42. 

42.                                NYÚL MESE

                      ANYAGBESZERZÉS  

A nagyerdő nyulai szinte minden nap bementek a faluba. Igaz, hogy volt kirakva nekik élelem és el is fogyasztották, de ez mellett figyelték a falu életét. Megtudták, hogy nincs részeg ember a faluban, mióta megjelent a Halál. Azt is megtudták, hogy van egy közös szemétlerakó helye a falunak, és, hogy mennyire védik az erdőt a szeméttől. Ráadásul a falu a hó szobrok révén híres is lett.

Rendeződött egypár ember élete a „talált” pénzből, meglett a végrendelet, és még sorolhatnám tovább. Sokan tudták, hogy egypár dolgot a nyulaknak köszönhetnek, és amit nem tudtak megmagyarázni, arra azt mondták, hogy csoda történt. Az aki figyelmesen végigolvasta a 41 mese minden oldalát ,az tudja,hogy nem csoda történt, hanem a nyulak voltak a csodálatosak. Ismereteik bővítését az újságok és könyvek forgatásával tették.    

Minden este, elalvás előtt szántak rá időt, hogy olvasgassanak. Volt mit olvasniuk, mert az összegyűjtött újságok és könyvek elég sok érdekességet tartogattak.

   Emlékeztek?   Mikor, a nyulak egyik nap meglátták a sárkányrepülőt az égen, akkor nagyon elcsodálkoztak rajta. A legjobban Bojtost érdekelte ez a szerkezet. Az egyik ezermester újságban talált is róla leírást. Nagyon sokszor átolvasta és átgondolta, hogyan lehetne ilyet csinálni.

--- Képzeljétek el, milyen lenne, ha a nyulak tudnának repülni.--sóhajtotta egyik nap Bojtos.

--- Nem vagyunk mi madarak!

--- Ez igy igaz.

---  De ha akarsz repülni, szólok a sasnak, az majd elkapja a bundádat, és már repülsz is. Igaz, élve nem kerülsz elő,

viszont sok nyulszőrt fog vinni a szél..                                           ---- Nem igy gondoltam!

 --- Akkor ezt felejtsd el!

 ---- Jól van, azért ábrándozni szabad!

De,ezt az álmát, nem adta fel. Sokáig töprengett, és egyik nap, úgy gondolta tesz is érte valamit. Átszámította, hogy, mekkora a nagysága az emberhez és mekkora lenne, a sárkányrepülő mérete nyúlhoz. Úgy gondolta megpróbálja elkészíteni valahogy nyúlméretre. Bár ahogy mondta:

--- Hegeszteni nem tudok, de meg lehetne oldani másképpen is. A leírás benne van ebben az újságban, csak cső kellene hozzá, meg vászon, és még sok minden.

--- Menjünk ki a szemétlerakóhoz és nézzük meg, hátha dobnak ki olyat, amit fel tudnánk használni hozzá. Elfutottak a szemétlerakóhoz. Ez egy nagyobb mélyedés a falutól távol.

--- Fúj, de büdös van itt.

---  Büdös, büdös! Most nem az a fontos, hogy büdös van, hanem keress olyat, amit, fel lehetne felhasználni a szerkezethez.

Sokáig turkáltak a kidobott holmik között.

Találtak egy csövekből összerakott lámpatestet, azaz csillárt, kisebb csöveket, csavarokat, asztali viaszosvásznat.

--- Drót is kellene hozzá, meg bőrszíj, és még kampók, tű cérna, kötél vagy zsinórok.

Mire mindent összegyűjtöttek, már csak a tű és a cérna hiányzott.

---- Ezeket a dolgokat a faluból kell beszerezni.

Haza kellett szaladni a rozoga kordéért, hogy ezt a sok holmit haza lehessen vinni. Mindent felraktak, még olyat is, amiről úgy gondolták, hogy fel lehet majd használni valamire. Akár az ószeres, úgy állítottak be a nyúltanyára. Mosolyogtak egymásra a nyulak és csóválták a fejüket, de nem méltatlankodtak rajta.

Szétszedték a csillárt és a csöveket, és a rajz alapján méretre   fürészelték. A vasfűrész lapot, ketten húzták, a csövet pedig ketten tartották, így vágták méretre. Jól beleizzadtak a nagy munkába.Lyuk is kellett rá. Legnagyobb szerencséjükre találtak ott egy rozsdás furdancsot. Nem müködött, de alapos olajozás után végre lehetett tekerni. Volt benne egy rozsdás fúró, így  lyukakat tudtak fúrni a csőre. Egyikük fogta a csövet, másik a gépet, a harmadik nyúl meg tekerte a furdancsot.  Mikor elmentek a faluba ,hogy megegyék a mindennapi kirakott élelműket,leírták a földre a fiatalasszonynak,hogy tű és cérnára van szükségük. A hőlgy, előszőr nagyon meglepődőtt,mikor el tudta olvasni az írást,de nem sokat gondolkodott rajta,hanem beszaladt és már hozta is ki a tűt és a cérnát.

--- Huncutok vagytok, azt már látom.Vajon mire készültök?

De a nyulak hallgattak.

Tehát a faluból sikerült tűt és cérnát szerezni, így páran a viaszos vásznat kezdték szabni és varrni. A munkából sokan kivették a részüket. Mikor minden készen állt a rajz alapján, elkezdték összerakni.

--- Ez ide, az meg oda!

 Először a háromszögletű vázat csavarozták össze. Aztán beerősítették a kereszt rudat, amiről két zsinór lógott le. Ez az, amit a derekukra kell erősíteni,a levegőben ez tartja a testet. Aztán bedugták a két oldalcső furatába az első kapaszkodó meghajtott rúdját.

--  Hogyan görbítsük el?

-- Ahogy átdugod a drótot, a kiálló végére dugj egy csövet és azzal hajtsd le. Aztán majd elkalapáljuk.

A végét a rádugott csővel sikerült legörbítetni, majd mégjobban legőrbítették egy kalapáccsal. Mikor végeztek, úgy mozgott, mint a vödör füle. Aztán a hátsó lábtartók következtek. Mikor minden elkészült, közös erővel felhúzták rá a viaszos vásznat, és ráerősítették.A felvarrt vásznat,még vékony dróttal is ráerősítették a vázra,hogy a légellenállásnak,jól ellen tudjon állni és minél bíztonságosabb legyen. Csodálatosan nézett ki, mire végeztek. Mindenki büszke volt, hogy sikerült részt venni a munkálatokban és elkészíteni ezt a repülő szerkezetet. Már csak a kipróbálás volt hátra.

A rajz méretei alapján, a kicsinyített mása egyezett.

--  Ezt befejeztük !

--- Aztán, vajon repül-e?

--  Majd holnap megtudjuk! Mára pihenőt rendelek el. Jó munkát végeztetek !

                VÉGE a 42, MYÚLMESÉNEK

Nyúl  mese