NYÚL MESE XXVII.

                        NINCS PÉNZ

Az erdőhőz bizonyos idegen dolgok nem tartoznak oda. Ilyen például a pénz, amit egy ember az erdőben elásott,nem messzire a nyulak helyétől és amit a nyulak, kíváncsiságuk révén kiástak. Az állatok a pénzzel nem tudnak mit csinálni,ezért a szegény embereknek adták oda. Mégpedig több szegény családnak. Az aki elásta, biztosan nem tisztességes úton jutott hozzá. Ha az övé lenne, akkor bankban tartaná, de mivel nem az övé, eldugta, hogy ne találhassák meg nála. A két nyúlszülő így gondolkodott, az elásott pénz dolgában. A maradékot sem akarták megtartani, csak azt várták, hogy az eddig adott pénz körüli sugdolózás elmúljon.Eltelt egy hét,de a pénz körüli dolog ott dolgozott az agyukban, aztán :

--- Figyelj ide FEHÉR.- Az ember, aki elásta a pénzt biztos vagyok benne ,hogy visszajön, szüksége lesz a pénzre, mert a gondolat nem hagyja békén,hogy pénze van. A pénzt ugyan nem fogja megtalálni,de ha a zsákot sem találja meg, akkor biztos lesz benne ,hogy meglopták. Visszatesszük a zsákot,de előtte  rágunk rá egy lyukat,teszünk bele egy kis földet, és ha megtalálja, azt hiszi ,hogy valamelyik állat elvitte a föld alatt. Mondjuk az ürge!

Összeverbuválták a csapatot, és elkezdték mélyíteni a gödröt. Mikor már elég mélynek találták, kilyukasztották a zsákot, berakták a gödörbe és mielőtt rákaparták volna a földet : 

---- Tegyünk egy papírpénzt a zsák lyukába, de nem ártana megtévesztésül , alá is rakni pár darabot . Belülre egy kis földet rakunk, így ni, aztán betemethetjük a gödröt.

 Kaparták a földet , betemették a zsákot , hordtak rá avart ,hogy természetesebb legyen. A kimerítő munka után egy jót ettek. Pár óra múlva, hogy távoztak a terepről egy fiatal pár jött sétálva és beszélgetve. Letelepedtek az egyik fa alá és beszélgettek. Nagyon komoly dolgokról társaloghattak, mert sokáig sutyorogtak.A fiú aztán felállt, elővette a bicskáját, odament az egyik fához, és egy szívet faragott bele a fába, majd négy betűt vésett bele.

--- A mi nagy szerelmünk, ezzel meg van örökítve !

Aztán felsegítette a lányt és elindultak vissza a falu felé. A nyulak hosszan néztek utánuk. Olyan szép volt ez a pár! Teltek a hetek,az erdő talajára egyre több levél hullott. Aztán az egyik napon az állatok  és a madarak jelezték,hogy megint jön valaki az erdőben. Lassan jött az erdei úton, állandóan hátranézett vagy éppen a fejét forgatta körbe.Meg megállt,körbenézett, egyszóval nagyon gyanús volt. A nyulak szinte az avarba kúszva követték , a sűrű bozótosban. Hamar rájöttek, hogy a pénz tolvaja, azaz aki a pénzt elásta, az jött vissza. Odament  a mejelölt fához, ahová elásta, és az ásóval, amit magával hozott ,belekezdett az ásásba. Ásás közben, gyakran körbenézett, úgy látszott valamitől fél. A halomba dobált föld mind nagyobb lett a gödör mellett, aztán megtalálta a zsákot.Kidobta a gödörből, és kimászott, szétbontotta a zsák száját és belenyúlt. Föld akadt a kezébe, megfogta a zsák alját és kiborította tartalmát. Csak föld hullott ki belőle, igaz az alján talált egy papírpénzt. Vissza ugrott a gödörbe és ásott tovább, ismét talált egy pár bankót közben meg szikózódott. Nem akart hinni a szemének, ezért tovább ásott, de nem talált semmit. Kiugrott a gödörből és mérgesen földhöz vágta az ásóját.

---- A francba!- Hova a fenébe tűnt el a pénzem.-kiabálta hangosan. Nyugtalanul járkált a gödör mellett, majd visszaugrott és ásott tovább, majdnem kiásta a fát,aztán otthagyta a nagy gödröt. Mérgesen távozott az erdőből.Odamentek a nyulak a gödörhöz.                                                                                                                    --- Jó mély!

--- Jó tágas!

--- Jó hosszú!

--- Ha befednénk,jó lenne lakásnak!

--- Be kéne, fedni.

--- Meg tudjuk csinálni?

--- Meg!

--- Akkor álljunk neki! ,- cseverésztek a nyulak.Jó vastag fatörzseket görgettek a gödör fölé, a vékonyabbját meg keresztbe ráhordták. Vastagon rászórták az avart, és ráhordták a földkupacot, amit az ember kiásott .

---- Fúrunk rá egy bejáratot, és kész az új fészek,persze aki beköltözik, úgy rendezi át, ahogy ő akarja.

----Olyan cseles, mint a mostani úgy sem lesz! Annak különleges bejárata van.

--- Megcsinálhatjuk olyanra, hiszen itt van ez a nagy fa.Látok rajta éppen egy odút,megpróbálunk lefúrni és alul összekötjük a lakótérrel.Nagy munka kezdődött, hetekig rágták a lejáratot mire elkészült. A három lány költözött át. Mindegyiknek kapartak egy hálóhelyet, kamrát és egyéb kiegészítő helyiségeket. Elosztották az élelmet háromfelé , és áthordták. A készített kotorékból    egész lakható kis helyiség lett belőle. Örült a három nyúllány a saját odúnak, mindjárt fel is avatták egy kis lányzsúrral.

-- Végre megszabadultunk az állandóan dicsekvő fiúktól,- mondta az egyik nyúllány.

--- Miénk ez a nyúl  tanya.

Örültek a külön odúnak, bár elismerték, hogy a család ezért hiányzik .Sokáig rendezték a belső teret, persze már csak a föld alatt és célszerű kamrákat kapartak hozzá meg persze olyan vészkijáratokat  ahol szükség esetén meg lehet szökni.

VÉGE A XXVII. RÉSZNEK