Nyúl mese  XXIX

            NYÚL   MESE XXIx,

                ADOMÁNYOK

   Attól, hogy a nyúlgyerekek külön laknak, még nem   kell azt hinni,hogy felbomlott volna a  nagy  család.  Hiszen mindennap találkoztak, beszélgettek vagy  éppen futkároztak. Csak annyi volt a  különbség,hogy éjjel, máshol hajtották le a fejüket.  

 -- Meg kell szokniuk, hogy egyedül döntenek bizonyos dolgokban,- jegyezte meg a Nagyfőnök.  

A fontos döntésekben  mindenki  maga döntött.  Így volt ez akkor is, mikor meglátogatták a fiúk az északi lányokat, vagy az északi nyúlfiúk jöttek el a déli lányokhoz. Az északiaknak külön megkellett tanulniuk,fára mászni, hogy  be tudjanak menni a nyulak odújába .Nagyon tetszett nekik a dolog,  A bejárást  sokkal biztonságosabbnak találták az ő kotorékuknál.  

 ----Lehetne nálunk is ilyet csinálni?                                                               --- Hát persze, csak a megfelelő fát kéne kiválasztani hozzá. Ha egyszer elmegyünk hozzátok csinálhatnánk egyet.  

 --- És ha azt mondanám ,hogy most legyen ?   

--- Mehetünk !

---- Elbúcsúztak a szülőktől és a déli és északi csapat   elindult új lakhelyet készíteni.  Mikor odaértek üdvözölték az ottani szülőket, aztán  elindultak új helyet keresni. Hamar megtalálták és   elkezdték felváltva kivájni a fa belsejét. Ezalatt otthon  a két öreg, elhatározta , hogy megint  adományoz  a   pénzből. Vittek magukkal négy köteg pénzt. Belopakodtak az egyik kiskert aljánál és lassan közeledtek befelé .  Az első helyen egy öreg néni fejt egy kecskét .    

 -- Gyere aranyom ,- mormogta  a kecskének,- ma is   te adod a vacsorámat. Tudod, ha lenne pénzem,   békén hagynálak, mert volna miből vásárolni. De  mivel nincs,így kénytelenek vagyunk egymást táplálni. Közben kifejte a tejet, felemelte az edényt és kiitta a  tartalmát, aztán felállt. Meglátta a nyulakat, az egyik   szájában a pénzt. A nyúl letette a köteget a földre. Az öreganyó elejtette a tálat és imára emelte a kezét.  A nyulak pedig szép lassan, elugráltak arrafelé ahol bejöttek. Az öreganyó nem hitt a szemének. Becsukta a szemét és megdörzsölte, majd kinyitotta, a pénz még   mindig ott volt .  

--- Tehát ,mégis igaz ?- azt hittem álmodom,--- és   keresztet vetett. A pénznek nagyon örült a nagyanyó, gondolom a   kecske  is kapott jobb abrakot.  

 A másik helyen, egy öregember üldögélt és nézett  a  messzi  távolba. Merengéséből a két nyúl megjelenése hozta vissza. Száját is eltátotta mikor látta,hogy az  egyik nyúl letesz a földre egy köteg pénzt,aztán  távoznak. Az öreg nem tudta mit csináljon, odamenjen, vagy ne menjen,végül mégis rászánta magát .Nagyon    örült a pénznek.   

 ---- Kifizethetem belőle a gázszámlámat, meg az   adósságomat- jegyezte meg.  

   Mentek tovább,a harmadik helyen, egy sokcsaládos ember lakott.   A pénzt letették az ajtó elé, bekopogtak és elszaladtak,  Tisztes távolból lestek vissza .Kijött egy kislány, körbenézett ,de nem látott senkit, már majdnem visszament,mikor meglátta  a pénzköteget. 

  --- Anya, gyere ki!  

 --- Nem, érek rá kislányom, láthatod, hogy  mosok! 

  --- Anya, gyere ki, mert van itt valami!      

Az anya kijött, és meglátta a pénzt.                                                          

--- Jézus Máriám! A Jó Isten mégiscsak gondoskodott  rólunk.  

   Felvette a pénzt és bevitte . Bentről is hallatszott ,amit    az asszony mondott :                                                                               

 --- A gyerekek iskoláztatásához, meg van a pénz.                                     --- Pénz?- milyen pénz?- kérdezte a férj.   

 --- Valaki bekopogott, de nem volt kint senki, viszont  ezt itt hagyta .Szerintem  a  JÓ ISTEN  volt.  

A kis társaság az utolsó helyen egy asztal mögött, egy idős néni ült,    aki éppen babot fejtett.      

--- Mi lesz a holnapi ebéd! –kérdezte a férje, aki most jött ki a házból.                                

 --- Mi lenne, bab. Csak ez van itthon, semmi más. A két nyúl előugrált  a félhomályból. Az öreg vette előbb észre őket. 

 --- Mama!- nézz csak előre                                                                          A Mama előre nézett, kezében megállt a babfejtés.   

 --- Te Jó Isten! Nyúl képében jöttél el hozzánk, és megajándékozod a te odaadó hívődet,-és kezét imára emelte, a babbal teli edény a földre hullott és szerte szét gurult. 

 --Köszönöm neked Istenem,-és vetette a kereszteket.   

A nyulak egy darabig ott voltak,majd lassan elugráltak a kerítés felé.A nyulak otthagyták a pénzt és távoztak.  Versenyt futottak hazáig.  Otthon átbeszélték cselekedeteiket és nyugalomban lefeküdtek. Biztosan arról álmodtak,hogy adakoznak. Egy héttel később hazajöttek a gyerekek és  egymás szavába vágva mesélték el ,hogyan csinálták meg az északi nyúlaknak a cseles fészket amit  a két szűlőtől  tanultak.A dicséret nem maradt el .

VÉGE  A  XXIx. RÉSZNEK