NYÚL  MESE XXXI

                nyúl mese XXXI.

                a BOSSZÚSZOMJ

   Az erdő, szokásos nyárvégi lombruhájában  pompázott.A meleg, az árnyékos területeken, elviselhető volt.Még nem nagyon volt érezhető, hogy a nappal  kezd rövidebb lenni. A levelek, néhol már megkezdték sárgába hajló színezetüket felvenni . Az erős napsütéstől a  levelek   a legkisebbre próbálnak  összehúzódni , hogy minél kevesebb vizet párologtassanak el.   A betakarítás  is befejeződött . 

A második pénz osztás, nem maradt titokban. A faluban sutyorogtak a nyulaktól kapott pénzről. Már majdnem mindenki tudott róla, de  az igazat csak azok tudták, akik kaptak is belőle. A nagy sutyorgás véletlenül eljutott a pénztolvaj fülébe is.                                                                                                                                 -------- Meg van az elveszettnek hitt pénzem ,- morogta félhangosan,-megfizettek azért, mert elloptátok tőlem .

Nem szólt ő senkinek csak,felkapta a puskáját, és  elindult az erdőbe. A madarak mindjárt csiripelték amint belépett az erdőbe, hogy a puskás  ember van az   erdőben.  A nyulak beparancsolták a családot a föld alá. Csak  azok maradtak kint, akiket a Nagyfőnök kiválasztott.  

---Irány a hét fa .A fákra már vissza hordtuk a köveket. Mindig csak hátulról szabad dobni és utána elbújni a vastag ág mögé.Ti ketten, elszaladtok az erdő széle felé és egy indát fogtok kihúzni két fa közé amibe elbotolhat. Nagy sürgölödés kezdödött, mikor végeztek a nyulak elfoglalták a helyüket. Jött a puskás ember, hallani lehetett a csoszogását a szuszogását és szídkozódását is .   

--- Gyertek elő nyulak, ti nyavalyás pénz tolvajok fazékba való dögök.

A puskájával forgolódott állandóan. Kereste a célpontokat ,néha lött egyet céltalanul.

--- Hol vagytok ti büdös  szörös dögök? Bújjatok már elő, ma nyúlpörköltet  akarok enni, már felraktam a lábost a tűzhelyre.  

---Adok én neked mindjárt nyúlpörköltet,-morogta a bajsza alatt az öreg nyúl.                                                      

  A nyulak türelmesen vártak, megvárták míg besétál a hét nagy  fa közé, aztán elindult az első kő. A hátán csattant először. Megfordult és vaktában lőtt egyet. Ekkor persze megint hátulról érte a kő, most arra fordult és megint vaktában lőtt egyet.  Míg töltötte a fegyverét ,innen is és onnan is záporoztak rá a kövek. Alig tudta megtölteni a puskát , mert mindig kapott egy dobást,volt amelyik a fején csattant.Vaktában lövöldözött össze-vissza, még a lombok közé is. Persze egy nyulat sem talált el ,mert elbujtak a vastagabb ágak mögé, azaz betartották az utasításokat. Annyi követ dobtak rá ,hogy szégyenszemre elfutott az ember, hangosan kiabálva,hogy :  

---- Megálljatok nyomorult nyulak, akkor is elkaplak benneteket, ha bele  döglöm is . A fazékban fogjátok  végezni.                                                     Azt nem tudta, hogy a nyulak dobálják, mégis rájuk volt mérges. Bár még egyet sem látott belőlük.Szaladt az ember hazafelé, és az egyik helyen beleakadt a lába a kifeszített indába .Akkorát esett ,hogy még a lába is eltört. A töltények szana szét repültek, a puskája meg elrepült töle jó messzire. Úgy vánszorgott haza törött lábbal, jajgatva.Két hónapig gipszben töltötte a nyarat . A puskája messzire repült, de fájdalmában nem törődött vele ,a nyulak viszont  megtalálták . Összeszedték a töltényeket, arrébbhúzták a puskát és egy alkalmas helyen  jó mélyre  elásták az erdőben.  

 --- Ezt a csatát megnyertük,- mondta CSÍKOS,- és ez  marhajó. Ez nekem nagyon tetszik.                                                       

--Úgy szeretek köztetek, lenni, itt annyit lehet tanulni.Otthon mikor még nem ismertelek benneteket, ilyen helyzetben reszkettünk a félelemtől. Ráadásul, mikor kutyával   jöttek, az kész katasztrófa volt. Csak úgy tudtunk megmenekülni ,hogy a menekülő járatokon  szerte szét  futottunk. Még az a szerencse,hogy a szélrózsa minden irányába futottunk,így nem tudták a kutyák melyikünket kergessék. Akit mégis megkergettek, az sok cseles fordulattal rázta le a kutyákat.  Azért, hogy ne szagolják ki merre vagyunk, egy csomo kakukkfüvet raktunk az odunk körüli helyekre és a kutyák elkezdtek tőle prüszkölni.Az elesett testvéreinket pedig megsirattuk. Most is tanultam töletek és majd hasznosítani akarom otthon.

Amit itt olvastatok azt mind a nyúlaktól hallottam, ha legközelebb találkozom velük és elmondják élményüket, becsület szavamra mondom nektek, ismételten papírra vetem. Addig is szeretettel búcsúzom töletek ,legyetek jók és mindig fogadjatok szót az anyukátoknak.

VÉGE  A  XXXI. RÉSZNEK