7/2 Nyúl mese

Kereste  a  nyulat,  járta  az  erdőt.Feketefarkú  számított  rá  és  a  kellő  helyen  várt  a  rókára.                                                                                                                                       ----- Meg vagy,                                                                                                                  ----- Meg  hát, de  nem  őrülve,hanem  találva.                                                                ----- Lerovom   a  tartozásomat,….csipkelődött  a  róka.                                                                   ----- Hmmmm. - vigyázz  róka,  kétszer  már  figyelmeztettelek.                                                                                                                          Nézték egymást  egy   darabig,  aztán  a  nyúl  lassan  futásnak  eredt.  Irány a szakadék, kerülgette  a  bozótokat,  aztán   odaért, átfutott  a  farönkön és várt. A róka  megállt nem tudta mit tegyen,  átmenjen  vagy  maradjon.  Végül  is  úgy  döntött,  hogy  átmegy,  a  nyúl  úgy  tett  mint  aki  el  akar  futni. A  róka  már  a  közepén  járt,mikor  visszalépett,  és  megfogta  a  fatörzs  végét  .                                                                        ----Drága  barátocskám,  a  harcunkat  befejeztük -  azzal  felemelte és  maga  felé  rántotta  a  farönköt.. Az lecsúszott  a túloldalról  és  a  rókával  együtt  a  mélybe  zuhant. Üvöltött a  róka aztán mikor leért , elhallgatott . A  nyúl  csak  nézett  utána  és  ezt  motyogta  :                                                                                                                          ----- Én  mondtam,  hogy  legyünk  barátok !-  aztán,   előhúzott  a  bokorból  egy  hosszú   farönköt  és  átlökte  a  szakadék  felett,  és  visszamászott……….                                                                                              Alig   telt  el,  pár  nap,  és  farkas  vonyítástól  volt  hangos  az  erdő.  Egy  egész  horda  szállta  meg az erdőt, aki  tehette  bent  maradt  a  vackán  vagy  az  odújában  .Feketefarkú,  nem  hagyta  el  az  odúját,  hiszen  sok  élelmet  halmozott  fel  az  odújában. Aztán  nekiállt  megírni  a  történeteit,  de  csak  azért, nehogy  elfelejtsen  valamit abból,  amit  eddig  kigondolt  és  megcsinált,  meg  hát  azért  is,                    hogy   hagyjon  valamit  az  utókornak  és   az  utódoknak. Találkoztam  vele  és  tőle  hallottam  ezeket  a  meséket,  amelyeket  aztán  papírra  vetettem,  és  most  itt  olvashattad  az  oldalakon. Ha , találkozok  még  vele  elkérem  az  összes  leírt  történeteit,  elolvasom,és  nyúlnyelvről  lefordítom  emberi nyelvre, aztán  ismét                    olvashatsz  a  bátor  nyulakról…………   

                                      Vége