51.                                                                                                         TÉVEDÉS

A faluban minden családnak meg van a szokásos rendje. Ahol állatok vannak, ott pedig különösen, szigorú szabályok vannak. Első az állat, amit el kell látni. Kezdődik az almozással, majd az etetéssel, és csak ezek után kerül sorra maga az ember. Akinek apró állata van, azt rendszeresen kell etetni, itatni és almozni. A tyúkokat miután ellátták, összegyűjtik a tojásaikat. Ilyenkor visznek egy szakajtót, és abba szedik bele a tojásokat. Az egyik falusi ember is ezt tette, kiszaladt a tyúkólhoz, hogy összeszedje a tojásokat. Össze is szedett egy szakajtóra valót. Ahogy ment visszafelé a lakás felé, mentében benézett a veteményes kertjébe, és a  meglepetéstől tátva maradt a szája, ahol káposztának kellett volna lennie, ott most, csak a torzsák voltak láthatók. Rengeteg káposztája hiányzott. Szakajtó a földre esett és a tojások összetörtek. Elkezdett éktelenül kiabálni:

--- Megették a nyulak a káposztámat, majdnem mindet felzabálták. De én agyon csapom őket.

A bedühödött ember, be akart rohanni a házba, de keresztül esett a leesett szakajtón, azok a tojások amik eddig nem tőrtek össze, azok most biztosan eltőrtek. Feltápászkodott a földről, berohant a házba, előkapta a puskáját és feldúltan elindult a nyulak erdeje felé, azzal a tudattal, hogy az erdei nyulak ették meg a káposztáját. Bizonyítéka nem volt rá. Mérgében még azt sem vette észre, hogy jól megütötte magát, csak dühösen tartott az erdő felé. Pedig ezek a nyulak, nem csináltak semmit.

Az erdőben éppen leszállt a sárkányrepülő. A nyúlgyerekek a rókagyerekekkel, hintáztak, meg fogócskáztak. Aki nem fért oda a mai repüléshez, azok lengőtekéztek.

Az erdő szélétől, hangos csiviteléssel repültek az erdő belseje felé a madarak. Minden menekülő madár azt csicseregte:

-- Csip-csip, puskás ember van az erdőben, csip-csip.

--- Mi a csuda, csak nem bolondult meg valaki?

--- Ki akarja megnézni, és híreket hozni?-

--- Én!- jelentkezett egy nyúl.

Gyorsan eltűnt, a bokorban.

Nemsokára visszajött.

--- Tényleg egy puskás ember. Amíg figyeltem, állandóan azt kiabálta „gyertek elő ti káposztazabáló tapsifülesek.  Megzabáltátok a káposztámat. Gyertek elő, majd adok én nektek, többet nem zabáljátok meg a káposztámat”.

--- Áruljátok el, kik voltak azok, akik megették az ember  káposztáját?

Nem jelentkezett senki.

--- Azt hiszem, akkor, tévedés áldozatai vagyunk, ezért meg kell védeni magunkat. A múlt évben eltemettünk egy puskát. Emlékszik rá valaki, hogy hová dugtuk?

--- Igen én emlékszem,- mondta egyikük

Akkor hozd elő, ti ketten meg, menjetek és segítsetek neki. Hozzátok az erdei úthoz, ahol sűrű a bozótos.

--- Azokat a játékokat, amik elől vannak, eltüntetni,- adta ki a parancsot.

 Közben három nyúl már szaladt is a puskáért és a lőszerért.

Lázas sietés és rakodás kezdődött. A lengőteke golyóját nem akasztották le, henem egy erős lendülettel meglökték, ezzel, felcsavarodott a fára.

Az előhozott puskát hozzáerősítették a fához. Szerencsére  dupla csövű puska volt. Mindkettőt megtöltötték és az egyik cső ravaszára rákötöttek egy madzagot, és a puska tusa  mellett áthúzták a gyalogút másik oldalán  lévő fához, és hozzákötötték.

--- Ez így jó lesz. Ha beleakad a lába és megrántja a zsinórt a fegyver magától sül el. Nem az a lényeg, hogy eltalálja, hanem a dörrenés hangjátol fog megrémülni, ami majd megzavarja és menekülni fog. Azt hiszi, hogy rá lőnek.

---- Hát ezt meg hogyan eszelted ki?

--- Erre jó, ha az ember néha olvasgat, és bizonyos dolgokat megjegyez.

---- Ki lesz a csali, hogy ez a mérges ember erre jöjjön?

--- Én, jelentkezett egy nyúl.

--- Ne felejtsd el, ha erre futsz, hogy itt át kell ugranod ezt a kötelet, aztán eltűnni a sűrűben!

---- Rendben, nem felejtem el.                                                                                                          A nyúl eliramodott a mérges ember felé. Hamar odaért, mivel nagyon fürge kis nyuszi volt. Megmutatta magát. A puskás ember észrevette. Szinte nem is célzott, csak lőtt. A nyúl szaladt előre, a puskás ember meg utána. A nyuszi csak addig szaladt előre, hogy a kővetője mindig láthassa. Csalta a kifeszített kötél felé. Odaért, átugrotta a kötelet és eltűnt a sűrű bozótban.  Az ember követte, siettében a lába beleakadt a kötélbe és elesett. Estében elsült egy puska.

--- Jézusom, lőnek rám!  Valaki meg akar ölni. Segitség! 

Felugrott és puskáját eldobva futásnak eredt. A nyulak újra elsütötték a fegyvert. Az ember azt hitte, hogy ismét rá lőnek és rohant hazafelé. Ordítva szaladt be a faluba.

--- Rám lőttek az erdőben, kétszer is, még a fegyveremet is ott hagytam.

--- Mit kerestél te az erdőben, fegyverrel?

--- Megették a nyulak a káposztámat!

--- A kertedből?

--  Igen, méghozzá milyen sokat.

--- Biztos vagy abban, hogy ők voltak.

--- Hát ki más lett volna.

--- Menjünk, nézzük csak meg.

Bementek a tett színhelyére. Tényleg sok káposzta hiányzott.

--- Csak én megyek oda, ti maradjatok itt, nehogy összemászkáljátok a nyomokat.

Nézelődött egy darabig, aztán megszólalt.

---  Mondjátok, a nyulak negyvennégyes cipőt viselnek?

Ha a nyulak ették volna meg, akkor itt rágás nyomai látszanának, de itt éles kés nyoma látszik! Tehát, összegezve a dolgokat; nem a nyulak ették meg a káposztádat, hanem ellopta valaki! Úgyis mondhatjuk, hogy ezt nem rágási, hanem vágási nyomok.

Nagy csend állt be az emberek közé. Végül egyikük megszólalt:

--- Akkor el kéne fogni a tolvajokat.

--- Majd a rendőrség.

--- Jó lesz, ha kiengeszteled a nyulakat és viszel nekik egy kis ingyen káposztát, kárpótlásul.

Ez alatt, az erdőben leszerelték a puskát, és felvették az eldobott puskát is, becsavarták egy nagy vászonba, és eltemették a töltényekkel együtt.

--- Nem gondoltam volna, mikor eldugtuk a puskát, hogy egyszer még használni is fogjuk. Igaz csak azért, hogy  a támadót elijesszük.

            VÉGE AZ 51. MESÉNEK