7.  Manó  mese

7.                Manó  mese

                                       Manó   család

     A kertben egyre több manó csavargott. Beszélnem kellett emiatt Janóval. Mikor mindenki ott volt, azt mondtam.

--- Figyeljetek jól rám. Mi eddig úgy közlekedtünk a kertben, hogy figyeltük nehogy valaki a lábunk alá kerüljön és rátapossunk. Mostantól kezdve úgy közlekedjetek, ahogy a manók szoktak, azaz szinte láthatatlanul. Ne kelljen mindig azt lesni, hogy kire lépek rá. De ha valami problémátok van, húzzátok fel ezt a zászlót erre a magas rúdra, amit ide leszúrtam a földbe. Majd gyakran nézünk ide, és ha meglátom, akkor tudom, hogy gondotok van. Ide jövök és megbeszéljük. Ha én akarok veletek beszélni, akkor én is kitűzők egy ilyen zászlót.

A manók ezen túl élték a láthatatlan életüket. Egyik nap aztán megláttam a felhúzott zászlót. Odamentem a rúdhoz, Janó várt rám. Kölcsönösen köszöntöttük egymást.

---  Kéne nekem szeg, meg amivel beleütőm a fába. Lassan kezd a ház szétlazulni.

--- Rendben! Csinálok neked egy kalapácsot és keresek apró szeget.

Otthon aztán egy vasdarabból reszeltem egy kalapácsot. Tettem bele nyelet, megkerestem a legapróbb szeget, amit csak fel tudtam hajtani. Kerestem még léceket is, hátha kell valahol foltozni. Aztán úgy gondoltam megtanítom őket úgy faházat készíteni, hogy ne szegeljenek, hanem csapokkal rakják össze. Ehhez viszont szükségük lesz furdancsra. Tehát azt is csináltam nekik. Majdnem nagyító alatt kellett dolgoznom. Szerencse, hogy a törött fúróimat nem dobtam ki, így most felhasználhattam a furdancsnak.

Mikor mindent elkészítettem, kiraktam a zászlómat és vittem a csomagot nekik. Janó izgatottan várt rám. Odaadtam a szegeket és a kalapácsot. A furdancsot megmutattam, milyen mozdulatokkal kell használni, és hogyan lehet vele fúrni, aztán hogy kell csapot beleütni. Adtam nekik zöld festéket, meg ecsetet, hogy fessék le a házat újra, hogy jobban beleolvadjanak a természetbe. Utoljára adtam oda azt a pici fogót, amit az elferdült szegek kihúzására használhatnak.

Megkezdték a ház felújítását. Mikor itt végeztek, nekiálltak a nyári laknak.

Az egyik fa ágára csináltam egy kilátót. Mégpedig azért, hogyha valamire szükségük van, ne kelljen mindig guggolva hallgatni őket, hanem a szememmel egy magasságban tudtunk tárgyalni. Készítettem hozzá kötéllétrát és felakasztottam a kilátó oldalára.

Teltek múltak a hetek, lassan a nyár is véget ér, bár a meleg még mindig tombolt.

Egyik nap ismét láttam a zászlót, odamentem.

--- Szervusz, Janó,- köszöntöttem.

--- Szervusz! Megint kérnék tőled valamit. Kéne nekem egy olyan ceruza, ami nem nagyon kopik le, ha írtak vele.

--- Jó! Hozok neked alkoholos filcet, nehezebben kopik le a betű, ha írsz vele.

Kerestem otthon egyet, de olyan hosszú volt, hogy kénytelen voltam ketté törni, hogy a manók is elbírják. Elvittem neki.

--- Meg sem kérdezed, hogy minek kell?- kérdezte Janó.

--- Majd elmondod, ha akarod.

--- Tudod! - kezdett a mondókájába Janó,- a gyerekeim felnőttek és kéne nekik is társ. Sajnos, mivel kicsik vagyunk nehezebb társra találni, ezért üzenni szoktunk egymásnak. A filctoll azért kell, mert ezt felkötöm a hátamra, felmászok egy gólya hátára, ráírom valamelyik tollára ennek a helynek a koordinátáit, azaz a szélességi és hosszúsági fokot. A gólya elszáll, és mikor ledobja a régi tollait, hogy ujjakat növesszen, a régi tollak leesnek a földre. Megtalálja valamelyik manó és elolvassa a ráírt adatokat. Van egy érdekes kis általunk készített műszer, amivel tájékozódni tudunk a világban. Nos, ez mutatja merre is vagyunk. A leírt szélességi és hosszúsági fok alapján addig utazunk potyautasként, míg oda nem érünk.

Így találkozik két manó, ha szüksége van egy másik társra. Mikor a hely közelébe érünk, akkor ilyen hajlékony fa vesszőre kifeszítünk egy ideget, egy másikra meg lószőrt és a kettőt egymáson meghúzzuk. Ez olyan, mint nálatok az egyhúros hegedű. Megszólal a húr és mi meghalljuk, hogy valaki keres bennünket.

--- Nagyon érdekes! - mondtam

--- De ha van lehetőségünk, akkor keresünk magunknak olyan gyümölcs maradványt, mint itt a dióhéj. A fél dióhéjra ráfeszítünk egy halott békának a pofabőrét, amit aztán dobnak használunk. Olyan jeleket lehet vele küldeni, amit a manó iskolában tanulunk meg. A dobolással szavakat lehet közölni./

   Azt hiszem ma is tanultam egy kicsit a manóktól, bár ők is tanultak tőlem egy keveset a házépítésről. Ahogy elmerengtem a gondolataimban, egy pillangó kezdett velem incselkedni és körülöttem repkedni. Nagyon szép mintázata volt. Gyönyörködtem benne. Rárepült egy virágra és szívogatójával tapogatni kezdte a virágot. Gondolom tápanyag után kutatott. Ráfelejtkeztem a pillangó szépségére. Aztán mikor elszállt, folytattam a munkámat.

A manók, ha lebetegednek, akkor őket nem lehet elvinni, az orvoshoz, éppen a rejtett életmódjuk miatt. Ezért ők gyógynövényeket szednek, megszárítják, és ebből készítenek maguknak teát. Természetesen a tárolás a legnehezebb, mert nem lehet nyirkos helyen tartani. Mégis ez a legnagyobb gyógyítási lehetőség a számukra. Mivel most új helyen vannak és nem a Manó szigeten, itt mások a növények. Többször is kellett nekik segíteni. Vettem egypár gyógynövény könyvet, amiből aztán sikerült egyeztetni egypár növényt a leírás és kép alapján. Kiderült az is, hogyha macska mentát ültetünk valahová, a macska messzire elkerüli. Tehát érdemes a házuk körül ilyen növényt ültetni. A könyvet otthagytam nála, hogy tudják azonosítani a növényeket. Gondolom, hogy sokszor forgatták, mert mikor néha-néha benéztem a házukhoz, mindig máshol volt kinyitva. Olvasni nem tudnak, de mivel tele van képekkel azonosítani lehetett vele. Mikor aztán megszedték a kertből a nekik valót maguknak, én olvastam fel a könyvet, hogy melyik növény mire való, és ők megjegyezték.

El is felejtettem mondani, hogy a tulajdonos kapott egy teknőst, amit kiengedett a fűbe. Sokszor láttam a manókat amint felmásztak a hátára és így utaztatták magukat vele. 

Mivel előlünk nem kellett bujdosniuk, sokszor láttam amint gyűjtögetik a gyümölcsöt. Készültek a télre és raktározták el az ennivalót.

 Egy csendesebb napon, kimerészkedett az utcára Janó, de csak akkor mert, kibújni a kertkapun, mikor éppen nem járt arra senki. Régen járt ennyire kint a kertből. Átfutott a kerékpárúton, meg vissza, élvezte a helyzetet. Éppen átfutott a túloldalra és beért a fű közé mikor elakadt a lába valamibe és elesett tőle. Felállt és megnézte mibe botlott meg. Egy hosszú csőszerű valamibe. Kicsit hasonlított az ágyúcsőre. Hazavitte, de másnap megmutatta nekem.

--- Ez egy injekciós tű – mondtam neki, - valaki eldobta Te meg megtaláltad. Vigyázz, mert az eleje nagyon tud szúrni. Leveszem, neked nehogy megbökjön. Ezzel a hengeres résszel szokták felszívni az injekciós folyadékot, amit beleszúrnak a beteg fenekébe. Ha felszívódik, meggyógyul a beteg.

--- Mi van, ha a macska ellen is tudnám ezt használni?

--- Rád bízom ezt a dolgot.

Nem is tudtam elképzelni, hogy egyszer majd ezt is beveti.

Pár napig nem mentünk, mert volt jegyünk az uszodába és ki akartuk használni a lehetőséget a fürdésre.  Aztán mikor ismét odaautóztunk akkor mesélte Janó.

--- Képzeld el éppen a kerti lakot takarítottuk, mikor egy idegen macska elkezdte kaparni a lábával az ajtót. Hiába mondtam neki, hogy sicc. Nem akart elmenni, csak kapart tovább. Nem tudtam, hogyan zavarjam el, aztán, felkaptam az injekciós fecskendőt, felszívtam a koszos vizet, rátámasztottam a létrára, Priszcilla hirtelen kitárta az ajtót, én pedig szembe spricceltem vele a macskát. Mindjárt a szeméhez kapott, aztán meg elrohant, azóta nem jött a közelünkbe. Látod, mintha éreztem volna, hogy egyszer szükség lesz rá.

 A nyár lassan szinte észrevehetetlenül ment át az őszbe. Csak úgy lehetett érzékelni, hogy a reggelek hűvösebbek lettek és rövidültek a nappalok.

A Manók nagyon kreatívak és mindent megpróbálnak. Felhasználnak minden olyan dolgot, amit a természetben találnak.

Mint látjátok, nem tudja az ember, hogy mikor mire lesz szüksége./

 Lassan eltelt megint egy hónap.

Ahogy közeledett az ősz egyre kevesebbet mentünk ki a kertbe. A hajnalok is egyre hidegebbek lettek. A fák lombja elkezdett hullani. Feltartóztathatatlanul közeledett a tél.

                                          Folytatjuk