9.  Manó mese

9.    manó  mese

                      Új  lakás

 az idő, ha visszanézel, nagyon gyorsan telik. Most volt tavasz és egy év múlva azt mondjuk, ismét itt a tavasz. A hőmérséklet egyre gyorsabban emelkedik. A növények lassan zöldbe borulnak. Az időt nem állíthatjuk meg, csak vele élhetünk.

Tehát,ismét eltelt egy év. A hosszú tél után bontogatni kezdték leveleiket a fák és a bokrok. A tavasz mindig szép, az a megnyugtató zöld örömmel tölti el a szívemet. A téli bezártság után az ember kikívánkozik a természetbe, egy kis csavargásra az egyre melegedő levegőben. A nap egyre többször világítja be a földet és erős sugara,elolvasztja a havat és  felmelegíti a megfagyott föld felszínét.  A kisdombok oldalába, ahová a nap sugara nem tudott eljutni, ott megmaradt a hó. De a levegő felmelegedésével lassan ezek is eltűntek. A virágok csak akkor indulnak meg a földböl, ha a talaj hőmérséklete eléri a tizenöt fokot. Attól kezdve aztán rohamosan bújnak ki a földből a szebbnél szebb virágok.

   A levegő felmelegedésével mi is kimentünk körbe nézni, mi lehet a kertben. Mindenhol csak sár és latyak várt bennünket. Egyszerűen nem tudtunk rámenni a területre. Egyik helyen ugyan megpróbáltam, de a cipőm elmerült és letettem róla, hogy bemenjek. A manókat azért meglátogattuk.Lefektettem egy hosszú deszkát és azon közelitettük meg őket. Nagyon jól el voltak. Ahogy néztem a házukat, észrevettem, hogy alaposan meg volt már foltozva. A párától kezdett az anyag szétesni és ez egy idő után az összeomláshoz vezet. Alaposan átnéztem és azt mondtam Janónak

--- Látom a házatok megérett arra, hogy lecseréljük. De legközelebb olyan lakást csinálok nektek, amit elsüllyesztek a föld alá.

--- Az jó lesz, mert a föld melege sokkal jobb, mint a tüzelés.

   Bent jártam az egyik melléképület kamrájában és láttam üres festékes vödröket, úgy döntöttem, hogy ezekből fogok csinálni nekik öröklakást.

Mindjárt kihoztam négy vödröt. Ezeknek a vödröknek a belseje ovális és lefelé kúpos. Kivágtam négy ovális fakört és belepróbáltam a vödörbe. A közepén megállt, de nehogy félre billenjen, tettem alá négy egyforma lábat is. Így már biztosan stabilan állt. Közben fúrtam rá egy nagyobb lyukat ahol le lehet menni az alsó szintre. Csigalépcső vezetett lefelé. Ezzel a megoldással egyemeletes teret kaptam. Ezt, mind a négy vödörnél megcsináltam. Két felső vödör alját is kivágtam és idekerült a lejárat az alsóbb vödrökhöz. Így kaptam nyolc nagyszobát. A felső szinteknél vágtam rá oldalt lyukat és összedugtam egy csővel. Most már mindenhová el lehetett menni a csöveken keresztül. Három vödörre rátettem a tetejét. A negyediknél pedig a tetejére vágtam lyukat ahol majd a manók lejárnak. Rácsavaroztam egy peremes csövet és ez alá meg egy elfordítható ajtót tettem.  Készítettem bele egy hosszú létrát, ami felért a peremes cső tetejéig. Ennek felső végére rátettem egy könyökcsövet, ami vízszintesen fog feküdni a földön. Ezzel már kész is volt a lejárat a manóházba.

Kivittem a kertbe az egészet. Kijöttek a manók mikor megérkeztem. Behordtuk a vödör házat. Kiemeltem a faházukat és elkezdtem egy jó mély gödröt ásni. Sokáig bíbelődtem vele, mire végre megfelelt a mélysége. A gödör szélébe és aljába  téglafalat emeltem, hogy az elsüllyesztett vödörházra ne kerüljön a nehéz földréteg. Így lett egy tégla akna aminek a tetejére diófából készült deszkákat raktam. Újra leszedtem az akna borítót és a Mama segítségével beemeltük a négy vödröt. Vigyáztunk nehogy szétessen. Két-két vödör volt egymáson és egy cső volt a felső szintek összekötésére. Visszaraktam az akna bórítót és  kátránypapírt raktam rá a felsődeszkák tetejére az esetleges beázás elkerülése végett. Már majdnem betemettem az aknát, mikor eszembe jutott, hogy, hogyan fogják levinni a bútort a létrán? Újra lebontottam az egészet, leszedtem  a vödrök tetejét és a manók segítségével beraktuk a holmijukat a nyolc szobába, mégpedig úgy ahogy ők mondták. Elég sokáig hordták ki a régi házukból a cuccaikat. Na, végre mondtam most már minden rendben lesz. Visszaraktam a tetőket és leellenőriztem, hogy nem csúszott e el valami. Ráraktam a deszkákat és a kivágott félkörös részen vezettem ki a lejáró csövét. Erre is kátránypapírt tettem és most már tényleg elföldeltem. Körülbelül térdig érő földet raktam rá. A lejárati cső kint feküdt a föld felszínén. Ezt a csövet is álcáztuk földdel és az elejébe egy lapot dugtam, amire ajtót raktam. Sőt arra is gondoltam, hogy kinézőt is fúrok rá, hogy mielőtt kijönnének, kileshetnek. Mikor elgereblyéztük a lakásuk tetején a földet, virágokat ültettünk rá. Most már csak mi ketten tudtuk a Mamával, hogy odalent a föld alatt egy manó család lakik. Pont a lakás tetejére egy kicsi kúszó fenyőt ültettünk, hogyha megnő senki sem foglya megbolygatni ezt a területet, legalábbis addig, amíg a fenyő él.

Alighogy elföldeltem a lakásukat, már rohantak is le a manók. Csak úgy rezgett a létra, ahogy futottak le a létrán.  Fülemet a bejárat csövéhez tartottam és hallottam, ahogy rohannak végig a nyolc szobán és mindegyik azt kiabálta, hogy ez az én szobám. Végül is úgy kellett sorsot húzni, mert nem tudtak megegyezni. Többször is végigmentek a nyolc szobán, mintha nem is húztak volna sorsot. Végül is hiába volt meg a sorshúzás, mert a végén meg tudtak egyezni,ki hol lakjon. Ebből is látszik, hogy szeleburdi család. A manócsalád gyorsan elfogadta az új lakást.Elég mélyre temettem az otthonukat, és a föld egyenletes hőmérsékletet adott. A szellőzés a lejáraton keresztül és a második vödör tetejébe dugott vékony csövön keresztül működött. Ezt a csövet is kihoztam a felszínre és egy kupakot húztam rá, nehogy beessen az eső.  Úgy nézett ki, mintha egy gomba állna ki a földből. Befestettem és úgy nézett ki mintha gyilkos galóca lenne. Mivel ettől a gombától fél mindenki, mert mérgező, senki, nem mert hozzányúlni. Most már nyugodt voltam, hogy a lakásproblémájukat megoldottam, lehet, hogy örökre.

A régi házukat beraktam egy csomó ág tetejére és a tűzet pedig Priszcilla gyújtotta meg. Egy-egy könnyet azért ejtettek a régi lakásért, de miután a tűz martaléka lett, és tudták, hogy van hová menniük, hamar belenyugodtak.

Megmutattam a manóknak, hogyan készítsenek maguknak kicsi gyertyát Vittem nekik elég sok szétdarabolt gyertyacsonkot, amit a kamrában találtam. Adtam nekik egy kis üstöt, amibe fel lehet olvasztani a gyertyát és mártogatással, hogyan kell új gyertyát készíteni. Egy egész spulni gyertyabélnek valót adtam nekik. Annyira belejöttek a gyertyagyártásba, hogy mikor mentek hozzájuk manók, gyertya mellett ültek asztalhoz. Nagyon tetszett nekik, ők is akartak gyertyát.

Képzeljétek el, ő lett a környék manóinak a gyertyakészítője. Élelemért cserébe, vihettek gyertyát. Gyakran kértek tőle kölcsön, szerszámokat is.

Néha- néha irigyeltem ezt a vidám manó családot és szerettem volna közöttük élni, de sajnos ezt nem tehetem meg, mert mi más fajhoz tartozunk.

Ha találtam kis szeget, vagy sima lécdarabokat, mindig odavittem nekik és ebből csináltak maguknak polcot vagy éppenséggel bútort maguknak.

Közben folytattuk a kerti munkánkat.Egyik nap észrevettem, hogy a virágok között van egy, amelyik kókadozik. Elővettem a nagyítómat, hogy megnézzem a levél hátoldalát. Észrevettem, hogy apró pókok, azaz atkák mászkálnak rajta. Letettem a nagyítót és elmentem bogárölő szerért. Odavittem és lefújtam vele a virágot. Átnéztem a többi virágot is, de csak ez az egy volt olyan, mégis gyengén lefújtam a többit is. Mikor végeztem, kerestem a nagyítómat, persze nem találtam.

--- Janó! Kérem a nagyítómat,- szólaltam meg.

Az egyik sűrű bokor alól jött elő, húzta maga után a nagyítót.

--- Ejnye-ejnye,- mondtam neki,- miért loptad el?

--- Én még ilyet nem is láttam, olyan érdekes, ha belenézek. Kell ez most neked?

--- Most nem, de kérem, vissza mielőtt elmegyünk!

--- Rendben.

Mielőtt tényleg elmentünk volna haza, a nagyító ott volt ahová letettem. Betartották az ígéretüket, visszahozták. Csak kíváncsiak voltak egy új érdekességre. Ebből az a tanulság, hogy ha esetleg nem találtok valamit, lehet, hogy a csenő manók vették el, de nem kell félni, mert visszaadják, csak lehet, hogy ez nekik ujdonság, de visszaadják.

Később aztán találtam egy kisebbet és azt adtam oda nekik. Ezt legalább elbírták és tudták használni. Aztán egyik nap, elcsenték a szemüvegemet. Nem vettem észre, csak mikor újra fel akartam tenni a szememre, nem találtam. Mivel tudtam, hogy hová tettem le, csak annyit mondtam:

--- Janó, kérem a szemüvegemet!- és már hozták is elő.

Nem haragudtam rájuk, sőt nem is haragudnék rájuk, mert ismerem, hogy őket csak a kíváncsiság vezeti. Viszont érdekességnek láttam náluk, hogy a sünök tüskéit használták fel különböző szúró fegyvernek.

Vigyázzatok a holmitokra, mert hamar lába kél, ahogy szokták mondani.

A környéken elég sok manó él, mégis azt mondanám, hogy egyet sem látni közülük.

Hogy a manók meddig élnek azt sem tudom. Lehet, hogy túlélnek bennünket is, viszont sok mindenben segítettem nekik, amit kaptak tőlünk, azt hiszem, örökre megmarad bennük és lehet, hogy átadják a tudást az utódjaiknak is./

A manók élték tovább rejtett életüket. Szinte nem is látni őket, azaz csak nagyon ritkán. Ha esetleg találkoztok valamelyikkel, adjátok át az üdvözletemet és mondjátok meg nekik, hogy kedvelem őket. De ne bántsátok, inkább szeressétek őket.

Lehet, hogy még nem láttál manót? Sose búsulj, mert lehet, hogy nem szeretné, hogy meglásd, de az is lehet, hogy jelenleg nincs rád szüksége. De, előfordulhat, hogy nem bízik meg az emberekben. Ám, az is lehet, hogy felnőtt már egy olyan nemzetség, akik nem akarják felvenni a kapcsolatot az emberekkel. Tehát ne búsulj, lehet, hogy akkor találkozol vele, amikor nem is várod!

                           folytatjuk