NYÚL  MESE   III.

       A  FÉLELMETES  NYÚL

Az erdő sürüsége megengedte, hogy Elevenke  szépen  berendezkedjen ! ,- bár  ő  ezt  a  nevet  nem  nagyon  szerette.  jobban  szerette  a  Feketefarkú elnevezést. Ez  volt  számára  a  jellemző. Az  odújában  már  a  harmadik  menekülő  alagútját  is  megcsinálta  Mindhárom  alagút  egy-egy fa  alatt  ért  ki, természetesen  mindhármat  álcázta.  Legszívesebben  az  odú  bejáratát  használta  a  fa  oldalán. A napi szokásának megfelelően, az erdőt  járta,  a  tisztáson  a  gyakorlatait  végezte,  amiket  gyerekkora  óta  minden  nap  elvégzett. Mikor  befejezte  odament  ahhoz  a  fához  ahol  az  ágat  félrehúzta  és  beakasztotta Kipróbálta , ezt úgy húzta félre, ha elenged akkor visszacsapódik, és megüti akit kell,-  működött………  Elindult  az  erdő  belseje  felé,  a  füleit  radarként használta.  Éppen  egy  fa  mögül kukucskélt ki, mikor  egy  róka  bukkant   ki  az  erdei  úton. Kiugrott az útra és mint aki nagyon megijedt , hírtelen  beugrott  a  nagy  fa  mögé. A   róka  felfigyelt erre, mert hirtelen megállt, beleszagolt a levegőbe, mert nem akart hinni a szemének. Nemcsak látta hanem érezte is a nyúl szagát , közben  Feketefarkú  a  fa  árnyékában  lopakodva  elindult  az  erdő  belseje  felé. A róka odaosont a fához ahol látta eltünni a nyúlat,- megtalálta az illatot.  A  rókának   túl  friss  volt  az  illat, ezért  követte  a  nyomát,és  amint  bement  a  fa  mögé, meglátta  az  elosonó  nyulat.   Egyet   mordult    mikor  meglátta,  és  már  futott  is  utána.  Feketefarkú  rájött,   hogy  felfedezték  és  már  rohant  is.  Rohant   a  beakasztott  fája  felé…..odaért.  megállt  és  felemelte  a  jobb  lábát.                                                                              

 -----  Állj   ! mondta  Feketefarkú,--én  békét  ajánlok,--közben  a  bal  keze  kiakasztotta  a  fa  ágát.                                                                                                                                                        

 ----Békét  ?,--mormogta  a  róka,--- Én  éhes  vagyok,  mit  akarsz  a  békével,  azt  nem  lehet  megenni ?                                                                                                                                            

----Legyünk  barátok,--füllentett  a  nyúl.                                                      

----Én ,  nem  leszek  a  barátod,--és  már  ugrott  is.                       

 A nyúl  elengedte  az  ágat. A   visszacsapodó  ág  és  a  róka  orra  találkozott. Úgy  orrba  vágta  a  rókát  az  ág,  hogy  egyből  kiserkent  az  orra  vére.  A  nyúl  meg  elszaladt.    Nagyon  mérges  volt  a  róka , de  nagyobb  volt  a  szégyene.   Nem  is  dicsekedett  vele  senkinek. Feketefarkú  otthon  azon  gondolkodott  ,hogyan  szabaduljon  meg  a  farkastól  és  a  rókától.  Terveket  szőtt,  úgymond  menekülő  útvonalakat.  Keresnem  kell egy  bozótos  sziklás   területet.  Irány  a  sziklás  terep.  Alaposan  bejárta  a  környé-ket  és  előkészítette  a  következő  menekülő  utat,  amely  egy  bozótoson  vezet  át.  Otthon  csinált  öt  rugózó  fát  aztán  elment  a  testvérekhez  és  elindultak  a  sárgarépa  föld  felé.   Feketefarkú  átugrott,  felszedte a  répákat  és  átpöckölte  a  patak  felett . A  répákat  egymásnak  pöckölve  továbbították.   Az  első  a  másodiknak, a  második  a  harmadiknak  és  így  tovább,  egészen  hazáig  pöckölték.  Meg  is  telt  a  kamra . Másnap  ismét  a  menekülő  útvonalán  dolgozott,  mégpedig   a  második  úton  ,egy  olyan  helyen  ahol  egy  ág  kinyúlik   a  szakadék  fölé. Egy fonott  indát  kötött  fel  rá,  jól  kint  az  ág   vége  felé.  A  zsinórt  lazán  behúzta  a  fa  törzséhez,és  bokrokat  ültetett  a  szakadék  szélére. Elővette az ugróbotját    és  elindult  az  erdő  belseje  felé. Kereste  valamelyik    előző  támadóját,  a  farkast  találta  meg  előbb. Mikor  meglátta  megállt  és  nem  mozdult.  A  farkas  elindult  futva  a  nyúl  felé..,az  utolsó  pillanatban  az  ugróbotjával  felugrott  és  átugrotta ,  majd  földet  érve  felkapta  a  botját  és  a   meg-forduló  farkas  orrára  csapott.  Az  ütéstől  megtorpant  és  felüvöltött.  Feketefarkú  futásnak  eredt,  futott  az  előző   előkészített  útja  felé.  Átszaladt  az  első  bokron,  aztán  a  másodikon,  majd  a  harmadikon  a  negyedik   bokorral  álcázott  kőtömbre  pedig  gyorsan  felmászott.  A  farkas  azt  hitte  ez  is  olyan  bozót  mint  a    többi  és  belerohant,  persze  az  álcázott  kőtömbnek.  Úgy  beverte  a  fejét,  hogy  majdnem  szétszakadt.  Egy  darabig  nem  is  ment  tovább  ,csak       nyűsszitett.    Mikor    észhez  tért   hazavánszorgott  …..          Most  a  rókán  a  sor.  Feketefarkú   kereste  a  rókát, nemsokára   meg  is  találta.   Bevárta  a  róka  támadását  és  felugrott  az  ugróbotjával,  majd  földet érve,  ugyan-úgy  orrba  vágta  a  rókát  .A  megtorpant  róka  elől  futott  a  második  menekülő  út  felé.  Csak  annyira  szaladt,  hogy  a  róka  utol  ne  érje,…átugorva  több  bozóton,  majd  a  szakadék  szélén  lévő  bozóton  átugorva  elkapta  a  indafonatot,  a  róka  utána, ám  nem  volt  alatta  talaj   és  zuhant  a  szakadékba. Feketefarkú  pedig   ott  himbálódzott  a  szakadék  felett. Aztán  felmászott  a  kötélen  és  lemászott  a  fáról  ,a  kötelet  ismét  lazán  kihúzta   a  fához.                  

  ----A   rókával  végeztem !,------mondta   Feketefarkú ,--most  a  farkason  a  sor.                                                                          

  Ismét  az  elakasztott  ághoz  ment  és  megnézte  ,milyen  állapotban  van,  már  nem  működött ,  másikat  kellett  keresni.   Megtalálta ,   beállította  és  elindult  a  farkast  megkeresni.     Megtalálta, a  farkas  is  észrevette  és  futott  a  nyúl után . Futott  előle  Feketefarkú  egészen  a  leszorított  ágig      Megállt  és  feltartotta  a  kezét  :            

  ----- Állj   !,--Én  békét  ajánlok  neked                                                           

----- Mit  ?  Békét , ?   Te  nekem, ? Kit   érdekel,!  Engem   az  érdekel,  hogy  megegyelek,--és   már  ugrott   is.                                

Feketefarkú  elengedte  az  ágat,  és  a  farkas  orra  találkozott  a  visszacsapódó  ággal.  Hatalmas  üvöltés  volt  a  válasz… A  nyúl  távozott,  tudta,  hogy  sokáig  fájni  fog  a  farkas  orra.  Csámborgott  az  erdőben,  most  arra  ment  amerre  még  nem  járt. Minden  figyelme  azon  volt  nehogy  valaki  elkapja Aztán,  megzörrent  az  avar,  a  füle  felfogta  a  finom  neszt.. és   oda  nézett   és  csak  bámult.  A  finom  nesz  egy  eddig  nem  ismert  nyúllánytól  származott..A  lány  csodálatos  volt   úgy  vonzotta  a  szemét,hogy  nem  tudta  róla  levenni. 

Megközelítette  és  megszólította  :                                                             

----Szervusz,!  Te  szép  lány,--hogy  lehet  az  ,hogy   én  nem  ismerlek  téged.                                                                                 ----Ki  vagy  Te  ,  szép fiú,  eddig  még  nem  láttalak.                              

--Én  az  erdő  túloldalán  lakom,  és  Te  ?                                                 

 ----Az  én  lakásom  itt  van  nem  messzire.                                 

Sokáig  ismerkedtek  egymással,  hosszan  beszélték  át  a dolgaikat..Aztán  eljött  a  búcsú  pillanata…                                               

       ----Mond,  máskor  is  eljöhetek.                                                                  

       ----Hát,    persze ! Te  nyuszóka                                         

Hazafelé  csak   a  nyúllányon  járt  az  esze,  és   egyre  csak  feléje  sóhajtozott,  reggel  felé  tudott   elaludni………………

Reggel  későn  ébredt,  gyorsan  bekapott  valamit,  és  már  ment  is  a  nyúllányhoz.  Majdnem  egész  nap  nála  volt……   Este  felé  aztán  hazaindult,  útközben  rájött,  hogy  szerelmes  lett  a  Fehérkébe,  mert  így  hívták  a  nyúllányt..  Akkor  tért  észre  mikor  meglátta  a  farkast.  Első  gondolata a   futás volt. Neki ia indult, rohant  ahogy  a  lába  bírta,  futott  a  második  menekülő  útja  felé… Átugrott  az  első  bokron,majd  a  másodikon  aztán  a  harmadikon  végül  a  negyediknél már tudta, hogy mi jön és  ráugrott  az  indára … A  farkas meg ugrott  utána, de  alatta  nem  volt  talaj  és  csak  zuhant  lefelé……. …PUFF, földet  ért,és  nem mozdult meg, úgy feküdt, mint aki meghallt.                              

   ----Na ennek most jól megadtam, remélem   vége,  végre  nyugtom  lesz  ezektől. Lenézett még a szakadékba és mivel a róka nem mozdult, elindult haza felé, a füleit radarként használva, gyakran megállt és hallgatózott, nem e követi valaki.

VÉGE                                                        A      I I I .        RÉSZNEK