1. Nyúl mese 

Szeretnék a gyerekeknek is kedveskedni, egy 55 részből álló mesével.

                A BÁTOR és RAVASZ 

              NYÚL I.

                                                                       SZERZŐ:

                                                            UJJ JÓZSEF   

   MINDIG IS SZERETTEM A TAVASZT, FŐLEG MIUTÁN ZÖLDBE  ÖLTÖZNEK  A FÁK, ÉS MEGINDULNAK A VIRÁGOK. ILYENKOR SZERETEK KIMENNI A TERMÉSZETBE, BESZÍVNI A JÓ LEVEGŐT, SÜTKÉREZNI AZ EGYRE ERŐSŐDŐ NAPSÜTÉSBEN .  Teltek múltak a napok, aztán egyik nap éppen otthon tartózkodtam, mikor megszólalt a telefon, az egyik régen látott ismerősöm hívott,hogy látogassam meg.Megbeszéltük, hogy mikor lenne esedékes.

    Tehát elmentem falura,vendégségbe. Ottlétem alatt,jó  hosszú beszélgetéseket ültünk végig, nem tudtunk kifogyni a szóból, de elfáradtunk a hosszu ülésben, és  elindultunk  csavarogni a faluba.Az ismerösömnek aztán lett egy kis elintézni valója, így egyedül maradtam. Sétám közben jutottam el  a  falu végére, leültem egy kis dombocskára, szembe az erdővel és sokáig figyeltem az erdőt, a lengedező fákat, az erdő szélén megjelenő állatokat,mozgásukat, gyakori figyelésüket, és elmerengtem azon, valyon mi tőrténik közben az állatokkal, hogy élnek az erdőben, mit csinálnak,mit esznek, hogy védik meg magukat. Tulajdonképpen így indult el bennem egy nyúl familia általam elképzelt története.

Íme :

     Volt egy nagy sűrű erdő, ebben az erdőben lakott egy nyúlcsalád. Hat kis nyúl futkározott a fészekodú körül,rettentő ugrálást és viháncolást vittek végre. A nyúlgyerekek között, volt egy nagyon mozgékony kis fehérfülű.

Mondta is az apukája:--"nem tudom mi lesz ebből a gyerekből, mert nagyon eleven".Sokszor meg kellett fenyíteni, mert nagyon merész volt, de, nagyon okos. Állandó figyelésre volt szükség, hogy minden  alkalommal, ha szükség volt rá , elbujhassanak. A nyúl szülők mindenre megtanították a gyerekeket, arra, hogyan kell a rókát elkerülni, a farkas elől eltűnni vagy a kutyákat különböző ugrásmintákkal megtéveszteni. Ezeket a dolgokat naponta kellett gyakorolniuk. A szülök azt mondták:

---- Ha sokáig akartok élni, akkor minden fondorlatot meg kell tanulnotok, és ezt gyakorolni kell addig, amíg el nem sajátítjátok a menekülés minden fortélyát és önálló életet nem kezdetek.

Hát, bizony szorgalmasan tanulták a nyuszikák a leckét és minden nap vizsgáztak belőle. Lassan elmúlt a tavasz és eljött a nyár, a nyuszik szétszéledtek az erdőben. A mi nyúlunk is elindult, hogy keressen valahol egy olyan helyet ahol letelepedjen. Ugrált előre az erdőben és  sokáig keresgélte a legjobb helyet. Figyelme az erdő zajára soha nem laqnyhult. Sokáig válogatott, a megfelelő hely után, végre talált magának egy olyan eldugott zugot, amelyet nagyon nehezen lehetett megközelíteni. Elkezdett ásni, ásott-ásott, míg bele nem fáradt. Megpihent, aztán evett majd újra ásott és este fáradtan dőlt le az elkészített fekhelyére.. Másnap fáradtan ébredt, egy kicsit tornászott majd tovább mélyítette a járatokat.  A főld alatt csinált magának előteret, nagyobb alvóteret, mert ahol most feküdt, a lába hozzáért a falhoz, nagyobb raktárt a téli élelem számára és a legfontosabbat három menekülő járatot. Ez azért kell, hogy valamelyik ragadozó, valahogyan bejutna, arra tudjon menekülni ahol, nincs ellenség a lyuk fölött. Mikorra végzett jól megéhezett elindult valamit-élelmet keresni, mert elöző nap mindent felfalt, amit otthon talált Elindult körbenézni valamilyen finom élelem után.  Gyorsan bejárta a környéket, majd úgy döntött, hogy távolabbra megy. Addig ment, míg ki nem ért az erdőből. Egy nagy réten találta magát, rengeteg illat csapta meg az orrát, mert rengeteg vadvirág volt ott. Gyengén fújt a szél és jobbnál jobb illatokat hozott magával.                                      

Az egyik illat nagyon nagyon csiklandozta a szagló idegét, mert csábítóan finom volt és csiklandozás nem hagyta nyugodni, ezért el is indult az illat irányába. A fülével természetesen állandóan radarozott, nehogy meglepje valamilyen nagyobb ragadozó állat. Most vette elő az otthon tanultakat. Minden eszébe jutott, amire a szülei tanították, és ezeket alkalmazta minden lépésénél. Ugrált, felágaskodott  és figyelt, addig ugrált, míg egy patak állta el az útját. A patakban víz folyt, de a  csábító illat a másik oldalról jött. Fel-alá futkározott a patak partján, de nem tudott átjutni a túlsó partra, túl nagynak tartotta a vízet. Felágaskodott a patak partján és a túlsó parton nagyon sok kerek zöld valami volt, az illat meg csábító.

 --- Valahogy át kell jutnom oda,--mondta félhangosan.

Addig gondolkodott, míg be nem ugrott a megoldás. Keresett egy elég vastag fát és addig rágta, míg ki nem dőlt. Aztán odahúzta a patak partjára. A végét odahúzta egy magas fűcsomó elé, aztán keresett egy hosszú indát aztán rákötötte a másik végére és elkezdte húzni.  Minden erejét bele kellett adnia, hogy fel tudja állítani. .Sikerült, majd elengedte, amely úgy esett, hogy hidat képezett a patak két partja között.   Átment rajta és már ott is volt a jó szagú gömbölyűk között. Innen jött a jó illat.  Mielőtt beleharapott volna gondolkodott, hogy hol kezdje az evést, úgy döntött minél messzebb a hídtól nehogy rájöjjenek hol jött át. Elment a kert másik sarkába és ott kezdett el enni, nagyon finom volt.  Mikor jól lakott felkapott két káposztát, bár ő azt nem tudta, hogy ez a neve. Ő úgy tartotta számon, hogy zőld ehető golyo, tehát ezt  vitte magával. Másnap visszament, de mielőtt át ment volna észrevett egy embert, aki pont ott nézegette a földet ahol tegnap a golyolat ette.  Ez baj ugrott be elsőre. és lelapult. Néha fel-fel ágaskodott és megnézte mi történik közben. Megvárta, míg elmegy az ember és csak, azután mert átmenni. Most em enni jött, felkapott két golyót, és már ment is a hídja felé. Még tízszer fordult meg. Elég sokáig tartott, míg hazacipelte, de megérte. Megtelt a kamra újat kellett ásni, ráment két napja. Aztán visszament a patak partjára, lapos kuszásban közelítette meg. Ott volt a múltkori ember, de már ott volt a kezében a villámló bot.

--- Veszek egy kutyát. –motyogta maga elé a káposztaföld őrzője.

A nyuszi, nem mert átmenni, inkább hazament.

Két nap múlva  mert csak visszamenni a patak partjához. A túloldalon ott volt az ember, mellette egy kutya lihegett.

----- Hu ha!--Ennek már fele sem tréfa,--mondta a nyúl,--- valamit

Ki kell találnom, mert kell még nekem az a zöld golyó!

 Nem mert átmenni, ezért hazament és azon törte a fejét, mit csináljon, hogy hozzájusson a káposztához. Sokáig gondolkodott valamilyen terven :: az a fontos, hogy  a kutya ne fogja meg, a villámló bot ne találja el, a hidat ne fedezzék fel, és legyen káposztája Tehát az egészből az a lényeg, hogy szükségem van egy elterelő hadműveletre. Olyannak  kell  lennie ,hogy  ne  jöjjön rá egyik  fél  sem,mi az  én szándékom. Menet közben is azon járt az esze, mit is csináljon,ment, addig ment, míg eszébe nem jutott  a kecske. Felkereste a kecskét és sokáig beszélt neki a legfinomabb ennivalóról, azt is elmondta  és  elmondta neki, hogy milyen finom falatok vannak az egyik helyen. Addig addig beszélt a kecskének, annyira felkeltette a figyelmét, hogy ő kérlelte, mutassa meg neki azt a helyet. A nyúl elvezette a káposztaföld közelébe, megmutatta az irányt, aztán otthagyta a kecskét, és elrohant a hídjához. Alig ért oda mikor meghallotta a kiabálást és az ugatást. Nagyon nagy volt a zűrzavar. Ugatás, kiabálás, mekegés zavara. Mindjárt tudta, hogy a kecske odaért a káposztaföldre. Az ember és a kutya próbálta elkergetni a kecskét nem sok sikerrel. A kecske szarvát leszegve védelmezte a finom ennivalókat. Amíg ezek veszekedtek,  addig a nyúl átszaladt a hídján és amennyit csak át tudott hordani azt csak hordta-hordta. Annyit sikerült áthoznia, hogy egész. télen ebből étkezett a furfangos tapsifüles.

Aztán tavasszal  találkozott egy nagyon fess nyúllánnyal, akivel családot alapított. Sokáig éltek együtt és mesélgették a nyúlgyerekeknek a velük történt eseményeket és jókat nevettek a furfangos meséken.

                                     FOLYTATJUK