,                          NYÚL  MESE   V.

       MOST  MÁR  AZTÁN  ELÉG

A  nagyerdő  mindig  szép  mikor  felkel    a  nap.  A  madarak  korán  elkezdik  az  éneküket.  Egy, idő   után  szinte  zeng  az  erdő.  Az  állatok,  nem  szeretik,  ha  az  ember,  járja  az  erdőt,  mert  akkor  legtöbbször  a  villámló botot  lehet   hallani  ,és valaki  mindig  meghal.  Az  éjszakai  állatok  már  nyugovóra  tértek,  és  a  nappaliak  most  kezdenek  mozgolódni.   Az  erdő ,  ébredezik.!  Feketefarkú, jól  aludt  az  éjjel.  Azon  gondolkodott, hogy  meg  kéne nézni  a  rókákat  messziről,mit  is  csinálnak  az  üres  fa  alatt. Közelükbe  akart  osonni, de  már  messziről  lehetett  hallani,   hogy  verekszenek,  azt  is  hallotta ,hogy  miért.  Gondolta  visszamegy  a  fára   és                      Visszarepült  az  indákon  az  első  fára  és   lekiáltott  :                             -----Most   már  aztán  elég  legyen.  A   verekedést  befejezni  !                                                                                                                               A  meglepetéstől a  verekedés , abbamaradt.  A  megtépázott  csapat  meglátta  a nyulat, és a fáradságtól  meg  a  sebektől  összeesett.  A  nyúl  lemászott  a  fáról  és  otthagyta  a  díszes  társaságot . A  rókák  logó  orral  vánszorogtak  haza,  és  egy  darabig  nem  is  mutatkoztak.                                                                                               Mindenképpen első a biztonság- gondolta  Feketefarkú, -ezért leellenőrizte,  hogy  a csapdái milyen állapotban vannak. A  régebben  lehúzott  ágdarab  amit  egy  billegő  ághoz  erősített,  működik-e,   még  működött,  megnézte, hogy  a  gödrök  amibe  bele  lehet   lépni,  jók–e.  Egypárat  meg  kellett  újítani,de,mind  ez  kevés.   Valami  más  lenne  jó,- gondolkodott egy kicsit , aztán félhangosan megszólalt,-megvan !  Készítek újabb csapdát, mert  ez  az   erőszakos  róka  nem akar    belenyugodni  a  vereségbe és  nekilátott  ! Az  utolsó  csapda  mellett  otthagyott  egy  husángot. 

Hetekig  nem  lehetett  látni  a  rókákat,biztos  otthon  nyalogatták   sebeiket. Szerencsére  a farkasok  elkerülték  az  erdőt.  Így tőlük most  nem  kellett  félni,  de  a  rókák  nagy  csibészek. Felépülésük  után  ismét  járták  az  erdőt.  A  családi  támadás  nem  jött  be,  így  mindenki  ment  a  maga  útján.  Több  rókának  megsérült  a  lába,  mikor  beleléptek  a  letakart  gödrökbe,  nem  tudhatták ,hogy  ezt  is  a  nyúl  készítette   De  működött  a  lehúzott  csapda  is,mikor  ráléptek  a  billegő   fára  az  kioldott  és  jól  pofán  verte  az  ott  lévő  rókát  az ág. Feketefarkú éppen  egy  magas  szikla  alatt  szedegette  az  ehető  gyökereket,  mikor  megjelent  a  vesztes  róka.  Meglátták egymást,a  nyúl  kereste a menekülés  útját, a  róka  azt  mérte  fel  érdemes-e  megtámadni a nyulat .Úgy  látta  érdemes ,és  már  szaladt  is. A  nyúl  jó hegymászó  lévén,  már  ment  is  felfelé,  a  róka  utána. A  nyúl  csak  mászott  felfelé,  néha  visszanézett  és  látta  mennyire  erőlködik  a  róka,  aztán---PUFF ez hallatszott. Megállt  és  látta ,hogy  a  róka  a  szikla  alján  a  felvert  porban  fekszik,  mozdulatlanul.    Visszamászott.   Akkor  kezdett   éledezni                                                                              ----Nem  tanulsz  az  esetekből,  neked  csak  az  egereket  kellene  üldöznöd,  meg  a  kisebb  állatokat,  nem  egy  rafinált   nyulat.                                                                                                             ---- Auuuu    ahhhhh, -nyögte  a  róka,  és  ottmaradt  fekve.                    ----Továbbí  jó  szórakozást,-mondta  a  nyúl  és  tovább  állt.Nem  tanul  ez  a  róka,  pedig  hányszor  megjárta  már  és  mégis, újra  és  újra megpróbálja. Nem  lehet  benne  megbízni. Aztán , el  is  felejtette  a  rókát , mikor  ismét  találkozott  Fehérkével. Gyorsan  elszaladt  a  nap ,  aztán  elbúcsúzott  és   ment  haza. Visszament  a  sziklához,  a  róka  már  nem  volt  ott,  de  a  vérnyomokból  lehetett  látni,  hogy  megsérült.                                                                                                      -----Amint  látom  pár  hétig  nyugtom  lesz.                                          Úgy  is  lett,  a  rókáknak  hetekig  nem  volt  nyomuk  az  erdőben. Pár  hét  után  a  rókatestvérrel  futott  össze.                                                     ----Te  nyúl,  már  nagyon  tele  van  a  bucim  veled. Ha  én  egyszer  elkaplak  szétszedlek .                                                                                  ----Jól  van ,  kezdhetjük , ha  akarod                                                        A  róka  nekiindult,  a  nyúl  meg  előle. Mindig  csak  annyira,  hogy  a  három  méter  meglegyen,  aztán  át  az első  fa  alagúton. A  róka  utána. Futott  a  második  felé,  alagúton  át, a  róka  utána, aztán  eljött  a  harmadik.  A  nyúl  át  az  alagúton, a  róka  utána,  de  nem  fért  át,  beszorult. Lassan   ment  vissza  Feketefarkú  elővette  a  husángot  és  jól  elverte   a  róka  fenekét.  Ordított  a  róka  ahogy  a  száján  kifért,  de    szinte  semmit  nem  lehetett  hallani,  mert  a  facsőből  alig    jött  ki  valamilyen  hang.  Jó  piros  lett  a  róka  feneke.                                   -----Remélem ,   jó  lecke  volt  és  leszoksz  a  kergetésemről.          Otthagyta  a  rókát  és  ment  a  dolgára. Elment  a  testvéreihez és  megbeszélt  velük  egy  becsapós  dolgot.                                            Pár  nappal  később ,minden  testvérét  felhúzta  a  derekánál  fogva  a  fára,  de  mindegyiket  más  fára,  és  megmondta,  hogy  hogyan  viselkedjenek.  Aztán  elment  rókát  keresni.    Ment  az  úton  és  mit  lát  szembe  jönnek  a  rókák                                                                        -----Szia  Fiúk  !  hogy  vagytok  fáj  még  a  fejetek  meg  a  feneketek.                                                                                                   Az  első  lompos  rátámadott,  hátrafelé  futott  a  nyúl  és  jól  orrba  verte  a  rókát  a  nála  lévő  bottal, bedühödtek  a  rókák   és  elkezdték  üldözni  a  nyulat.  Futott  a  nyúl  és  fel  az  általa  kijelölt  fára. Oda  kiabáltak  fel  a  rókák  és  onnan  kiabált  le  a  nyúl,  majd  pici  csend  lett..Felkiabáltak  ismét  a nyúlnak,  de  a  másik  fáról  jött  a  válasz.  Felkapták  a  fejüket  a  rókák , hogyan  ment  ez  a  bolond  nyúl  át  a  másik  fára.  Át  rohantak  oda  és  most  már  itt  folyt  a  szitkozódás.           Aztán , csend  lett                                                          ----Hol  vagy  nyúl ?, -kiabáltak  fel  a  fára,  de  csak  a  hatodik   fáról  jött  a  válasz  .                                                                                                ----Itt  vagyok  !,--jött  a  válasz  a  fáról                                                         ----Ott ,  ?   ?,  hogyan  ment  ez  át  oda,- hól  vagy  nyúl ?                Akár  hányszor  kiabáltak  mindig  másik  fáról  jött  a  válasz                     ----Ilyen  nincs,--mondták  a  rókák,--ezt  a  nyulat  tényleg  nem  lehet  megfogni. Aztán  megunták  a  rókák  a  röpködő  nyúl  bolondozását  és  otthagyták  a  fákat  és  mentek  a  vackuk  felé.  Mikor  a  lomposok  eltakarodtak,  a  nyulak  leengedték  az  indájukat  a  fáról  és  lemásztak  aztán  összeölelkeztek….                                                                             -----Látjátok  !, -mit  mondtam  én  nektek,  ha  össze  fogunk  legyőzhetjük  a  rókákat.

                        VÉGE  AZ  ÖTÖDIK  RÉSZNEK