NYÚL  MESE  XXX.

               A NAGY CSALÁD

   Az esőtől felfrissült az erdő. A fák és bokrok újabb erőre kaptak. A dús koronában sok madár élte életét. A mókusok, fáradhatatlanul keresték az élelmet, gyűjtögetve a téli hónapokra. Az erdő talaján vaddisznók dagonyáztak, kihasználva az eső hozta lehetőségeket. A szarvasok is örültek a friss zöldnek. A rókák, békében éltek a nyulakkal.  A fiúnyulak eljártak udvarolni az északi nyulakhoz….Az északi fiúk meg a déli nyulakhoz, így elmondható,  hogy szép párok alakultak ki. Az udvarlás addig tartott, míg  el nem döntötték,hogy összeköltöznek.  Az erdőt délen is, és északon is, benépesítették a nyulak . Olyan nyulak, akik féltették az erdőt a rongálóktól, és a szemetelőktől. Arra tanították a gyerekeiket, hogy az erdő az övéké, ha vigyáznak rá, vagy segítik  az ember munkáját, ha szükség van rá. A tavasz mindig elhozza a megujjulást, a zöldet és ezzel együtt az élelmet.  Most, hogy közeledik  a nyár,a szikrázó napsütés, és vele  a nagy meleg. A nyári meleg nem volt annyira érezhető az erdőben,  mint kint a síkságon. A sok árnyék, enyhülést hozott a nap erős sugarai ellen. A rókák sokat tartózkodtak a búzatáblában, és megtizedelte  az egerek folyton szaporodó hadát.  Az emberek is készültek az aratásra. Többször is megnézték mennyire érettek a szemek Az aratás előtti időt, a gépek karbantartásával töltötték .  Pár ember, az erdőben a száraz fák kivágásával és azok pótlásával foglalkozott.   Aztán egyik nap megindultak a gépek, és elkezdődött  a nagy betakarítás. Az aratógépek serényen dolgoztak  és hangjuk behallatszott az erdőbe is.  A nyulak kíváncsiak voltak rá, milyen is egy igazi  betakarítás, és elszaladtak az erdő széléhez.  Onnan figyelték a gépek munkáját. Az aratás,elég gyorsan haladt, bár messziről nézve kicsit porosnak tűnt . A gépek mindig megfordultak a táblában mikor végigértek  egy soron. A zaj volt szokatlan. A tábla mindig kisebb és kisebb lett. Egyszer csak az álló táblából egy rókacsapat rohant ki az erdő felé. Két dörrenés hallatszott, és két róka felbukott,többé nem mozdultak. Ekkor előjött  az erdő szélén lesben  álló vadász. Odament az elejtett rókákhoz, felvette őket és elindult a falu felé.    A többi rókának sikerült bemenekülnie az erdőbe.   

Az öreg nyúl meg is  jegyezte                                                                   

 ---- Remélem ebből is tanultatok, hogy mennyire  alattomos és kegyetlen az ember, mert lesből lövi ki a magunkfajtákat. Ezért nagyon kell vigyázni. A rókák a búzában nagyon hasznosak, bár nem szeretem ha bennünket szeretnének elkapni ,inkább azt a sok egeret pusztítanák, de nagyon zsíványok.  

---- Tudod Apa!- ha a rókák, nem mennének az ember közelébe és nem  dézsmálnák meg a tyúkólakat, biztosan kevesebbet lőnének ki közülük . 

--- Azért,sajnálom a rókákat, mert ők is az erdőhöz tartoznak,viszont nagyon utálom a vadászokat . Remélem nem fognak ránk vadászni ? 

---- Én azt mondom  gyermekeim, mivel elég  nagy  tartalékkal  rendelkezünk és élni akarunk,maradjunk a föld alatt, amíg a vadászat tart. 

Így is tettek, hazafutottak és várták a vadászat végét.Dörögtek a fegyverek, hallani lehetett a föld alatt is.Éppen a nyúlkolónia területén járt a két vadász, mikor az egyik megkérdezte  a másikat.:   

-- Mond,nálatok nincsenek nyulak?- kérdezte az egyik  vadász, --én még egyet sem láttam             

 --- Persze ,hogy vannak!- biztosan vannak,bár még én sem láttam egyet  sem .- mondta a másik vadász.

A  nyulak mindezt hallották a föld alatt. Nagyon csendben voltak. A nyulkotorék fölé hordott nagyon sok lomb gally és ág miatt nem járt arra senki. Senki sem akart ilyen akadályon átmászni. A vadászok végig mentek az erdőn. A fegyverek ropogtak, és  amelyik állat nem tudott elbújni, azt sajnos kilőtték. A végeredmény látszott a vadászat végén. Felrakták a zsákmányt egy autóra és elhagyták az erdőt.  Vége lett a vadászatnak és végre előjöhettek a nyulak.  Az erdő védelmezői, továbbra is úgy közlekedtek, mintha  az erdő  szellemei lennének. Ezért élt tovább a két nagy nyúlcsalád,mert nagyon óvatosak voltak minden helyzetben. Lassan az erdőben már tíz nyúlcsalád élt , mert a fiatalok  is külön családot alapítottak, sok-sok gyerekkel.  Az öreg szülők, akik bevezették a rendszeres védekezési   gyakorlatokat,  most büszkén nézték  a fiatal csemetéket .  Meg kellett  tanulniuk az életbenmaradás  fortélyait. Jelszavuk lett az ,hogy:  "" dolgozz meg az életben maradásodért  "  

---- Szerintem ez a nyúlnemzetség ,nem fog kihalni – jegyezte meg FEKETEFARKÚ.                                                        

--- Mi is hozzájárultunk. TE,… Nagyfőnök - mondta FEHÉR   - és fülön legyintette párját. Boldogok voltak és büszkék,hogy megtanulták és átadták utódaiknak az életbenmaradás legrafináltabb fortélyait  ...                   

VÉGE  A  XXX. RÉSZNEK