Nyúl cslád   17.

NYÚL  MESE    xvii.

  nosztalgia

A nyúlcsalád  a  reggeli utáni az időt a kert gondozására szánta. Ez egyrészt a fáramászás  gyakorlása, másrészt  a napi  élelem pótlása,  illetve  a kert  rendbetételét  is  szolgálta. Javában gondozták a kertet ,mikor  Foltosnak  eszébe  jutott,hogy  mit  mesélt nekik apja  a répaföldről.                                                                                                 --- Apa sokat meséltél nekünk arról, hogy van egy nagy répaföld, meg káposztaföld és egy salátásföld                                                                                                                                     ---- Apa !,- megmutatnád  nekünk  honnan loptátok  el  a  káposztát  a  testvéreiddel.                                                                                                                                                                   --- Édes fiam, ez egy nagyon veszélyes hely ám                                                                        --Legalábbis akkor  nagyon  veszélyes  volt…….                                                                       --De megnézhetjük  messziről, ha előtte egy kis rúdugrógyakorlatokat  végeztek.                                                         

 A  kert rendbetétele  után,nem kellett biztatni a nyulakat hogy gyakorlatozzanak. Szinte felvillanyozta őket az a tudat,hogy megláthatják  az  apjuk  által  mesélt  helyet. Mikor az apjuk látta, hogy  milyen  lelkesek  a  gyerekei, és  megcsináltak mindent  amit kért,felkerekedtek és  elindultak  a  régi  káposztaföld  felé. Végig  futották az utat, aztán elértek  az  erdő széléhez. Lassan, kúsztak ki a külső bokrokhoz, körbenéztek. Feketefarkú, magyarázta, hol  merre mit  csinált,hogyan  kúszott el a patakig, hogyan futott neki, aztán átugrott és , hogyan  lopták  el  a  káposztát. Nagyon felizgatta  a  társaságot  a  meséje  .                                                                                                                  ---- Apa,  kússzunk  el legalább  a  patakig !                                                                            ---- Rendben !,- Az  első  dolgunk, hogy  alaposan körbe  kell  nézni,  nincs e  zavaró  körülmény.                                 

Körbenéztek,nem volt semmi,ami megzavarhatott volna   A  gyerekek  követték  apjuk  minden  mozdulatát. Elmentek  egy  darabig,  megálltak,fül fel, hallgatózás, két lábra állás,figyelés, ez ment a patakig. Ott megálltak,az apa magyarázta ,hogyan ugrott  át  a  patakon.

---- Onnan  futottam  neki, a  botot  benyomtam  a patak középébe, ellöktem magam fel a magasba  és  átlendültem  a  patak  felett, aztán  ugyan  így vissza .                                ---- Ha,átnéztek, most nem káposzta, hanem sárgarépa  van ültetve… Még elég  kicsik, nem érdemes  értük átmenni. De, megígérem nektek, hogy meglátogatjuk egyszer. Visszafordultak, és amilyen csendben jöttek, ugyan  olyan csendben távoztak az erdőbe. Otthon elővették  a  rúdugráshoz  használt  botjaikat  ,megvizsgálták, majd  megnézték  a  rugózó  fát  is , működik  e  ,és csak  ezután  határozták  el ,hogy  most  keresnek  egy olyan  mély árkot, mint  a  patak,  és  gyakorolják  az  átugrását. Találtak is  egyet  ,igaz  nem  volt benne   víz, és  egésznap  az  átugrását  gyakorolták,készülve  a  nagy eseményre, mikor  majd a patakot kell átugorni. Micsoda szorgalmas kis csapat  lett belőlük.  Nem  kellett  őket  bíztatni, meg  noszogatni,csinálták ők  maguktól  is. Feketefarkú  és  Fehér örömmel nézték  gyermekeiket, és  vigyázták ,hogy minden  rendben  menjen. Ilyen elevennek talán nem is  látták  még  gyermekeiket . A  virgonckodásukat  a  lemenő  nap  szakította  félbe. Alapos tisztálkodás  után lefeküdtek, és reggelig álmodtak,  a nagy répaföld  meghódításáról. 

VÉGE  A  XVII.  RÉSZNEK