NYÚL  MESE  IV.

                                                                         FURFANGOS     nyúl                                   

A róka, miután leesett a szakadékba, úgy megütötte magát, hogy még az eszméletét is elvesztette egy időre.A fájdalomtól csak  feküdt a  szakadék  alján. Mikorra észretért, csak nyögni tudott. Ezt a nyöszörgést hallotta meg egy arra keresgélő róka, aki  valami  élelem  után kutatott.. Lassan szimatolva  poroszkált a hang irányába előre, nem  sietett,  ekkor  meglátta  a  testvérét  a  földön, egy  összeszakadt  bozót között, szinte mozdulatlanul.

-   --  Édes   testvérem   élsz  még  egyáltalán.                                           

A   rókafivér  csak  nyögni  tudott :                                                                   

 ----Vigyél  haza  ,édes  testvérem,  nagyon  megütöttem  magam.  Az az   átkozott  nyúl  az  oka  mindennek. Jól  becsapott 

Otthon aztán elmondta ,hogyan  csapta  be  a  félelmetes  nyúl ! A  testvére  hazavitte  és  a  család  elkezdte   gyógyítani. Hordták  neki  a  gyógyfüveket, nyalogatta  a  sebeit,  és végre  a  gyógyulás  jelei  mutatkoztak. Aztán  szép  lassan  felépült…….              Feketefarkú,  pedig  udvarolni  járt,  de  nem  felejtkezett  el  arról , hogy  lehetnek  még  ellenségei, ezért  újabb cseleket  eszelt  ki.  mindezt  azért  mert  amit  eddig  kipróbált  azt  meg-  tudhatta  más  is  akkor  a  régi  nem  válik  be.  Újabb  dolgok-    jutottak  az  eszébe.  Az  egyik  helyen  ahol  sorban  voltak  a  fák,  oda  mászott  fel  és  az  első  fára  felhúzott  egy  farönköt  amelyet  egy  ágon  áthúzva  odaakasztott  a  fa  oldalánál  lévő  pici  ághoz.  aztán  a  másik  fára  egy  erős  indát  kötött,  aztán   a  harmadikra  is  és  a  negyedikre  is.  Összesen   tíz  fára  kötött  fel  indát  ,a  biztonság  kedvéért.  Aztán   odament  a  visszacsapó  ághoz  megnézte,  hogy  működik-e, de  ezt  kevésnek  találta,  ezért  egy  nagyobb  ágat  húzott  oldalra és  kiakasztotta  a  visszacsapó  ág  mellé.  Így   érezte  magát  biztonságban. De arrébb lehúzott  egy  ágat  a  földig  és  egy  karó  alatt  elhúzva  egy  billegő  fa  kiálló  csonka  ágához  akasztotta  be.  Tudta,  hogy  a farkas  és  a  róka  már  nem  kergeti, de  nem  lehet  tudni  mennyi  van  még  belőlük. Kigondolta  ,hogyha  ásna  kisebb  gödröket,  ami  betakarva  nem  látszik,  és  aki  belelép  az  kibillen  addigi  egyensúlyából  és  egy  picit  lelassul  vagy  eltörheti  a  lábát  is.                                Éppen  Fehérkéhez  indult  mikor  felbukkant előtte  a  lezuhant    róka,  épen  és  egészségesen.                                                    

 -----Nézzenek   oda  !,-  Te  élsz, ! ………meglepő                               

-----Csodálkozol,  hogy  élek,  nem  rajtad  múlt.                                        

----Én  ! ……békét  ajánlottam  neked,  --nem  fogadtad  el,  valahogy  meg  kell  védenem  magamat.                                              

-----De,  Én  éhes  voltam  akkor                                                                 

-----És  pont  engem  kellene  megenned,-----bolondnak  nézel - Közben  a  nyúl  lassan  hátrált,  oda  ahol  a  visszacsapó  ág  volt.                                                                

 -----Nem  csapsz  be !,-  mert  azt  az  ágat  már  ismerem.                     

-----Gondolom  akkor  most  nem  fogsz  rám  ugrani, csicsereg-te  a  furfangos  nyúl,…..közben  elengedte  a  hosszúágnak  a  zsinórját.  A   nagy  ág  kiegyenesedve  úgy  fenékbe  lökte  a  rókát, hogy  álló  helyzetéből  elrepült  a  nyúl  felé.   Akkor  engedte  el  a  kis  ág  zsinórját,  az  meg  úgy  pofán  verte  a  rókát,  hogy  elterült  a  földön.                                                      

-----Na  pá,--és  már  el is  tűnt  a  nyúl.                                      

 A  róka  megszégyenülten  feltápászkodott    és  vánszorgott  hazafelé.  Otthon  aztán  elmondta,  hogy  csak  együttesen  maga  a  családi  összefogás  győzheti  le  a  nyulat.  A  sérült   róka  felépülve , elindult  a  családjával ,hogy  bosszút  álljon  a  nyúlon.  Sokáig  keresték  a  nyulat,  mert  nem  tudták , hogy  közben , Ő , udvarolni  jár,  és  nincs  a  közelükben.      Késő  délután  volt  mikor   elindult  haza ,  minden  neszre  felfigyelt  ,radarozott  a  fülével.  Pont  az  első  fája  alá  ért  és   megpihenve  nézett  körbe,  valami  rossz  érzés  kapta el,  várt,   és  milyen  jó,  hogy  várt,  mert  egy  csapat  róka  bukkant  elő  a  bozótosból. Éppen   körbefogták.                                                                                                   ------------Családi  vállalkozás !,--kérdezte  a  nyúl                                               

------Most  meglakolsz  mindenért,--vicsorgott  a  róka,  aztán   egyszerre  ugrottak  rá  a  nyúlra.  Feketefarkú  kiakasztotta   a      zsinórt  és  a  súlyos  fatörzs  lefelé,  a  nyúl  meg  felfelé  száguldott.  A  lezuhanó  fatörzs  pont  a  rókákra   esett.  Elkezdtek   egyből  vonyítani  a  fájdalomtól                                                                                

-----Innen  nem  szabadulsz  te   nyomorult   Nyúl.-   kiabálták      Nyúl  a  fán,  rókák  meg  a  fa  alatt..A  lentiek  dühösen  morogtak  felfelé.   Feketefarkú   ágakat  dobált  le  rájuk  ezzel  is  idegesítette  őket.  A  rókák  ott  köröztek  a  fa  alatt,  néha  felnéztek  és   szitkozták  a  nyulat..Néha  ledobott  egy-egy  ágat,  jelezve hogy  még  mindig  ott  van,  aztán  beleunt  a  dologba , meg  aztán  a  nap  is  lefelé  tartott.   Mikor  pont  nem  figyeltek  fel  rá   elkapta  az  odakészített  indát  és  átlendült  csendesen  a  másik  fára,  onnan  kivárva  a  kellő  pillanatot  ismét  átlendült  a  következő  fára.  Az  ötödik  fáról  mászott  le.  Visszanézett,  a  rókák  még  mindig  az  első  fa  alatt  köröztek .     A  nap  éppen  utolsókat  pislogott  a  horizonton,--sietett  haza. A  rókák  ott  őrizték  az  üres  fát  egész  éjszaka.  Nem  mertek  elaludni, ……….. aztán  reggelre  mégis  hűlt  helyét  találták  a  nyúlnak…..  Egymást  hibáztatták  az  eltűnéséért  ---„biztos  elaludtál  és   melletted  ment  el”,--mondogatták   egymásnak…………Végül  jól    összeverekedtek,  mert  addig  szidták  egymást  míg  az  első  harapás  be  nem  következett,  aztán  csak  marták  egymást……….

                    vége   a   iv.  résznek