Nyúl  mese  18.

      NYÚL MESE  XXVIII.

       az új nyúlfészek

     A nyúlcsalád kettévált . A lányok külön, a két fiú a szülőkkel maradt. Irigykedtek is  a   lányokra, hogy ők külön élnek, ezért egyikük megjegyezte :                                              --- Csinálni kéne nekünk is egy külön fészket.                                                   --- Szeretnétek külön költözni?                                                 --- Hát jó lenne.                                                              -- Semmi probléma, csak keresni kell egy alkalmas  fát, aztán  közösen megcsináljuk.  --- Menjetek és keressetek egy ilyen .                                           

 El is indultak. Sokáig kutattak, végül, nem messzire  a régi odútól, találtak egyet.  A két fiú ugyan olyat szeretett volna készíteni,mint  a szülök fészke. A szülök odúja annyira biztonságos, hogy annak mintájára  szerették volna ha az övék is ilyen.  Nekiállt a család. Az első dolguk az odú kacskaringós lejáratának  az elkészítése volt. Mikor leértek az aljára, onnan ,már az alsó részeket  vájták tovább. Az  odúk  feletti részre, meg rengeteg avart hordtak össze. Jó sokat, mert az avar rothadása hőt fejleszt, ezért  télen úgy működik, mint egy kályha.  Két héten belül, elkészült a fiúk új helye, és beköltőzhettek a lakosztályukba. Az élelmet is elosztották kétfelé, aztán áthordták a  fiúkhoz .                                                                                                                                     -                                                                 -- De, azért nem válunk el egymástól?-- kérlelték  a gyerekek a családfőt.             --- Hát persze, hogynem.                                                      --- Érik a kukorica, nem nézzük meg mennyire finom?                                                          --- A munkát befejeztük, ránk fér egy kis nassolás.                                                          Ezzel a család felkerekedett és elindult egy  újabb kaland felé .                              Gyorsan haladtak, aztán az elől lévő intett ,hogy lebújni. Mindenki elbújt a bokrokban. Ki dugták a   fejüket, látták a rókákat játszani  a mezőn,valamit kergettek.            

                                                                          --- Kerüljük meg őket.                                                                                                   Csináltak egy nagy kanyart és az erdő másik pontján  jöttek ki, ahol már nem látszottak a rókák. Alaposan körbenéztek, de mivel nem volt zavaró körülmény, beszaladtak a kukoricásba. Átszaladtak a kukorica föld másik oldalára és ott kezdtek enni. Ezt a csel,hogy nem az erdei állatok eszik a termést.Mikor jóllaktak, mindegyikük a hona alá kapott egy-egy kukoricát és futottak hazafelé. Kiértek a kukoricásból. A rókák éppen arra hancúroztak, szinte megdermedtek mikor meglátták a nyulakat. Dermedten álltak  egymás  mellett, és hagyták elmenni a nyulakat. A verés emléke még mindig bennük volt. Másnap egy nagyon erős vihar csapott le az erdőre. A szél belekapaszkodott a fák lombkoronájába és erősen lengette a fákat . A szél fekete felhőt hozott  magával,és szinte leszakadt az ég, úgy esett.  Egész nap esett. A nyulak a befolyt vizet egy  mélyebb  ponton lévő  kikapart gödörbe vezették. A föld elég  száraz volt ahhoz, hogy elbírja nyelni a vizet .A következő nap reggelén, madárcsicsergésre ébredt  mindenki. A nap ismét ontotta a sugarát. Felfrissült az erdő, újra  zöld pompájában tündökölt.  A füvek is felálltak  kókadtságukból. A nyulak, fészkükben, a beázás hibáit hozták rendbe. Egész nap ezen dolgoztak. A következő napon a család együtt kergetőzött az erdő bokrai között . Aztán jött egy figyelmeztetés,és a  nyulak már el is bújtak. Az erdei úton két fiatalember közeledett. Az egyik srác,egy bicskát dobált fel a levegőbe, aztán  elkapta. Aztán egy hirtelen kézmozdulattal eldobta, a  kés elrepült és beleállt a fa törzsébe.                                                      --- Százból talán egyet hibázok,- dicsekedett a srác.                                                            --- Akkor dobálódzhatunk.- mondta a másik.                                                                        A nyulaknak, nem tetszett a késdobáló társaság.                                        --- Hordjunk köveket fel a fákra, aztán egy késdobás, egy kő.                                            A nyulak tették a dolgukat. Mikor befejezték intettek egymásnak. Aztán repült a kés a fába, de repült a kő is, és  jól fejen találta a dobálót. Odakapott a fejéhez, ami  azonnal feldagadt                                                                                                                                                  --- AÚ, ez fájt,- te voltál az?                                                                                                       --- Nem, nem én voltam.                                                                                                          Újra eldobta a kést, újabb kő repült, most a másik oldalát találta el a fejének.                   ---AÚ, ez fáj !,- most már két búb volt a fején.                                                                       Ez már vérzett is.                                                                                                                       --- Vérzek! - menjünk innen. Nagyon furcsa ez a hely. Mintha a fa dobálna, talán azért mert beledobtam a kést? Láttad honnan jött a kő?                                                                --- Nem, én csak arra figyeltem, hogy  beleáll-- e a fába .                                                     ---- Siessünk haza, olyan kísérteties ez a hely.                                                                     A két fura alak gyorsan távozott az erdőből. Lemásztak  a nyulak és  táncra perdültek.  --- Még mindig sikeresek vagyunk.                                                                                           --- Sikeresek? - Nem , fantasztikusak !

VÉGE a XXVIII. RÉSZNEK