Tartalom

              Nyúl  mese  II.

           Az  eleven  nyúl

A  kerekerdő  legeldugottabb  pontján,  az  okos  nyúlnak  és  párjának  megszületett  hat  kis  porontya,  a  hat  közül  egynek  a  pici  farka  fekete  volt, így lehetett a legjobban felismerni.  Elsőnek   úgy  nevezték  el  ,hogy  feketefarkú,  aztán  meg  úgy  ,hogy Pom-Pom. Ahogy  cseperedtek  mind  nagyobbra, rájöttek, hogy  ez  a  név  igaz,hogy  rá illik  de  jobban  az, hogy „ Elevenke „ ... A  nyúlpapa  gyakran  mesélt  a  fiatalkoráról  gyerekeinek. A  történeteket  hallva  a  feketefarkú  nyuszi  megfogadta ,hogy  ő  is  ilyen  ravasz  lesz   mint  apukája. Az odú  legmagasabb  pontján  elkezdett  ugrálni  felfelé Az  ugrálástól  egyre  izmosodott  és  egy  idő  után  az  ugrálással  elérte  az  odú  tetejét. Jól  beverte  a  fejét  és  beomlott  egy  kis  földdarab is.                                                                                                                                                                                                                                                       --- Édes  ,  gyermekem  ezentúl  szeretném   ha  csak  kint  ugrálnál. A  kisnyulak  ide-oda  futkároztak  és bolondoztak, Elevenke  a  futás  mellett  hosszúakat  ugrott,majd  cikk-cakkban,aztán  megpróbált  hátrafelé  szaladni  két-  lábon, sőt  keresett  magának  egy  méternél  nagyobb  husángot  és  elkezdett  vele  ugrálni  mint  a  rúdugrók.  Mikor már  ment  neki  kezdte  elölről  az  egészet. Jól  begyakorolta  magát . Aztán  keresett  magának  egy  jó  erős  indát  ,feldobta  egy  ágra  majd  rácsimpaszkodott. Nem  szakadt   el, aztán  nekifutásból  elkapta  és  ellendült  vele.  El is  lendült  vele  ám  egy  idő  után  leszakadt.  Gondolkodott   a  nyuszi  és  több  indát  összefonva  csinált  magának  egy biztonságos  indakötelet. Ezt  viszont   fel kéne  vinni  egy  nagy  fára  és  felkötni. Ehhez  viszont  meg  kellett   tanulni  fára  mászni. A   gyakorlatai  közé  felvette  a  fáramászást  is. Nekifutásból kezdett  a fa oldalán felfutni. Mindig magasabbra sikerült feljutni, majd miután rájött, hogyan kell felfutni, meg is volt a terv.Tehát   megtanult  már: gyorsan  futni, magasra  ugrálni, távolba  ugrani, cikk-cakkban  ugrani, hátrafelé  futni , rúddal  fel  a  magasba, fára mászni  és  most  pedig  az  indakötélen  lengeni.                                                                                      

-----Csodálatos   ez  a  hintázás. Testvérei   próbálták  utánozni  Elevenkét, de  csak  kis  sikerrel.  Aztán  eljött  az   idő  mikor  a  gyerekek  elválnak  a  családtól. Elevenke   is  útra  kelt .Ment-ment  az  erdőben  és  örült  a  szabadságának. Hírtelen , egy furcsa  bűz  csapta  meg  az  orrát,  megtorpant,  aztán  meglátta   a  róka  pofáját. Futás,   ez  volt  az  első  gondolata. Cselesen  futott, mert  a  bokor  mellé  befordulva  mindig  irányt  változtatott. A  róka  nem  bírta  a  tempót  és  abbahagyta  a  kergetést, a biztonság  kedvéért  azért  tovább  futott ,majd  megállt  :                                                                                                                                                                                                                                                              -----Hű  ha  !, - ez  rázós  volt.                                                                                                      Tovább  ballagott , valami  szálláshely  után  kellett  nézni  ,mert  lassan  lemegy  a  nap.  Meglátta  azt  a  nagy  fát  rajta  az  odúval. Felmászott  és  benézett , az  odú  üres  volt. Kiszórta   az  alján  lévő  szemetet  és  kapott  egy jó  nagy  helyet. Éjjelre   ott  maradt,másnap  aztán  jól  megnézte a  fa  belsejét  és  megállapította ,hogyha az  odú  oldalán  elkezd  rágni , aztán  meg  lefelé, .még mélyebb  hely  lesz  bent. Olyan  volt  a  fa  belseje  hogy  simán  le tudott  rágni  a  fa  gyökereihez .odalent  a  gyökereknél  pedig  csinált  egy  hatalmas  fészeknek  való  helyet. Aztán , fúrt  egy  hosszú járatot, olyan  hosszú  lett,hogy  elérte  vele  a  másik  fa  gyökereit.  Két  fagyökér  között  fúrt  a  felszínre.  De  jó  volt  kijönni  a  friss  levegőre.  Elsimította  a   kihordott  földet, odavitt  egy  nagyobb  ködarabot  és  ráborította  a  nyílásra.                                                                                                                                        

 ----Ez  lesz  a  szökőjárat,------                                                                                                   

Elment  valamit  rágcsálni.    Éppen  a  kákicsot  legelte  mikor  arra  totyogott  egy  sündisznó  család,figyelte  hová  mennek.   Egy  almafa  felé  vették  az  irányt                  

--- Én  ezt  eddig  nem  vettem  észre,?--és  már szaladt  is. Kevés   alma  volt  a  földön, közben  a  süncsalád  is  odaért.    Nekiálltak  a  földön  lévő  almák  evéséhez.   Elevenke   elkezdett  a  fára  felmászni, a  sünök  csak  lesték.  Felért  és leszakítva  az  almát  elkezdett  enni.                                                                                                                                                                                                                                                                                                          

-----Nem  dobnál  le  nekünk  pár  szem  almát - kérlelte  a  sün   mama.                    Fogta  magát  a  nyúl  és  megrázta  a  fát ,csak  úgy potyogtak le  az  érett  gyümölcsök.  Aztán  a  süncsalád  jóllakottan  és  a  hátúkon a  sok  almával  eltotyogott.  Jóllakottan  mászott  le  a  fáról .Otthon  aztán  egy  jót  aludt  és  folytatta  az  odú  földalatti  részét  nagyobbítani. Csinált  egy  újabb  kijáratot  a  másik  fa  gyökerei  alá, aztán  visszament  és  csinált  egy  hatalmas  éléskamrának  helyet. Mikor  végzett  irány  az  almafa, felmászott, megrázta  és  a  földre hullott  almákat  mind  hazavitte.  Éjjelre  eltorlaszolta  a  kijáratot  hiszen  a  szellőzés  a  fa  belsejében   szállt  az  égnek.  Másnap  egy  bokornál  keresgélt   félre  hajlította  az  ágat, de  kicsúszott  az  ág  a  kezéből  és  jól  orron  verte  vele  magát.                                            

-----Ó ,  ez,  egy  jó  fegyver !,--mondta  hangosan…                                                       

Fogott  egy  indát  és  rákötötte  a  faágra  aztán beakasztotta  egy  kicsi elszáradt  csonkra.  Alig végzett és kilépett a bokorból, morgást  hallott ,  jobbról  egy  farkas, balról  egy  róka  vicsorított  rá.  Egyszerre  ugrottak  a  nyúlra, a  nyúl  meg  felugrott  a  magasba. A   két  lompos  meg  összefejelt,  a  nyúl  meg  visszaesett  a  két  állat    fejére, mindkettőnek  a  szemére  csapott  az  első  lábával   akkorát ,hogy  csillagokat  láttak,  aztán  futás. A  farkas  is  és  a  róka  is  csak  nyavalygott  a  fájdalomtól.                                                                                                                                  

 -----Elkaplak   Te  nyomorult  nyúl,  el  én , ha  addig  élek  is.--kiabálta  a  farkas.                                                                               -                                                         

----Micsoda  szégyen,--mondta  a  róka.

—De  ha  te  nem  kap-   pod  el  akkor  majd   én                                                                                                                                                 

A  nyúl  mikor  megnyugodott,  fütyürészve  ment  haza. Otthon   megvacsorázott  és  fáradtan  elaludt. Másnap  az  erdő  másik  felére  ment  körbenézni. Ismerős   illat  csapta  meg  az  orrát   a  káposzta  finom  illata. Igen  ám , csakhogy  a  káposztaföldet   egy  széles  patak  zárta  el  az  odamenéstől. Eszébe jutott      édesapja  mit  mesélt ,hogyan  ment  át,  de  ezt  a  dolgot  elvetette,  mert  látta  az  embert  a  patak  partján  végig  menni  és  tudta ,hogy  a  hidat  hamar  felfedeznék.                                                                                                                                  

----Hohó,  hiszen  én  tudok  rúddal  ugrani,   csakhogy  hogyan  hozom  át  a  káposztákat…..Sokáig  gondolkodott, de  tervében  ott  volt  a  rugós  bot..Felkereste  testvéreit  és  indákból  hálót  fonatott  velük ,addig  Elevenke  csinált  egy  fakanál  formájú     rúgós  botot. Mikor minden kész volt, irány a  patak. Felállították  a  fogóhálót,  rákötött  egy hosszú  indát  a  rúgósbotra  és   átdobta  az  inda  végét  a  patakon, aztán  nekifutott  és  az  ugrórúd  végét  a  patakba  nyomva  átlendült  a  túlsó  partra. Szerencsére  a  paraszt  nem  volt  kint .Áthúzta  az  indával  a    rúgós  botot  és  leásta  a  nyelét  a  földbe , aztán  felhúzta  a  káposztát,  belerakta  a  fejrészbe  hátrahúzta  a  rúgósbot  fejét   ami  meghajlott  és  elengedte .  A  káposzta  átrepült  a  patakon  bele  a  hálóba. Ezt  nagyon  sokszor  megcsinálták. Akik  nem  a  hálóból  szedték  ki  a  káposztákat ,futottak  haza  vele. Mikor  azt  mondták  most már  elég  akkor  Elevenke  kihúzta  a  rúgósbotot  a  földből  átdobta  az  indát  a  patakon  a  testvérei  már  húzták  is  át    Ő   meg  nekifutott    és  ahogy  átjutott  úgy  jött  vissza .Eltüntettek  minden  kis  nyomot,  aztán  irány  haza. Elosztották   a  zsákmányt .Mindenki  hazavitte  a  maga  részét  és  elrakták  az  éléskamrájukba.  Szedtek   hozzá  gyökereket  meg   gyümölcsöt  és  egész  télre  meg  volt  az  élelmük. A   paraszt  meg   azon  töprengett , hogy  a  csudába  tudtak  ellopni  ennyi  káposztát   nyom  nélkül……………………………………..

                             FOLYTATJUK                                                                                    résznek