VII.Nyúl mese

                  NYÚL   MESE   VII.

                 VII.RÓKAFŰ

    A  nyár,  a  vége  felé  tartott.  A  gyümölcsök  beértek  és  aki  tehette  gyűjtött  magának. A  mogyorót   éppen  a  mókusok  szedték  a  pofazacskójukba  és  vitték  a  téli  szálláshelyük  felé. A dió is  elkezdett  hullani,  itt  is  szorgoskodtak  a  mókusok.                       Öröm volt  nézni,  ahogy  futkároznak  fáról-fára  és  cipelik  a szájukban  a  diót.  Feketefarkú  éppen  egy  fa  alatt  lustálkodva  nézegette  őket,  de  közben  a  füle  minden  neszre  figyelt. Éppen az egyik mókuson nevetgélt, aki  már  két diót  betömött a  szájába  és  a  harmadikkal  próbálkozott , sikertelenül,  ami              lepottyant  a  földre.  A  mókus  nem  tudta  eldönteni  elvigye  azt  ami  a  szájában  van,  vagy  jöjjön  le  a  leesett  dióért. Végül  is  úgy  döntött  előbb,   elviszi  ami  a  szájában  van  és  csak  azután  jön  vissza  a  többiért.  Ezek  a  mókusok  olyan                  gyorsan  tudnak  közlekedni  a  fán,  mint  a  villám,- töprengett a  nyúl. Ezt  a  csodálatos  idillt, egy  ismerős bűz szakította  félbe.     Felállt,  bár  tudta  azt,  hogy  a  bűz  gazdája  a  Borz,  más néven,  ahogy  a  többiek  hívják  „a  büdös borz”,  Ő  közeledik  feléje.                                                                                                                        ---- Szervusz  Feketefarkú !,  nézd,   ezt  a  füvet  most  kaptam  a  pocoktól,  azt  mondta  ez  a  rókafű,  ez  nem  engedi  a  rókát  a  közelembe.                                                                                                      ----Ez ?,  ez  egy  közönséges  fű,! ..mondta  a  nyúl,  lehajolt  és egy  ugyan  olyan  füvet  tépett  ki  a  földből,  aztán  odatartotta  a  Borz  elé.                                                                                                                      ----Tényleg  ?  akkor  engem  jól  becsapott  a  Pocok.                                                       ----Nem !,  nem  hiszem,  ugyanis  ha  ebből  nagyon  sok  van  a  tisztáson  ráadásul  jó  magas,  akkor  jól  el  lehet  bújni  benne  más  állatok  elől.  Én  azt  ajánlom  neked,  hogy  inkább  a  bűzmirigyeddel  űzd  el  a  rókát, mint  ezzel  a  fűvel.                                       A  pocok  az  sokkal  kisebb  nálad,  ő  még  ekkora  fű  mögött is  el  tud  bújni.  Tehát  igazat  mondott. A Borz belenyugodott, hogy  a  Pocok  igazat  mondott, és  farkát  felcsapva  tovább  totyogott.                                                                                                        ----De jó, hogy  elment, irtó  büdöset  tud  árasztani, még  nyugalmi      állapotban  is . Remélem  sikerült  megnyugtatnom. Feketefarkú  ismét  lepihent a fa alá és nézte  tovább  a  mókusokat  .Hírtelen  minden mókus  megállt,  a  nyúl  is  felült,--- valami  jön, abban  a  pillanatban a  mókusok eltűntek  szem  elől, Feketefarkú  is  beugrott  a  nagy  fa  mögé.  A  légtéren  átsuhant  egy  hatalmas  sas.                                                       -----Ó de jó, ezt megúsztam!--mondta félhangosan,- köszönhetem a  mókusoknak.                                                                                                A  sas  leszállt  az  egyik  fára,  és  körbenézett,  figyelmét  a  szorgoskodó  mókusok  keltették fel, de most  éppen  nem  látott  mozgó  célt. Senki  nem  mozdult,  aki  tehette  a  legkisebbre  húzta  össze  magát.  Még  a  madarak  is  elhallgattak,  csend  volt  az  erdőben. A tisztáson  egy  vakond  kezdte  a  földet  felfelé  túrni.  A  sas  elindult  és  mire  odaért  a  vakondtúráshoz,  éppen  akkor  dugta  ki  a  fejét  a  vakond. A  sas  lecsapott és már a karmai  között  is  volt a vakond, szárnyalt                      vele. Az eddigi döbbent  csendet, halk  sóhajok  váltották  fel, mindenki  örült , hogy  nem  ő  az  áldozat. Aztán megelevenedett az erdő. A nyúl is előjött  aztán  csak  lerogyott  a  fa  tövébe.  A  bokorból  egy  fogoly  jött  elő  csibéivel. A fogolymama, az eget leste nehogy  visszajöjjön  a  sas.  A  tisztás  másik  oldalán  egy  vaddisznó  konda  kutatott makk  után.  Hangos  röfögéssel  túrták  az  avart ,csak  a  szöcskék  cirpelése  volt  hangosabb.  A  tisztás  oldalánál  szarvas  eszegette  az  érett  gyümölcsöt.  Az  agancsáról  lehetett  látni,  hogy jó  öreg  bika.                                                                                                                    Feketefarkú megéhezett,és  elindult  valamilyen  étel  után  nézni.  Legszívesebben a kákicsot szerette, de  ez  mellé  a  sárgarépa  volt  a  legjobb. A  sárgarépa !- jutott  eszébe  hirtelen, meg  kéne  nézni  mi  lehet  ott.  A  patakig   ment,  és  figyelt.  Látta,  hogy  az  ember  fel  alá  járkál  a  káposztaföld és a sárgarépaföld  között, de  a  burgonya  földet  senki  sem  őrizte .   Futás  a  testvérekhez  :                                                                                                              ----- Szedjétek  elő,  a  rúgózó  fát  és  elmegyünk  krumplit  szedni.  Egyikőtök  átugrik  velem  és  kaparja  a  krumplit  én  meg  lövöm  át,  aztán  ha  elfáradtál  cserélünk.  Vitték  a  fogóhálót  is,  átugrottak  ketten  és  már  folyt  is  a munka. Felszedtek   hat  hosszú  sornak  megfelelő  krumpli  ágyást  és  átpöckölték  a  patakon  keresztül,  visszaugrás  és  már  vitték  is  a  tanyájuk  felé. Otthon aztán  szétosztották  a  zsákmányt,  és  vitte  mindenki  haza.                                                             Szerencsésen  végződött  ez  a  nap  is.                                                                                            A  fácán  rikoltozására  ébredt ,  Feketefarkú.  Felmászott  a  fa  odván  keresztül  és  kinézett,  a  rókák  bóklásztak  arrafelé.  Szerencsére  az        odú  szellőzése  a  fa  odván  keresztül  volt  megoldva,  ezért  nem  érezték  meg  a  szagát.                                                                                                                            ----- Újra  járják  az erdőt a rókák, tehát  vigyázni  kell. Első  dolgom   az  új  csapda  elkészítése !,-  motyogta  halkan.                                                                                       Indákat  font  össze, aztán  átkötötte egy nagyobbacska  törzsdarabon,  felhúzta  annyira.  hogy  rókamagasságban  legyen,és  úgy  húzta  fel  mintha  a  hinta  megállna  a  felső  lendülő  pontján  ,aztán  lekötötte.  Folytatta  az  útját  és  a   szakadék feletti  hidat  nézte  meg. Mindent  rendben  talált.                                                                                              ----- Most  már  jöhetsz  róka koma  !                                                                                    Elindult  haza,  erősen  figyelt  minden  neszre,  aztán  meglátta  a  medvét,  az utolsó  málnaszemeket  csipegette  le  a  bokrokról.                                                                            -- Szia  medvekoma,--intett  a  medve  felé.                                                                                                A medve  erre felbőgött :                                                                                                                  --- Ez  az  enyém,  ide  ne  gyere,----                                                                                     --- Edd  csak  nyugodtan, én nem élek vele, és  tovább  ment  a  nyúl. Vigyázni  kell , mert  a  medve  ravasz  és  kiszámíthatatlan  állat,  megbízni  benne  nem  lehet. Különben is kell a málna a fenének,még  ha  sárgarépa  lenne,  vagy  káposzta?                                                                                    Csendesen  teltek  a  napok,  egyik  a  másik  után.  A  levelek  egy  része  átváltott  sárgáról  vöröses  színre,  már  készült  elhagyni  a  fát, és  a  föld  felé  venni  az  irányt.   A  reggelek  is  egyre  hűvösebbek  lettek.  Feketefarkú  éppen  hazafelé  tartott,  mikor  beleütközött  a  rókába.                                                                                                                        ----- Már  ismerem  minden  cseledet,  most  nem  menekülsz.                                        ----- Azt  majd  meglátjuk  !,                                                                                                    A   nyulat  elkezdte kergetni a róka. Versenyfutás  volt ez az életéért. Aztán  odaértek  a  csapdához  .                                                                                                                       ----- Állj  !,- miért  akarsz  megenni.                                                                                    ----- Azért,   mert  mi  örök  ellenségek  vagyunk.                                                                  ----- Én,   nem  vagyok  az  ellenséged.                                                                                ----- Dehogy is   nem,  hiszen  hányszor  bántottál  már.                                                     ----- Drága lompos   úr,  én  csak  védekeztem  !                                                                 ----- Most meghalsz !--- és  elrugaszkodott a  nyúl  felé                                                            Ekkor  engedte  el  a  kötelet  a  nyúl,  a  lezúduló  farönk  telibe  találta  a  rókát  és  visszarepítette  jó  messzire.  Elterült  a  róka  és csak  pihegett.  Odament  és  fölébe  hajolt.                                                                                                                                      ----- Megmondtam neked, hogyha élni akarsz, hagyj  engem  békén, nem  fogadtál  szót,  itt  az  eredménye.                                                                                                         A  róka ájultan  feküdt  a  hátán,  alig  jutott  el  a  tudatáig  a  szó,  és  felfogni  sem  tudta.  Feketefarkú   magára  hagyta. A sebesült róka elbujt a kotorékjában és a bosszúról álmodozott. Eltelt  pár  hét  és  a  róka  előjött,  bosszút  lihegve.                                                Kereste  a  nyulat,  járta  az