Nyúlmese  XII.

                 Ismét tavasz 

          A tavasz, bontogatta az erejét, a tél viszont tartotta magát. Ami nappal megolvadt,  estére megfagyott .  A  havazás ,néha  még  megmutatta  magát    de  már  nem  bírta  megtartani  a  leeső  havat,. A hóréteg az  árnyékosabb  területeken maradt meg a legjobban . A  napfény  meg-megcsillant  az  olvadó   havon  és  szétszórta  csillogó  fénye szikrázott a levegőben.. A fák ágairól már   leolvadt  a hó , és a rügyek a pattanásig meg vannak duzzadva .  Csend  volt   az  erdőben,  itt-ott  a  bokrok ágaiban beleakadva , látszott a  vedlett  bundák  levált  szőre.  Madarak  röpködtek  mindenfelé , és  szedték  össze  a  szőrméket, szájukban cipelték  a  fészkükbe, puhává  és   meleggé   téve  a fészek  belsejét.  Pár hét múlva elolvadt a hó, és  kezdett  felszáradni  a   nedvesség.. A levegő  hőmérséklete   egyre  emelkedett. A füvek megindultak egyre zöldebbé téve az erdőt .  A  nap is mind hosszabban szórta szét sugarát  .  A  két  nyúl  minden  nap  kijött  és  a  bundáját   nyalogatva, fehérről  szürkére  kezdett  váltani .Közben  beszélgettek,  hogyan  csinálják  újra  a  kertet, mit  hová  ültessenek,  és  mennyit. Eldöntötték, hogy   nagyobb  kertet  készítenek, amennyi  magjuk  van   azt  mind  elültetik.  Teltek  a hetek !  Az egyik  reggel  Fehér  arra  ébredt,  hogy  mozog  a  hasában  valami :  ----- Gyerekeink   lesznek !- mondta  Fehér ------Igazán ?,  csak  nem  ?,--ez  ám  a  nagy  hír  ! ,--- és  össze   ölelkeztek.  ----- Készüljünk  fel  rá  ,hogy  rövidesen  többen  leszünk  !----      ---- Mintha  megéreztem  volna  ,azért  mondtam ,hogy  ültessünk több   veteményes  részt.   Most  már  érdemes  megcsinálni   . Keresték   a legjobb helyet  , amelyet érdemes kertnek megmunkálni.  Ráadásul   eléggé eldugott legyen  . Találtak egy tüskésbozóttal  körbe ültetett   területet és  elkezdték  a  kertet  megmunkálni,  majd  elültették  a  magokat.    Egy hónapra rá  Fehér  elkezdett  vajúdni,,majd  öt kisnyúlnak  adott  életet.   Csak  ritkán  jött  ki  a  fészekből, inkább csak  kinyújtózkodni,  futni  egyet   és    tisztálkodni  vagy  éppen  levegőzni ,  de  a  kertre  is  kíváncsi  volt. A magok  szépen  keltek,a  nyulak  szépen   cseperedtek.   A  család  nyugalmát   egy  borz  zavarta  meg.  Pont  ott   kezdett  túrni  ahol a  menekülő  járat  volt.  Gondolkodott  Fehér, hogyan    űzze  el ,  aztán  megtette.  Az  alagút  végén megemelte kicsit a követ és  elugatta  magát

--- Húh huh, vau , vau ! 

 -   A  borz  azt  hitte  kutya  van  a  föld  alatt és  úgy  elszaladt  mint  akit  puskából  lőttek ki.. Ez  jó  megtévesztés  volt.   Sokáig  nevetett rajta a két nyúl. Teltek  a hetek.  A  gyerekek  nagyon gyorsan  növekedtek . Mind merészebben  dugták ki a fejüket a kő  alól  és figyelték a környezetüket .  A kő emelgetése   erősítette a lábukat.   Aztán egyszer csak   elhagyták  az  odút.   Az  oldalbejáratot   használták , legalábbis  addig  amíg  nem  tudnak  a  kicsik  fára  mászni  . Meséltek  eleget  a  kinti  élet  veszélyeiről  és  bevezették a   sportos  játékot. Fokozatosan vették rá a kisnyulakat, hogy sportoljanak. Ugráltak  magasra,  ugrottak  távolra  de  a  gát  ugrás  sem    maradt  ki.Minden nap gyakoroltak. Jól  begyakorolták  magukat ,aztán  áttértek  a  rúddal  való  ugrásra . Sokat  kellett  gyakorolni  mire  elmondható  volt,hogy  már  jól  megy. A  kicsiknek  tetszett  a  játékos  tanulás , a  szülők  felváltva  tanították  a  csemetéket  , erősen figyelve a környék minden rezdülésére.. Tulajdonképpen  ez  volt  a  szerencséjük  , mert riasztani  kellett  a  családot ,  hogy   egy  róka  falka  közeledik  feléjük   A család  egyből  a  menekülő járatban  volt  , Feketefarkú  fejük  fölé  húzta   a  követ . A  rókák  megtalálták  a  nyulak  szagát,  és  szaglásztak  körbe,  de  csak  az  egyik  kis róka  ment  el  a  kőig,  és  nem  értette ,hogy  hogyan  tűnhettek  el a  nyúl  szagok  a  kőben. A  rókák összejárták  a  nyomokat,  a  kis  róka  meg nem  merte  elmondani,hogy  a  nyulak  a  kőben  vannak,  nehogy  kinevessék  őt a  többiek. Aztán, tovább mentek.  A  kis  róka  lemaradva,  vissza-vissza  nézett és  azon  törte  a  fejét, hogyan   tudtak  a  kőbe  bemenni  a  nyulak.A  nyúlcsapat  csendben  hallgatott  a föld  alatt. Meg kellett szokniuk azt , hogy  mikor muszáj akkor csendben kell lenni , ezért ilyenkor nagyon hallgattak .   Amikor  végre  elő  mertek  jönni , a  róka  csapat  már  messze  járt. A  napi  tornászásukat  versenyfutással  folytatták. Az  első  helyezett ,dupla  répát  kapott, így  mindenki  legjobb  erőbedobással  futott.  A gyerekeket tanítani kellett arra is, melyik növény ehető és melyik mérgező . A tanulást mindig egy játékos tornával oldották  fel.  A  tornának  a  lemenő  nap  vetett  véget. Megvacsoráztak   aztán  megkeresték  a  vackukat    és  lefeküdtek..

      VÉGE  a  XII.  RÉSZNEK