Nyúl mese 37.

                            37.    A   TANULÁS    

Az újságot már nagyon sokszor átnézték, és mivel nem tudtak olvasni, nem értették mit írnak benne.

--- Elkezdődött az iskola, bemegyek a faluba és kilesem, hogyan tanulnak a gyerekek.

--- Elkísérhetlek!, - kérlelte a másik nyúl.

----Hát persze, de legyünk nagyon óvatosak.

A kertek alján megközelítették az a házat ahol iskolakezdő diákok laktak. Felmásztak az ablakba és onnan lesték, hogyan tanulnak a gyerekek az édesanyjukkal. Látták, hogyan formázzák a betűket,hogyan kezdenek írni .Ezt az utat, az erdő és a falu között majd  minden nap megtették. Az ablakra leheltek és próbálták leírni a betűket,ahogy az anyuka mutatta a gyereké-nek.Sokáig tartott, de  végre  megértették a betűvetést,így sikerült elsajátítaniuk az olvasást. Most már nem volt olyan rész az újságban, amit ne tudtak volna megérteni. Az esték aztán azzal teltek, hogy felolvasták az újságban leírt cikkeket.Aztán  egyszer ez is unalmassá válik, mert miután kiolvasták az összes beleírtakat, már kívülről tudták mi van benne. Irány a falu és összegyűjtötték a faluban minden, fellelhető kidobott irományt és könyvet. Megint volt mit olvasni. Közben aki meg akart tanulni olvasni a nyulak közül, azt megtanították. Most már nem kellett senkinek sem felolvasni, mert mindenki tudott olvasni.

Gyakran gyűjtötték a kidobott könyveket. Egy idő után valóságos gyűjtemény jött össze. Külön helyiséget kellett vájni a föld alatt a sok olvasnivalónak.

Nagyon élvezték, hogy tudnak olvasni. Egyik nap valamelyik nyúl beállított egy csomó gyertyával, meg hozott magával egy doboz gyufát.

--- Ezt az egyik szemetesvödörben találtam. A gyufát viszont elcsentem.

 Most már olvashattak az odújukban is, gyertyafény mellett.

Az egyik nap hangosan megszólalt valamelyik:

--- Azt nem értem, hogy nekünk miért nincs olyan hosszú farkunk, mint a rókáknak, farkasnak vagy a kutyának.

--- Tényleg!- Ez nekem eddig még fel sem tűnt.

.--- De az is érdekelne, hogy miért van szőr rajtunk és miért nem toll.

--- Gondolkozzunk logikusan!- Ha hosszú farkunk lenne, biztosan jól néznénk ki, - de, kell ez nekem?  Hiszen akkor biztosan könnyebben elkapnának bennünket a rókák. Elkapnák a hosszú farkamat és csak úgy tudnék megszabadulni, ha leszakadna. Tehát ez azt eredményezi, hogy nincs rá szükségünk. A másik kérdés, hogy miért nincs tollunk? Nézzük, csak melyik állatnak van tolla: a madárnak. Tehát ha nekem tollam lenne, akkor szárnyra is lenne szükségem, hogy tudjak repülni. Ha tudunk repülni, nem kellene ekkora fül. A fákon élnénk, fészket raknánk és tojásokat tojnánk. Ennénk a bogarakat, gilisztákat és férgeket. De vajon mekkora madár lennénk, sas vagy vörösbegy, mert ez nem mindegy.Ha kismadarak lennénk, jönne a sas. Igaz mi akkor is bogarat ennénk, a sas meg széttépne bennünket.

--- FÚJ ez borzalom.

--- Most nyulak vagyunk, de igy is széttéphet bennünket akár egy farkas is.

--- Ne töprengjetek ilyen furcsa bolondságokon. Inkább menjünk földi szedret enni és tömjük tele a bendőnket.

Elraktak mindent a helyére és elindultak a szederföld felé. Nem győzték enni a sok szedret. Jól telezabálták magukat, mikor már nem fért beléjük már egy szem sem, elfeküdtek a bokrok alján. A hosszú pihenést egy fura hang zavarta meg. Keresték a hang forrását. Az égen találták meg, egy háromszög alakú repülő szerkezet formájában.

--- Szent Nyúljézus! Mi a lehet ez!-

--- Erről már olvastam az egyik könyvben. Ha jól emlékszem akkor ezt sárkányrepülőnek hívják. A légellenállást használja a repüléshez. Azt is leírják, hogy hogyan kell elkészíteni. Mi is tudnánk ilyet csinálni, csak egy jó erős vászon és merevítők kellenek hozzá. Csak az a baj, hogy ezeket a csöveket össze kéne hegeszteni, amihez mi nem értünk. De, ha meg tudnánk csinálni, le lehetne  vele ugrani egy magas szikláról és el tudnánk lavírozni  vele a levegőben, és akár idáig is el lehetne vele jönni.

--- Ez nagyon érdekes. Lehetne belőlünk repülő nyúl?                  --  Bizony! - bár ilyen még nem volt.

--- Látjátok milyen, jók azok a könyvek, amit beszereztünk. Ezért jó sokat olvasni, hogy minél többet tudjak meg a világ dolgairól.

--- Azt ne felejtsétek el, hogy  amit megtanultatok, azt nem vehetik el tőletek, és akár hová kerültök, bár hol felhasználhatjátok.

--- Gyerünk haza, mert lassan ránk sötétedik.

Elindultak, útjukat a kakukk hangja kísérte,  alighogy  abbahagyta,  rákezdett a fakopács.  PRRRRRRRR, PRRRRRRRR

VÉGE   A 37. MESÉNEK