50. Nyúl mese 

    50.                   nyúl mese

                            álruhák

Lázas tervezés kezdődött. Sorba vették, hogy milyen állatokat, tudnának elkészíteni álruhaként. Megtervezték az elkészítés módját.                              ---  A legfontosabb, hogy valahonnan anyagot kell szereznünk.

--- Irány a varroda. Ott mindig van kidobva olyan anyag, amit már nem használnak fel. Nekünk mindegy, hogy milyen az anyag, lényeg az, hogy hasonlítson arra, amit megszemélyesít. Lentről amit látni fognak az számít.

A varroda kirakott holmija között nagyon sok volt, ami használható anyagnak bizonyult. Hazahúzták, a kordéval, és szín szerint osztályozták. Nekiálltak szabni. Az állatok, saját maguk álltak modellt, hogy minél hitelesebb legyen a jelmez.  Jó, egy kicsit csaltam, nem minden állat, mert a tehén például nem állt modellt. Őt emlékezetből készítették el. Mikor minden megvolt, nekiálltak megvarrni.

  Úgy döntöttek, hogy mindenből csinálnak egyet.

A lányok remekeltek a varrásban. Sok féle álruhát csináltak, még a tehén jelmez is, elkészült.

--- Minden egyes felszállással, más és más álruhát veszünk fel, és kissé megbolondítjuk velük az embereket.  

A jelmezek megcsinálása, a próbák, sok nevetést hozott ki az állatokból.

Végül is, minden elkészült.

Az idő, szép napsütéses volt, alkalmas a repülésre. Összejött a két csoport. Kiválasztották azokat a nyulakat és rókákat, akik repülni fognak.

--- Megpróbáljuk variálni, a felszálló repülősöket.

--- Legyen, mondjuk elsőre, nyúl és a farkas.

A róka felvette a farkas jelmezt. Felhúzták a sárkányrepülőt. Rákötötték magukat az állványhoz, és ellendültek a fáról.

--- Jó, repülést! – szállt utánuk a jókívánság.

Elég fura látványként hatott a nyúl és farkas kombináció, hiszen az életben, üldözik egymást. Ráadásul ebben, a falu körüli erdőkben, nincs is farkas. Hát, akkor hogy is van ez?

A falusiak látták a nyúl és farkas párost, de csak annyit morogtak maguk elé.

--- Nem, az nincs fent az égen, én ezt nem látom.

--- Ugye, Ti sem látjátok, azt, amit én?

--- Nem akarom látni őket.

--- Ebbe, bele lehet bolondulni.

--- Én, nem láttam semmit.

A röpködőknek meg volt határozva, hogy mennyi ideig repülhetnek. Közben figyelniük kellett a falu felé is, mert ha megindulna véletlenül a nép, akkor bizony el kellett volna tüntetniük mindent.

    Időnként hazaszaladtak ennivalóért, mert annyira belefelejt-kezdtek a repülésbe, hogy el is felejtettek enni. Beszaladtak a lakásukba élelemért, és ott találtak egy egeret. A nyulak fürgeségük révén elkapták a szürke kis bundást, és az élelemmel együtt futottak vissza a felszállóhelyhez.

--- Idenézzetek, elfogtunk egy kis betolakodót.

--  Á, egy egér! Na, Te kis betolakodó, most az lesz a büntetésed, hogy repülni fogsz Te is.

 Rákötöttek egy madzagot, aztán beletették a nyúl zsebébe, hozzákötötték a derekához.

A két felszálló, jelenleg, egy tehén és egy bárány volt. Elrugaszkodtak. Az egér remegett, mint a nyárfalevél. Azt hitte, hogy most pedig lezuhan. Nem mert előbújni a zsebből, de érezte a légellenállást. Aztán erőt vett magán, és kidugta a fejét a nyúl zsebéből. Amit látott az megdöbbentette, repült, igaz a nyúllal együtt. Ilyen tájat, és ennyi érdekességet még nem látott. El is tátotta a száját. Nem bújt vissza a zseb mélyére, hanem kapaszkodott, és a feje járt, hol jobbra, hol balra.

Lentről nem látszott, hogy hárman vannak fent, de a jelmezesek kiválóan mutattak az égen.

Miután leszálltak, az egér ismét a repülni akart. A felszállók beleegyeztek, és aztán, borz és őz jelmezessel is ott volt a sárkányrepülőn. Következett a bárány és farkas, majd nyúl és tehén. Mindegyikkel repült az egér. Annyira tetszett neki, hogy minden felszállásnál ott volt, és könyörgött, hogy felszállhasson.

 Nem tudom, mit gondolhattak a falusiak, mikor látták repülni azt a sok állatot, köztük a tehenet is. A sokkhatás, biztosan nagy volt náluk.

Másnap ismét szép napos idő lett, így folytatódott a repülés. A repülést a nyúl és tehén kezdte, másodiknak a róka és őz folytatta. Harmadiknak a farkas és borz. Utolsó repüléseket, már jelmez nélkül fejezték be. A róka és nyúl páros nagyszerűen élvezte a közös repülést.

Míg a többiek repültek addig Csocso, az egyik nyúl, aki segédkezett a sárkányrepülő elkészítésében, csinált vékony csőből egy egérnek való sárkányrepülőt. Mikor megtudta az egér, hogy neki is van repülő szerkezete, majdnem leugrott a fa tetején lévő trambulinról. Felhúzták a magasba, rákötötték az egeret és már repült is. Képzelhetitek, hogy kiabált le a földre a többieknek.

--- Látjátok, repülök, de most már egyedül. Én vagyok az első egér aki repülni tud, és ezt nektek köszönhetem! Csodálatos a repülés,nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó !

Az emberek azt hitték, hogy megbolondult a világ, repült a nagyobb háromszög meg egy kisebb háromszög. Aztán már fel sem néztek a magasba. Már nem érdekelte őket a megmagyarázhatatlan repülő állatok furcsa variációja.

Tudjátok ki volt, aki utoljára repült aznap, persze, hogy sejtitek,hát az egér. Nem tudott betelni a repülés szépségével, meg persze neki külön ernyője volt.

        A híreket a nyulak, minden alkalommal megtudták, mikor bementek a faluba és a kirakott élelmet fogyasztották. A fiatalasszony, csak csacsogott, és mindig elmondta a napi híreket, bármi történt is a faluban. Így mindig napra készen ismerték, mi történt az emberekkel, és, hogyan érintette őket.   

A vadászat megszűnt az erdőben, és ez nyugalmat és békét hozott. Mindenki örült, hogy milyen szép az élet.

        Vége az 50. nyúl mesének