4. FARKAS MESE

4.                    Farkas mese

                              A vadászat

A farkasfalka reggel korán ébredt, nagy volt az izgalom. A zergevadászat mára volt beígérve és a négy újoncnak ez volt az első bevetése. A négy fiatal: Serge, Sutyi, Sut, Simó, izgatottan futkároztak a kotorék körül. Nagy  volt a készülődés  a kotorék körül. Mielőtt elindultak volna, az izgalom tetőfokára hágott, sürögtek forogtak, nem találták a helyüket.

Indulás előtt, Lupusz összehívta a kis csapatot és elkezdte az első lecke tanítását:

--- Az első lecke: Csak annyit veszünk, el a természettől amennyire szükségünk van.

--- Második: Ha elmegyünk vadászni, csendben kell maradnotok mindaddig, amíg meg nem adom a jelet. A jel után megindultok és kergetitek a juhokat a sziklák felé. Aztán majd ott találkozunk a falnál. Útközben mindenkitől csendet kérek, aki megbontja, a rendet azt megharapom.

-- Harmadik: Ha valamelyikőtök közületek elrontja a vadászatot, akkor ma nem eszünk zergét, a rendbontót pedig, kizárjuk a csapatból, mehet világgá.

   Izgatottság érezhető volt a levegőben. Főleg az ifjoncoknál. Alig várták, hogy elinduljanak. Végre meglódult a csapat. Elől Lupusz poroszkált a többiek meg utána. Csendben, gyorsan haladtak, ahogy megbeszélték. Erősen közeledtek a sziklán ugráló csapathoz. Amennyire lehetett, közel mentek a zergékhez. Egy mélyedésben  a csapat megállt. Lupusz előrement és körbenézett, majd visszatért. Odakusztatta a csapatot az egyik nagyobb bokor alá  és elrendezte a négy fiatalt a bozotban, és csendre intette őket. A bokrok takarásából kilesve, lehetett látni a messzebb lévő zerge csapatot.

Hallkan azt sugta nekik:

--- Most rajtatok múlik minden, ne zajongjatok,mert elijesztitek a zergéket, csak akkor indultok meg, ha jelt adok, különben máma nem eszünk.

A négy fiatal mellett ottmaradt Huca is. Lelapultak és csendben várták mikor jön a jel. A többiek Lupusz intésére, tovább haladtak. Arra mentek ahonnan a zergék jól láthatták a farkas csapatot, amint távolodva az erdőben mind messzebb mennek. Nem álltak meg, nem is néztek a zergék felé,hanem csendben továbbmentek, távolodva a zergecsapat helyétől. A zergék látták  őket, látták hogy az egész csapat arra megy. Tehát ha elmennek, nem kell félni tőlük. Mikor már jó messzire elhagyták a területet, Lupusz felfelé vette az irányt a hegyoldalon. Haladtak egy darabig, aztán visszafordult a zergék sziklája felé.  Lassan közeledtek feléjük. A bokrok,fák és sziklák között araszolva közelítették meg őket.  Mikor elég közel értek hozzájuk, Lupusz megállította a csapatot, majd előre ment egyedül körbenézni. Várta az alkalmas pillanatot. A zergefigyelő biztonságosnak vélte a területet, és jelt adva, elhagyták a sziklájukat és levonultak a füves területre legelni. Ugy látszik ott finomabb a fű.  Lupusz visszament a csapathoz és csendben lebújva odavezette a többieket a zergék sziklafala alá. MInden álcahelyet kihasználva lebújva kuszva elérték céljukat. Szerencséjükre nagyon kicsi volt a légmozgás. Mindenki elbújt egy-egy kőtömb mögé. Mikor mindenki elhelyezkedett, Lupusz megadta a jelet.  A jelre felkapták a fejüket a zergék is, szájukban megállt a fűrágás, aztán mikor megindultak az erdőben a farkasok, futásnak eredtek a sziklák felé. Vissza-visszanéztek a támadók felé, közeledtek a magas sziklájuk felé,de mielőtt elérték volna a sziklafalat, nagy meglepetésben volt részük, mert a kőtömbök mögül, farkasok ugrottak rájuk. Hat erőteljes farkas rontott rájuk és bizony eredményesen végezték munkájukat. Nagy volt a zürzavar és a meglepetés, így hat zerge feje hullott a porba. A többi zerge nagyot ugrálva menekült fel a sziklafalra és onnan néztek vissza, sajnálták azokat, akik áldozatul estek a farkasok támadásának. A kergető és támadó csapat a sziklafal alján találkozott. Nagy volt az izgatottság a vadászat eredményét nézve. Lupusz megdicsérte a kis csapatot, hogy jól végezték a munkájukat, mert nélkülük talán még egy zergét sem tudtak volna elkapni. Ez a dicséret nagyon tetszett a fiataloknak.  Miután jól kilihegték magukat és örvendezve körbeugrálták a prédákat, csak a jelre vártak,hogy hazainduljanak.

---Most pedig irány  haza!                                                                     Felkapták az elhullott zergéket és megindultak az otthonuk felé.  Otthon aztán Arcs újra megdicsért mindenkit, hogy milyen jól betartották az utasításokat, és ha továbbra is így csinálják, akkor tagjai lesznek a vadászó hordának. Külön kiemelte Lupusz segítségét a zergék elfogásában.

Arcs már régóta azon gondolkodott lelki szemével, hogy

rövidesen át kell adnia a vezéri posztot az eredményesebb munkát végző alvezérnek. Lupusz eddig eredményesebben vezette a csapatot mint ő, tehát mi jőhet ebből, az, hogy a jobb vezető álljon a csapat élére.

Sokszor elmesélték egymásnak a vadászat minden fortéját,hogy bevésődjön a tudatukba minden kis részlet a vadászatból. Nem is Lupusz mesélt, hanem a vezér hencegett inkább vele.

A farkascsapat két hétig ki sem mozdult otthonról. Csak zerge volt az étlapon.  Most jól kiehették magukat ebből a húsból. Szerintem talán már bele is untak.

                           A mese folytatódik