NYÚL MESE XXV.
a látogatás
Nem is olyan régen, a nyulak megmentettek egy másik nyulat, a csapdából. A nyúlkergetőt nem szabadították ki, de a fajtestvérüket, azt igen. Akkor megfogadták,hogy meglátogatják a kiszabadított nyúl családját. Eldöntötték, hogy most jött el a pillanat, a látogatásra. A nyúlcsalád elindult, az erdő északi oldala felé. Érdekes volt az út, hiszen ezen a területen még nem jártak. Nem siettek, megfigyeltek mindent alaposan. Már majdnem kiértek az erdőből,de még mindig nem találták meg az északi nyulakat .Nem csodálom, mert ezen a területen egy rókacsalád garázdálkodott, félelemben tartva mindenkit. Óvatosan haladtak az erdőben, mégis összefutottak a rókacsaláddal .
- Figyeljetek,- mondta a családfő,-itt nincsen előkészítve csapda , ezért rögtönöznünk kell.
Állt szemben a két tábor,kostólgatták egymást a szemükkel, aztán a rókák megindultak, és a nyulak elkezdtek visszafelé szaladni, a rókák meg utánuk. Minden nyúl után egy róka . A két öreg csak látszólag indult hátra felé, aztán egyszerre álltak meg és szembeszálltak a rókákkal ,és a támadó rókákat a botjukkal alaposan elverték.
RIZSSZEM, futott a róka előtt, egész közel engedte maga után. Mikor látta, hogy a távolság elég jó, balkézzel elkapott egy fát megpördült körülötte,így a róka mögé kerülve alaposan fenékbe rúgta a rókát. Csak úgy herebocázott a róka egy nagyot. Előkapta a botját és alaposan elverte vele a rókát .Rizsszem aztán otthagyta.
PIHE futott a róka elől, neki egyenesen a egy fa törzsének ,onnan egy szaltóval a róka mögé került, de mielőtt a földre ért volna a botjával még levegőben lesújtott a rókára. Az ütésre összehúzta magát a róka, de már jött is a következő ütés, amint a nyúl földet ért. Ütések halmazát kapta a hátára, ott is maradt fájdalmában kinyúlva.. A nyúl otthagyta.
PUHA is bevárta a rókát, botját a háta mögött tartotta,mikor ütési távolságba ért előkapta a botot és jól orrba vágta a rókát,az meglepetésében meg állt, a nyúl felugrott a hátára és jó nagyot ütött a róka fenekére,aztán leugrott a hátáról és agyba-főbe verte a rókát . Hát ez sem volt sem élő, sem holt.
BÁTOR is bevárta a rókát, fellendült a botjára, mint egy magasug igy a róka mögé került és jól fenékbe rúgta a rókát majd a foga esett ki,mert közben a feje meg nekiütödőtt egy fának.
FOLTOS háttal állt a rókának,rohant a róka ,ugrott a nyúlra , de csak a földre ért ,mert a nyúl helyből felugrott és a róka hátán landolt. Mint a lovas, úgy ült a róka hátán. Futottak egy darabig, aztán a róka megállt,ekkor érték a fejét az ütések. FOLTOS jól helyben hagyta.
A róka család szégyenszemre elkullogott.A rókák egyeduralma ezzel megszűnt.A nagy zajra előjöttek a félelemben élt nyulak, és a bokrok takarásában lesték, mi történik a rókákkal. A nyertes nyúlcsaládot hatalmas ovációval tapsolta meg az erdő aprónépe. CSÍKOS bemutatta családjának az ŐT kiszabadító nyúlcsaládot. Nagyon örült a két család ,hogy megismerhették egymást.
--- Eddig nagy félelemben éltünk, de ez nagyon jó volt,hogy megleckéztettétek a rókákat. Talán, meghúzzák magukat egy kicsit.
– Ha, akarjátok, megtanítunk nektek egy pár védekezésí harcmodort.
--Mond apa, eljöhetek máskor is ide Csíkoshoz vagy ő hozzám,-- kérdezte RIZSSZEM.
A többiek is ezt kérték, és a szülők beleegyeztek.
A két család gyakran meglátogatta egymást, és megtanították az északi nyúlcsaládot , a rókák elleni védekezésre. Az északiak éppen Feketefarkúaknál tartózkodott , mikor két kölyök szaladt be az odúba.
A madarak azt csiripelik,hogy EMBER van az erdőben.
--- Megnézem ,- mondta BÁTOR, és már ment is.Nemsokára visszajött ,
-- A csapdalerakó !,-
-- Jól van ! Kell egy nyul aki idecsalogatja, a többiek meg fel a lombok közé. A kövek a fára vannak felkészítve, megdobáljuk őkelmét. Gyertek utánunk.
Minden fára két nyúl mászott fel, várták a visszajövő rapsicot. Hiába volt a csalogató nyúl, mert egy órát kellett várni, mire megjelent a vadorzó.Kezében hozta az állatokat,amit a csapdákból kiszedett .Aztán repült az első kő, jól fejbe verte, a második az orrán landolt ,a harmadik meg eltalálta a szemét, aztán megindult a kőáradat. Leejtette a puskáját, és csak forgolodott védekezésül, de mindig kapott kőzuhatagot. Végül a vadorzó nem tudta mit csináljon és úgy menekült ki az erdőből.Zsákmányát eldobva futott ahogy a lába bírta. Az állatok amelyek még éltek , mindegyik szaladt volna a szélrózsa minden írányába, de mivel össze voltak kötve ,csak rángatták egymást. Végül fennakadtak egy tüskés bokron. A nyulak lejöttek a fáról, gratulált az északi csapat a délieknek. Kiszabadították az állatokat, csak egy róka maradt az ővhöz kőtve. Forgatta a fejét idegességében, kereste a menekülés utját.
--- Mit csináljunk vele ,- kérdezte FOLTOS.
--- Engedjétek el! - mondta FEHÉR ,- mostanában nagyon rendesek hozzánk, úgyhogy most megérdemli.A róka megköszönte, és behúzott farokkal andalgott el, elment egy darabig aztán megállt, visszanézett, nézte a nyulakat, rájuk mosolygott, megcsóválta a fejét, aztán eloldalgott. Pedig reménye sem volt rá,hogy kiszabadul, mégis a nyulak mentették meg. Otthon elmesélt mindent a családjának. A nyúlcsalád nagy bulit csapott a vadórzó sikeres elűzéséért.
--- Úgy látom, a gyerekeink nagyon szeretik egymást, Azt hiszem, újabb családok jönnek majd létre.
--- Én is ezt látom,----
VÉGE A XXV. RÉSZNEK
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
