38. A JÓ  KÖNYV hatása.

Az őszi idő minden egyes nappal követi útját a tél felé. A levegő egyre hidegebb, bár a nappali hőmérséklet attól függ, hogy mennyire süt a nap és, hogyan tudja felmelegíteni a levegőt. Volt olyan nap, hogy még sütkérezni lehetett a napsütésben, de egy idő után ennek is vége lett. A hideg elől az állatok többsége melegebb helyre huzódik.

Egyik reggelre, arra ébredtek a nyulak, hogy egy sün fúrta be magát a nyulak földalatti odújába. Próbálták kiebrudalni, de nem sikerült, mert összegömbölyödött és szúróssá vált. Úgy döntöttek, hogy nem rakják ki a hidegre, hanem kapartak neki egy szobát a falba, hordtak bele faleveleket és betessékelték a sünt. Egyből elfogadta, belefúrta magát a levelek közé és már aludt is. Nem piszkálták többet, hagyták, hogy téli álmot aludjon. Nyugodt társbérlő lett belőle.

A fákról már szinte teljesen lehullottak a levelek. Lassan a hideg lecsúszott nulla fok alá. Nemsokára megindult a hó. Nagyon sok esett, megtapadt a fákon és hó köntösbe öltöztette a fákat. Beterítette az erdő talaját is. A nyulak addigra mire megjött a tél, levedlették a szürke szőrűket és gyönyörű fehér sűrű bundára váltottak. Erre azért van szükség, hogy ne fázzanak, meg, hogy beleolvadjanak a környezetükbe. A hideggel együtt jár, hogy befagynak a patakok és vastag jégréteg lesz rajta. A nyulak nem alszanak téli álmot, és gyakran feljönnek a felszínre.

Amelyik nyúl nem gyűjt magának télre eleséget az télen kénytelen a fák kérgét és a fiatal rügyeket rágni.

A nyúlcsalád, a begyűjtött könyveket többször is átrakták és átválogatták és minden reggel forgatták és olvasták. Csodálatos dolgokat tudtak meg a könyvekből. Addig- addig olvasgatták a könyveket, míg egyik reggel így szólt  FOLTOS :

--- Idenézzetek!,- Láthatjátok,hogy ezen a képen ,hogyan  közlekednek a jégen az emberek ? Úgy hívják, hogy korcsolya. Azt írja róla: „Az első korcsolya a régészeti leletek alapján a kőkorszakba nyúlik vissza. Nem csak erős fából, hanem csontból készültek, legtöbbször a lovak és a rénszarvas lábszárcsontjából, mert ezeknek volt a legélesebb széle. Kezdetben csak csupán ráléptek a csontra, később lyukakat fúrtak rá és bőrszíjakkal rögzítették a lábukhoz. Kizárólag az egyik lábukat használták a csúszáshoz a másikkal hajtották magukat.  A fából készült korcsolyák a középkorban jelentek meg, ezeket már két lábbal hajtották, de foglalatukba csak később került bele a vas. Az első fémből kovácsolt korcsolya az iksz, egy, iksz. században készült.” Aztán itt van a rajza a csontkorcsolyának.. Ahogy elnézem nem is olyan nehéz tákolmány. Talán még én is tudnék ilyet csinálni. Aztán látható még itt, hogy hogyan néz ki a szánkó, meg milyen a síléc, amivel nagyon gyorsan lehet közlekedni a havon. De mi most maradjunk a korcsolyánál.

Először keresett, magának jó éles csont darabokat, amiből úgy gondolta, hogy elkészíthető. Vigyázott, hogy az élesebb része lefelé álljon. Aztán talált két törött állkapocs csontot, ami rettentően hasonlított a korcsolyára

Nekiállt, fúrt, faragott egész nap, nézte a könyvet, mert az alapján csinálta, alig evett valamit. Még reggel is folytatta. .Aztán elkészült a nagy mű, és egyszer csak, felkiáltott:

--- Meg van!- Készen vagyok!- Mehetünk a patakhoz.

Nem kellett senkinek könyörögni, hogy gyertek. Ment mindenki. Az egész család felkerekedett és a fák védelmében elhagyták az erdőt, aztán a réten átmenve odaértek a patakhoz. Őrszemet állítottak.

Foltos felkötötte a csontkorcsolyát a lábára, totyogott a hóban és ketten rásegítették a jégre. Megpróbált vele elindulni, az első lépések után a jégen huppant a fenekére. A felkelés volt a nehezebb. a lábán lévő korcsolya mindig elcsuszott alóla. Nagy nehezen felkelt.Elindult, elesett, felállt, elesett, felállt, így ment ez jó sokáig. Egyszer akkorát esett azt hitték nem kell fel többet. Sokáig próbálkozott, mire megtalálta az egyensúlyt és el mert indulni. Egyre gyorsabb lett idővel, annyira, hogy a parton már nem is tudták követni. Egy óra múlva már nem érték utol, csak irigykedtek rá és mindenki korcsolyázni szeretett volna. Próbálkozott más is a jégen, de a próbálkozások rendre sikertelenek voltak, volt, aki úgy elesett, mint a zsák, bele a parti hóba. Mikor felállt úgy nézett ki, mint egy hóember. Az egyik próbálkozót úgy kellett a sok hóból kibányászni úgy bele esett, ráadásul fejjel előre. Akit már nem érdekelt a korcsolyázás az nekiállt hógolyózni. Olyan vidám csata  kezdődött, hogy rövid időn belül csak úgy zengett bele a rét.

Az erdő szélén a fák takarásából rókák lesték a dobálózó társaságot, de nem mertek előjönni, inkább irigyelték a nyulak vidámságát.

A vidám napnak a beköszöntő sötétség vetett véget. Abba kellett hagyni, de megfogadták holnap újra kijönnek és folytatják a mai játékot. Otthon még lefekvés előtt nekiálltak korcsolyát készíteni másnapra. Az éjszakába belenyúlva végre elkészült mindenkinek a korcsolyája

VÉGE  A  38. RÉSZNEK