MESÉLEK  A  NYÚLRÓL

                             X.

                 TÉLi   örömök

A  levegő  hűvösre  fordult, az  állatok  sűrű  bundára  váltottak  A  nyúlodúban  kellemes  meleg  volt .Feketefarkú  és  Fehérke    éppen  ébredezett.  Fehér, ébredt előbb,  előhozta  a  reggelit  és  a  közös  termükben  megreggeliztek.                                                                                                                                   ----Körbe nézünk odakint egy kicsit?  

  ---- Igen  !,- ez  jó  ötlet  !         

Felmásztak  a  fa  belsejében  és  kimásztak  az  odúból. Hűvös  levegő  fogadta  őket, a  szél  gyengén  fújt. A  levelek  finoman  libegtek  a  szélben,  változtatva  színüket.  A földet  levél avar  takarta  be,  az  égen  fekete  felhők  gyülekeztek Futkároztak  a  gyenge  szélben,  kergetőztek  egy  kicsit,  és  megmozgatták   lábaikat. A fülükkel   a  radarozást  nem  felejtették  el .           Futkározásúkat  semmi  nem  zavarta  meg. A környék békésen  hűvős   volt.  Szerencsére   a  rókafalka  talált  magának  egy  kotorékot  és  erre  a  környékre  nem  jöttek,  eddig .         Minden  levél  lehullott  már,  csak  az  örökzöldek  maradtak  bokrosak.  Az  egyik  reggel  a  két  nyúl  éppen  kint  volt  a  szabadban  mikor  elkezdett  a  hó  hullani.                 -----Láttál  már  ilyet  !,-  kérdezte feketefarkú

-----Nem !,-  még  csak  első  éves  vagyok 

 Sokáig  bámulták  a  hóesést , az  esett  hó  éppen  csak  betakarta  az  avart.  Hamar  elolvadt,  és  csak  vízcseppek  maradtak  utána.  Egy  hetet  kellett  várni  és  úgy  szakadt  a  hó,  hogy  semmit  nem  lehetett  látni  a  hóhulláson  kivűl.  Ez  a  hó  már  megmaradt. A  két  nyúl a hóban  futkározott, aztán  Feketefarkú  felkapott  egy hódarabot  összenyomta  és  hozzádobta  Fehérhez,  az  meg  vissza.  Hatalmas  hógolyózás  kezdődött és vele  nyulzsívaly.  Aztán  nekiálltak  havat  görgetni,  és  végül  csináltak  egy  hóembert.  Sajnálták  a  répát  orrnak,  ezért  helyette fadarabot  dugtak  a  helyébe. Feketefarkú  ráült  egy  levált  fakéregre  és  a  lábával  lökte  magát  előre .  A  lány  is  keresett  egy  fakérget és utánozta  a  fiút. Addig lőkődték  magukat előre  míg  Feketefarkú  egy  lejtő  szélére  nem  ért ,  amit  nem  vett  észre  és  meglódult  lefelé. Volt  ám  ordítás  és  mikor  leért  az  aljára ,  felált  .                                                                                                                                   -----Ejha,  ez  jóvolt.-  ismerte el.   

 -----Jól  vagy !,-  kérdezte  Fehér.  

-----Igen,  csússz  le  Te  is    !   

 Fehér-t  nem  kellett  kétszer  kérni,  már  ment  is  lefelé.  Egész nap csuszkáltak. Újdonság  volt  számukra  a  tél,  és  a  téli  örömök. Csuszkáltak , hógolyoztak , jónagy bukfenceket csináltak. Olyan havas lett a bundájuk, hogy nem lehetett  megkülönböztetni  őket  egymástól. Az  idő ilyenkor gyorsan telik ,nem is vették észre, hogy ebédidő van. Csak a korgó gyomruk figyelmeztette rá őket.                                                                            

-----Azt  tudod,  hogy  a  lábnyomunk  megmarad  a  hóban,  és  ez  nagy  baj,  mert  könnyen megtalálhatnak  bennünket. Valahogyan  el  kell  tüntetnünk  a  nyomunkat,  ha  innen  távozunk.   

 -----Igazad  van.-Tudod,  hogyan   így,---  azzal  letört  egy  fenyőágat  és  hátrálva  maga mögött  sikálta  el  a  havat.                                                                                                                          -----Ez , tényleg  jó, így  fogjuk  csinálni.                                                                                          Az  összegörgetett  hólabdákból  hó várat  készítettek,  tornyokkal  és  alagutakkal,  kapukkal . Bujkáltak  benne ,  míg  össze  nem  dölt.   Aztán  megunták ezt  is.  A  nyúlfiú  rákötött  egy  zsinórt  egy  fakéregre  és  azt  mondta.                                       

 -----Űlj ,  rá,!-Fehérke  rá  űlt  és  Feketefarkú  meg  elkezdte  húzni,  aztán  cseréltek.  Sokáig  játszottak  a  hóban,  aztán   megszomjaztak .                                                                            

   -----Menjünk  le  a  patakhoz  és  igyunk  ott.                                                                         Lementek, de inni  nagyon  nehéz  lett  volna,  hiszen  a  patak  be  volt  fagyva. :                                                                                 

-----Ejha ,  mi  ez  !  nincs  víz.-- és  megkopogtatta  a  jeget,  keményen  kopogott.  Rálépett ,!- mikor  mindkét  lábával  rajta  állt,  kicsúszott  alóla  a  talaj.

--PUFFFF.  Nagyot esett a  fene-   kére.  Fel  akart  állni  de  újra  kicsúszott  a  talaj  a  lába  alól.     

 -----Ez,  rettentően  csúszik  -  közölte                                                                                            Meg  kellett  tanulniuk  a  jégen  járni,  bár  nekik  segítség  az,  hogy  szőrös  a  lábuk  ujja,  és  nem  csúszik  annyira,  mint  más  állatnak.       A    két  nyúl  megunva  a  téli  játékokat , letörtek  egy-egy  ágat  és  a  nyomúkat  eltörölve  mentek  az  odújúkhoz.  De jó  meleg  volt  az  odú  belsejében.  Ide nem hatolt le a fagy.  Megszárították  magukat  ,ettek  egy  jót  és  lefeküdtek .     Kint  csikorgott  a  fagy,  és  eleredt  a  hó.