                                                           -- Lehetne arról szó, hogy mi is repüljünk veletek?

-- Hát persze, csak nektek is fel kéne másznotok a fára.

Volt azonban egy nagyon nagy probléma. A rókák nem tudnak fára mászni, akkor, hogyan ugorjanak le? Megmutatták azt a fát, ahonnan az ugrást végzik,

-- Te, Szent Róka Isten! Hát ki az a csodabogár, aki fel tud oda menni?

--- Mi! A nyulak. Máshogy nem megy.

--- Valamilyen megoldást kéne keresni.

--- Van megoldás, a lift.

--- Felhúzzuk azt, aki lemer majd ugrani valamelyik nyúllal.

Nekiálltak egy liftet fabrikálni. Találtak két kocsikerék abroncsot, átdugtak rajta egy fa tengelyt, és ezt, lent is és fent is rögzíteni kellett. Fúrtak rá fogantyúknak helyet, beleütöttek a facsapokat, majd miután sikerült a rögzítés, kifeszítettek egy hosszú kötelet a két abroncs között.  A tekeréssel elmozdult a zsinór és a ráerősített kosár megindult felfelé. A próba sikerült. És ki lehetett próbálni rókával is. Az első rókán látszott, hogy nem igen járhatott magasban, mert látszott rajta e félelem.  A fa nagyon magasnak látszott. Végre felért, és a fenti segítők a fent lévő szerkezethez hozzászíjazták őt is és a nyulat is.

--- Félsz?

--- Hát nagyon izgatott vagyok, elméletben tudok mindent, mert megtanítottátok, de ez most gyakorlat, és izgulok.

--- Három után ugrunk. Egy, kettő, három, és elrugaszkodtak. Lentről nézve, furcsa látvány volt a róka és nyúl páros, ahogy szelte a levegőt a légtérben.  A nyúl fent is magyarázta mit kell tenni, hogyan kell fordulni vele, illetve le és felszállni. Hamar megértette, hogyan kell irányítani a szerkezetet. Aki esetleg a falusiak közül meglátta a róka, nyúl párost, ahogy szelte a levegőt, biztos azt hihette, hogy rosszul lát, mert ilyen furcsa páros az ő emlékezetében nem létezik. Nagyon tetszett a rókának a repülés, annyira tetszett, hogy miután leszálltak, újra fel akart menni. A róka testvérek körbeállták és kérdésekkel bombázták, alig tudott válaszolni.

--- Még egy repülést engedélyezek,- szólt a vezérnyúl, aztán el kell raknunk a szerkezetet, mert a falusiak, minden áron, el akarnak kapni bennünket. Hacsak nem csinálunk egy cselt.

Összesúgtak azzal a nyúllal, aki repülni fog egy rókával, és megbeszélték az útirányt. Felhúzták a kosarat, a rókával és a nyúllal. Derekukra kötötték a szíjat, és huss, már szálltak is. Éppen csak annyira emelkedtek fel, hogy a fák felett elsuhanjanak és az irányt vettek a kiserdő felé. A nagyerdő mellett volt egy kisebb erdő, de köztűk volt egy nagy rét. Átszálltak a kis erdő fölé, majd elkaptak egy felfelé szálló légáramlatot és felszálltak a magasba. A rókának nagy újdonság volt ilyen magasból látni a tájat. Be nem állt a szája a sok beszédtől. A faluból valaki meglátta a pici sárkányrepülőt.

--- Már megint repülnek a nyulak,- mondta,- de valahogy most olyan furcsa, mintha lenne rajta valamiféle vörös is. Csak nem róka? Kapjuk el őket emberek.

A falu fanatikusai elindultak a kiserdő felé.  A nyúl észrevette az erdő felé jövő embereket, és így szólt:

--- Most lemegyünk a fák fölé és az erdő túlsó vége felé repülünk.

Elsiklottak az erdő vége felé. A földről már nem lehetett látni őket, akkor fordultak a nyulak erdeje felé.

             Vége a 47. nyúl mesének  

                  FOLYTATOM A KÖVETKEZŐ MESÉBEN