25. MANÓ MESE 

                               Talált pénz

 A kert szépsége, nyugodtságot hoz az emberre, szerettük is és gyönyörködtünk is a virágok szépségében. Nagyon szép és változatos virágok nyíltak benne. Sokan megálltak és a kerítésen kívülről és élvezték a virágok szépségét. Sokszor bekiabáltak, hogy „ez a legszebb kert a faluban „ Egy, kisgyerek jött arra az anyukájával, éppen egy nagy bokor mögött voltunk, de ők minket nem láttak. A kisgyerek kisbiciklin közlekedett, mégis azt kiabálta az anyukájának „anya ez a legszebb kert „.Az ilyen beszólások hizlalják az ember önérzetét, hogy amit csinálunk az szép és jó. A természet, tud szép dolgokat alkotni, olyan változatos színeket, és formákat tud produkálni, amit nagyon nehéz lenne utánozni. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket.

    Alig múlt el a csőtörés, máris jött a következő baj, amire az ember nem is számít, egy dugulás. Eldugult a csatorna, és a bűz belengte a kertet. Megint megvolt a felfordulás, megint ástak a fiuk és próbálták a dugulást elhárítani. Hát vesződtek eleget, végül is ki kellett hívni a szippantó kocsit. Az aprónépnek ez volt az igazi mozgalom a kertben. Fatörzsek mögül, bokrok aljából lesték a munkálatokat. Néha be kellett fogni az orrukat a büdöstől, de nem tágítottak és kitartóan lesték a munkálatokat.  Mi nem voltunk éppen ott, így egymás szavába vágva mesélték el, hogy hogyan hárították el a dugulást.  Többször is meg kellett állítanom a beszámolót, mert belevágtak egymás szavába és nem értettem az egészet. Mikor aztán kifogytak a szóból, egyikük elszaladt és előhozott egy talált pénzdarabot

---  Nézd, mit találtunk. Jó ez valamire?

--- Jó ám, hiszen ez pénz. Ez egy, húszforintos. Elég nehéz, megaztán ha kifényesítem, látom magam benne.

---- Van több is.

---- Hát akkor lássuk, mit találtatok.

 Megindult a népvándorlás és előhoztak két darab kétezrest és két darab ezer forintost, meg aprópénzeket.  Összeszámolva ötezer ötszáz hatvan forintot.
---- Lehet ezért valamit vásárolni,- kérdezték tőlem.
---  Hát persze, ez csak természetes. Mit szeretnétek rajta venni?

---  Gyümölcsöt, fűszereket és tésztaféléket,- felelte Priszcilla.

---- Rendben, elmegyünk és vásárolunk, de csak Priszcilla jöhet, és majd ő válassza ki a vennivalókat.

Priszcillát, beraktuk a fedeles kosárba és indulás a boltba. Rengeteg fűszert raktunk a bevásárló kocsiba, amire azt mondta, az kell, de raktunk sokféle gyümölcsöt is. Irány a pénztár, fizettünk és vittük haza a szerzeményt. A maradék pénzt visszaadtuk, hogy rakják el, és ha kell valami, akkor meghozzuk és átadjuk. Ha már egyszer találtak pénzt, akkor legalább használjuk is ki a lehetőségeket.

Valaki, aki elvesztette, ezt a pénzt, annak biztosan hiányzik, de hogyan lehetne felkutatni, hogy ki vesztette el. Ezt bizony lehetetlen. Ám ha már a manók találták meg, akkor legalább ők érezzék az előnyét.  Hazaérve az összes manó kijött mikor megérkeztünk és hordta be a fűszeres tasakokat és raktározták a lakásukban. A gyümölcsöket már nehezebb volt levinni, mert a manókhoz képest nagy és nehezek voltak. Be kellett segítenem, kötelet kötöttünk a szárukra és bedugtam a bejárati csőbe, amíg a kezem beért. Onnan úgy kellett behúzniuk, majd mikor a lejárónál kezdett lebukni, én tartottam meg a kötéllel. Lassan leengedtem, mikor leért lekötötték róla a kötelet, én pedig visszahúztam, aztán rákötöttük a következő gyümölcsre. Végül is mindet le tudtuk ereszteni.

--- Arra vigyázzatok,- figyelmeztettem őket,- hogy a fűszerek, mindig szárazon maradjanak. A tésztaféléket ugyan-úgy szárazon kell tartani, mert megpenészedik.

       Reméltem, hogy az intelmeimet betartják, és sokáig tárolni tudják őket.

Alig láttuk ezután a manó famíliát. Úgy látszik nagyon el voltak foglalva a szerzeményükkel. Priszcilla, bemutatókat tartott a többi manó feleségének, hogy milyen fűszereket szereztek, és, hogy mire lehet használni. A főzőcske bemutató, nagyon jól sikerült, és mindenki kért a szerzeményből a családjuk számára. Mindenki kapott a fűszerekből, hogy legyen mivel ízesíteni azokat az ételeket, amiket úgy főznek meg.  Leggyakrabban gyümölcsöket esznek, néha, a Mamától kértek tanácsot, egy-egy étel elkészítéséhez. Mama készségesen segített, így derült ki, hogy még bizonyos fűszereket még venni kell, ilyen volt pl.: vaníliarúd, fahéj, citrom, bazsalikom stb. Újabb beszerzési utat kellett tenni. Most már a Mama vásárolt be nekik, olyan fűszereket, amelyeket ő is használ. Most már teljes volt a készletük. A fűszerek mellé, vettünk neki lisztet, cukrot, sót, élesztőt, vaníliás cukrot, sütőport. Többet is vettünk, de én most nem akarom mindet felsorolni. Tény az, hogy a manók, mind kevesebbszer csavarogtak a más kertjében. A szomszédokkal való beszélgetés közben, meg is említették, hogy mostanában nagyon kevés dolog tűnik el.

Azt hiszem, egy rövid időre más irányba sikerült terelni a manók érdeklődési körét. Igen ám, de most meg mivel kevesebb volt a mozgásuk, elkezdtek hízni. Valamit tennem kellett, ezért rávettem őket hogy sportoljanak. Kaptak egy úszó medencét is, így volt lehetőségük úszóbajnokságot rendezni.

Futottak, súlyt löktek, nyilaztak, úsztak, röplabdáztak, kosárlabdáztak, fociztak és rendeztek még tekebajnokságot is. Mindent megmutattunk nekik, amit nem ismertek. Most már lehetett látni rajtuk, hogy nem unatkoznak és már nem kövérek.

Nem tudom, hogy jót tettünk e nekik, mikor pénzért vásároltunk nekik, de most, nincs visszaút, mindaddig, amíg el nem fogyott a sok fűszer. Sokáig kitartott nekik, aztán a pénzük is elfogyott, ám utána meg elkezdtek könyörögni, hogy adjunk nekik, mert már nagyon megszokták az új ételfajtákat. Így aztán minden bevásárlásunk után, adtunk egy keveset a manóknak is.  Két lehetőségünk volt, vagy adunk nekik, vagy ellopják. Csak úgy tudunk majd ebből kilépni, ha az új családok visszatérnek a régi beszerzéseikhez.

A sportról azért nem mondtak le és ez nagyon jól jött akkor, amikor egy kutya tévedt be a kertbe és pont a manókat támadta meg. Ugatott rájuk és előre ugrálva ijesztgette őket. Futottak előle és próbáltak elbújni, de a kutyának jó a szaglása, így mindig megtalálta őket. Akik biztonságban voltak a kutyától, hazarohantak, íjaikat magukhoz véve rohantak vissza segíteni a bajbajutottakon. Odaérve elkezdték lövöldözni a kutyát. A kutyát annyi nyíl érte, hogy inkább jobbnak látta visszavonulni és otthagyta a manó bandát. Fel is vonyított egy párszor, mikor szeméről pattant le a nyílvessző, vagy az orrát találta el.

--- Köszönöm fiúk, ez most nagyon jól sikerült. Ez a bolond kutya majdnem elkapott bennünket.

Alig hárították el a kutya támadását, ismét megvolt a baj. Mikor hazaérve a bejárati csőben jártak, érezni lehetett, hogy valami furcsa szag terjeng.

--- Nyitva maradt az ajtó.

--- Nem volt időnk csukogatni. Őrültünk, hogy odaértünk és elzavartuk a kutyát.

--- Milyen szag ez,- és nagyokat szippantottak a levegőbe.

--- Meg van, ez egér bűz. Csak nem szökött be az egér, amíg mi hadakoztunk?

--- Gyerünk le és keressük meg.

Nagyon gyorsan lementek a vödörházba. Lemezkardokkal a kezükben szobáról szobára mentek. Meg is látták őkelmét, éppen egy maradék süteményt majszolgatott. Mikor meglátta a manókat, nekik akart rontani, de miután meglátta a számbeli fölényüket, elfutott és vödörről-vödörre szaladgált. Az istennek sem akarta elhagyni a vödörházat. Szétváltak, hogy végre sikerüljön kiűzni az egeret. Sikerült két oldalról bekeríteni és mind kijjebb szorítani. A lemezkardok, szurkálásával, sikerült a kijárat felé terelni az egeret és kitessékelni őkelmét a szabadba. Képzelhetitek, hogy mit hagyott a lakásban a nagy futkározás, a bútorok felborulva, vagy összetörve hevertek a padlón.  Hát ez az egér nagy felfordulást csinált. Úgy látszik ez az egér, azért jött, hogy nehogy eltunyuljanak, azaz munkát adott nekik, hogy lecserélhetik a régi bútort.

--- Kár volt nyitva hagyni az ajtót.

--- Nem volt idő vacakolni, az életed volt a tét.

--- Ne haragudj, igazad van. Csináljunk rendet és csináljunk új bútorokat.

Ez után az eset után rá kellett jönniük, hogy a biztonságot figyelembe kell venniük és nem szabad hevenyészett módon elhanyagolni.

 A hetek és hónapok szinte rohantak előre. Mivel közeledett az ősz, amit követ a tél, és mind kevesebbet fogunk velük találkozni, nem lesz fűszer utánpótlás. Amíg tartott, addig használták a fűszereket, de spórolniuk kellett, hogy kitartson, de karácsony körül elfogyott, mivel nem tudták beszerezni, mert abban a hidegben nem jártunk a kertben, így nem találkoztunk velük. Vissza kellett térniük a régi ételeikhez. Milyen jó, hogy nem számolták fel a készleteiket, mert volt mihez nyúlni.

 Tavaszra, aztán sokan, úgy döntöttek, hogy visszatérnek a saját hazájukba. Ez merész elhatározás, és végrehajtható, csak ki kell várni a madárvonulást.

Aztán megtudtam a végleges elhatározást. Csak az elsőnek jött manók maradnak itt, mert már az utazáshoz nagyon öregek. A többi pedig visszautazik, manó országba. Később, mikor a madarak elindultak hosszú vándorútjukra, kiürült a környezetemből az a sok manó. Az új, már itt született generáció ment vissza, de az is lehet, hogy csak még széjjelebb mentek a környezetemben. Úgyhogy, még az is lehet, hogy a ti kertetekben fognak letelepedni. Lassan eltel az év és kiürült a környezetemből a manók sokasága.  Az itt maradottak egyre nehezebben élték napjaikat. Aztán pár éven belül mi temettük el az utolsó megöregedett manót.  Olyan betegséget kaptak el, egy patkánytól, amit már, mi sem tudtunk gyógyítani. Ahogy sorban hagyták itt a földi világot, kineveztünk nekik egy nagyon szép sírkertrészt és oda temettük az elhunytakat. Aztán elhunyt, a legelsőnek megismert, manó barátom is.  Nagy sírások közepette temettük el.

    A kicsi fejfájára azt írtam: „Ő VOLT AZ UTOLSÓ KICSI BARÁTOM”.

 Amíg én élek mindig lesz a sírján virág.

                                                                Vége