53. Nyúl mese

53.                                                                                nyúl mese

                        Újabb szerkentyű

  Az idő miatt, nem lehetett minden nap felszállni a sárkányrepülővel, egyszer az eső miatt, máskor meg az erős szél volt a ludas, így azokat a játékokat vették elő, amelyekkel a földön lehetett játszani. A legtöbben, a lengőteke körül voltak.

De mikor az egyikük tudott hozni egy dobókarikás játékot, akkor azt lett a sláger. Akik nem fértek hozzá, azok pedig a teniszlabdával játszottak. Akiket ez nem érdekelt, azok olvasgattak, vagy hintáztak. Szemi, az egyik nyúl, elfeküdve lustán olvasgatott. Forgatta az egyik ezermester példányát, mikor megakadt a szeme a házilag elkészíthető ejtőernyő elkészítésén. Sokszor átolvasta, hogyan kell elkészíteni, és elgondolta azt is, hogyan tudná megcsinálni. Nem szólt ő senkinek, csak nekiállt erős selyemanyagot keresni. Sokáig kutatott, mire megtalálta. Az újság szerint az ejtőernyő kis háromszögletű szeletekből áll. Csinálni kellett egy sablont, hogy egyformák legyenek a vászon szeletek. Ez alapján aztán elkezdte vágni a vásznat. Egyik testvérének feltűnt, hogy Szemi félre vonult. Először csak leselkedett, de aztán odasettenkedett megnézni mit csinál.

--- Igen félrevonultál! Mit csinálsz Szemi?

--- Csak próbálkozom valamin.

--- Ne félj, nem árullak el, ha én is segíthetek.                                             --- Ha nem árulsz el, akkor megmondom!                                                    --- Rendben! Nem szólok senkinek.                                                                                                                –   Ez egy ejtőernyő lesz.

---  Mi a bajod?- kérdezte,- kit akarsz ejteni, és milyen ernyőt?

--- Ez egy olyan szerkentyű, amivel ugyan úgy, le lehet ugrani a magasból, mint a repülő szerkezettel, csak ennek nincs csőváza.             --  Ne már?- hogy Te miket tudsz?                                                                                                            --- Itt van, olvasd át. Én is ebben a füzetben találtam.

Miután átolvasta, megértette, hogy tulajdonképpen mi készül, és nekiállt ő is segíteni. Most már ketten szabták a vásznat, és mikor kiszabták, össze is varrták őket. Rákötötték a zsinórokat, végül a derékőv következett. Legnagyobb szerencséjükre, titokban tudták tartani az egész munkájukat. A hátizsák elkészültével, befejeződött az ernyőkészítés.

--- Te vagy az értelmi szerző, neked kell először repülni vele. De én azt ajánlom, hogy úgy kéne kipróbálni, hogy rákötünk egy olyan súlyú követ, mint Te, és ledobjuk. Ha jól repül, és igaz, amit írnak róla és szerencsésen földet ér, akkor kipróbálhatod Te is. De, most nem alkalmas rá az idő, majd ha a sárkányrepülővel fel lehet szállni. Míg az repül, addig mi ezzel ugrálunk. Ezt többször meglehet csinálni, mint a szerkezettel.

Kerestek nagyobb köveket, és úgy mérték le a hintán, hogy mekkora a súlya, hogy egyik oldalra ült a nyúl, a másik oldalra rakták a követ. Megtalálták a megfelelőt, és hozzákötötték az ernyőhöz. Most már csak a jó időre kellett várni.

A szél lassan lecsendesedett. A nap ismét hétágra sütött. Az idő újra alkalmas volt a repülésre. A nagy tisztáson összegyűlt a nyulak és rókák apraja nagyja, hogy ismét felszálljon. Akkora volt a vita, a két tábor között, hogy ki szálljon fel, hogy sorsot kellett húzni, ki repülhet az égen. A sorshúzottak legközelebb csak akkor repülhettek, ha már mindenki repült egyet. Természetesen az apróságok csak játékkal töltötték az időt. Az első felszálló ellandolt. Ekkor lépett elő Szemi:

  nekem van egy olyan szerkentyűt, amit szeretnék kipróbálni? Lehetne róla szó.

--- Elmondanád nagyjából, hogy mi ez?

--- Igen!- Ez egy ejtőernyő! Ezzel ugyan úgy le kell ugrani a magasból, mint a sárkánnyal, csak ezzel többször lehet csinálni. A biztonság kedvéért, először úgy próbáljuk ki, hogy követ kötöttünk rá.

--- Hát, akkor rajta!

--- Sok szerencsét hozzá. Akkor próbáljuk ki!

Felhúzták a hátizsákot, a két nyúl is feljutott. Kiszedték az ernyőt a zsákból és ledobták a légtérbe a kővel együtt. Nagy csattanással kinyílt az ernyő, és mivel enyhe szél fújt, sikló repülésben ért földet. Mindenki tapsolt és örült a sikernek. Leszedték a követ, odavitték a fa alá és felhúzták az ernyőt, rákötötték a nyulat és kész volt a második próba. Szemi szíve az izgalomtól majdnem kiugrott a helyéből.

Odaállt a deszkák szélére, vett egy mély lélegzetet, aztán rászánta magát az ugrásra, és elrugaszkodott. Az első ijedségen kívül, ahogy megrántotta az ernyő, semmi baj nem történt, megnyugodott, és szépen elindult, picit pörögve, de szállt, és hosszan repülve egy rövid futás után megállt. Hatalmas ováció, és taps fogadta.  Gratuláltak neki, és mint minden újdonságért, ezért is megindult a harc, ki legyen a következő. A rókák nem ugorhattak ezzel az ernyővel, mert a róka kétszer akkora, mint egy nyúl. Ezt a rárakott kő, és ledobott ernyő bizonyította.

--- Akkor ebből a játékból kimaradunk?- kérdezte az egyik róka.                --- Nem, dehogy maradtok ki. Varrunk nektek is egy rókaméretűt, és akkor lehet ugrálni egymás után. De, segítenetek kell!

Lázas munka kezdődött ismét. Volt elég anyag, így elkészült egy rókára való és még egy nyúlra való ernyő. Míg a soros sárkányrepülősök fent voltak a levegőben, addig a földön lévők az ejtőernyővel ugráltak a magasból. Az egér ismét jelentkezett, hogy ő is repülni szeretne!  Szemi, a megmaradt hulladékból, neki is csinált egy kisebb ernyőt, így amikor csak akart, ő is ugorhatott a többiekkel. Piszok szerencséje van ennek az egérnek!  Annyi jó barát veszi körül!  Szemi, közben tovább olvasott az újságban és rájött, hogy van egy másik fajta ernyő is, amit paplanernyőnek hívnak, és ezzel még jobban lehet repülni. Úgy döntött, ha lesz anyagja hozzá, ezt is meg fogja csinálni.

                                   Vége a nyúl mesémnek