8. Manó mese

8.                   Manó mese

      AZ ÉLET MEGY TOVÁBB

 Ahogy teltek a napok, egyre hidegebb lett, föleg reggelente. Az aránylag hosszú  kellemes ősz után megérkezett a tél. Először csak eső esett, majd megeredt a hó. És el sem állt, míg el nem érte a tenyérnyi magasságot. Mindent beborított a fehér lepel.  Miután a hóesés  elállt mejdnem teljesen el is olvadt. A föld még nem volt kellően átfagyva így nem tudta megtartani a havat.. Aztán újra megjött a hideg és az eddig megolvadt hó, reggelre megfagyott és olyan síkos lett minden, hogy alig lehetett lábon megállni. A két manó belebújtt a bundakabátjukba és elhagyták a meleg otthonukat, kimentek a szabadba. Egymást támogatva is alig tudtak megállni.  Egymást nevették ki, mikor elcsúsztak. A gyerekeik követték őket és legnagyobb örömükre prímán meg tanultak csúszkálni. A nagy hógolyó csatába aztán mi is beszálltunk. Persze nem dobtunk nagy hógolyót, mert agyon dobtuk volna őket,hanem pici alig összenyomott darabokat. Sokáig viháncoltak a manók. Még akkor is bohóckodtak, mikor már régen otthagytuk őket.  Aztán megindult a nagy hóesés. Szinte alig állt el, újra kezdte. Az utcákon csak a latyak volt a jellemző. A hótolók megállás nélkül tolták le a havat az útról.

Mi a Mamával ki sem dugtuk az orrunkat a jó melegből lakásból. Mama sokszor elmerengett.

--- Mi az, min gondolkodsz,- kérdeztem tőle, mintha nem tudnám.

--- Mit gondolsz, a manók jól vannak?

--- Szerintem, mindenük meg van. Élelmükről nem kell gondoskodni, raktároztak ezek eleget. Vágtam nekik elég fát, tüzelni tudnak. Jó melegben vannak. Mi kell ennél több. Úgy vedd a dolgot, mintha nem is tudnánk róluk.

--- Igazad van, csak elgondolkodtam rajtuk.

--- Ha nem fedeztük volna fel őket, most talán mostohább körülmények között élnének.

 A tél folyamán, többször voltunk a termálfürdőben, mint kint a kertben. Télen nincs mit csinálni a kertben hólapátoláson kívül. Azt meg csinálja meg az, aki ott lakik.

 A tél erősen tartotta magát. Sok hó esett. A föld alig bírta nyelni a megolvadt vizet.

Kell a víz a talajnak.A víz maga az élet. A napsugár szintén.

 Aztán egyik nap ránéztem a naptárra és láttam, hogy mindjárt itt van február vége, elolvad a hó és megjön a tavasz.

Végre elérkezett március első hete. A nap már bontogatta sugarait és a fénye csak úgy csillogott a havon. A felső felülete kicsit megolvadva, estére, mint egy páncél úgy megkötött.

Másnap reggel aztán kifutottunk a kertbe. Gyanús volt a dolog. mert a manók nem szaladtak elénk. Odamentem és láttam, hogy annyira be van temetve hóval, hogy egyszerűen nem is látszott ki az akvárium. Elmentem lapátért. A lábam alatt ropogott a hó. Elkezdtem a havat lapátolni. Azon a területen magasabb volt a hó, mint máshól. Mikor odaléptem, elsüllyedtem, térdemig ért a hó és elkezdtem eldobálni a havat. Alaposan megizzadtam mire végeztem. A manó család bejárata felszabadult. Kiözönlöttek és örömükben ugráltak, futkároztak és belevetették magukat a hóba. Nagyon hiányzott már nekik a mozgás.

--- Halottuk, hogy ropog a hó és azon imádkoztunk, hogy Ti legyetek és ne valami idegen. Próbáltuk kiásni magunkat, de nem sok sikerrel, mert mindig ránk omlott.

    Közben ferdén lehúztam a hó falat és lépcsőket húztam rá. A lépcsőkön felmentek a felszínre és arcukat a nap felé tartva sütkéreztek a gyenge napsütésben./

Vasárnaponként van lompiac, Kimentünk és az egyik dobozban találtam pici játék fésűt, amit aztán megvettem. Voltak ott kisedények is azt is elhoztuk.

Otthon aztán csináltam manó méretű fejszét. Jól kiélesítettem. Aztán találtam törött barkács fűrészlapot, amelyből készítettem egy kézi fűrészt. A konyhai fiókban találtam törött kést és ebből meg kicsi késeket gyártottam. Lemezből meg villákat fabrikáltam, meg kanalat. Elég sok evőeszközt készítettem a manóknak.

Elolvadta a hó, mire megcsináltam ezeket a dolgokat. Kiszaladtunk a kertbe. A földre nem lehetett rámenni, mert annyira el volt ázva, hogy elsüllyedtünk volna. A manók is úgy közlekedtek, hogy hordtak oda köveket és lépő köveknek rakták le, hogy ki tudjanak jönni. Oda adtam azt a sok kis szerszámot, amit készítettem, Janó nagyon örült neki. Az egész család ott sertepertélt körülöttünk.  Priszcilla nagyon örült a fésűnek. Mindjárt berohant a tükör elé és elkezdett fésülködni. Aztán mikor kijött, alig lehetett ráismerni, megfésülte családtagjait is. Kezdtek formás manókká átalakulni. Előkaptam a fényképezőgépemet és lekaptam őket, bizonyítéknak, hogy mégis csak élnek manók.  Úgy búcsúztam el tőlük aznap, hogy kaptak tőlem szárított sárgabarackot, aszalt szilvát, aszalt almát, fügét és datolyát./

Aztán az idő elkezdett felmelegedni és a gólyák megindultak hazafelé. Újra nekiállhattunk a kert rendbetételének. Kihordtuk az elszáradt részeket, levágtuk a rózsák vesszőjét alacsonyra, összegereblyéztük a lehullott leveleket. A kerten ismét látszódott, hogy gondozva van. Az idő fokozatosan melegedett fel. Időnként azért néha-néha lecsapott egy-egy hűvös szél, de a nagykabát már lekerült az emberekről.

Egyik márciusi napon mikor kimentünk a kertbe, a manók örömmel futottak elénk.

--- Képzeljétek, megjöttek az új manók.

--- Nocsak, sikerült a terved, amit kitaláltál?

--- Igen! A gólyák miután tollat váltottak, megtalálták a manók, és úgy ahogy mi eljöttünk, úgy jöttek ők is és a leírt adatok alapján találtak ide. Képzeld el, hogy éppen leültünk enni. Nyúltam a gyümölcsért, hogy eszünk, mikor megszólalt a dob, „megjöttek a manók”. Felugrottunk és kirohantunk, de nem láttunk senkit. Megint megszólalt a dob”” megjöttek a manók”. Visszarohantam a dobomért, felkaptam, futás vissza és én is elkezdtem ütni a dobot” itt vagyunk a kertben”. Újra szólt a dob „merre menjünk”, „menjetek a lucfenyő felé”. Ott találkoztunk és egymás nyakába borultunk. Éppen itt vannak nálunk.

--- Én nem látok egyet sem,- közöltem vele.

--- Persze, hogy nem látod őket, mert félnek és most el vannak bújva.

Az elbújt manók látták, hogyan társalgok Janóval és merészebbek lettek. Mind előjött, aztán Janó unszolására közelebb jöttek. Nyolc manót számoltam össze.

--- Ezek mind itt akarnak a kertben élni?- súgtam Janónak.

--- Nem! Ha párba állnak, szétszélednek a körülöttünk lévő kertekbe.

---  Így már értem! Vigyázzatok majd magatokra, mert itt sok a macska, az egér, meg a patkány is, és az emberek sem  nagyon barátságosak. 

--- Kéne nekem még lemez fegyvernek, hogy mindenkinek legyen mivel megvédenie magát.

--- Rendben, azt hiszem maradt még a sufniban egypár lemezcsík.

Mikor visszamentem, azt kérdeztem:

--- Építkezni fogtok?- mert mutatnék egy két építkezési formát.

Megmutattam nekik, hogyan kell a téglát elkészíteni sablon alapján agyag és szalma összekeveréséből. Ki kell tenni a napra, hogy megszáradjon és, hogyan kell egymásra felrakni és sárhabarccsal összekötni. Azt is megmutattam, hogy a felállított téglákra, hogyan kell a talált palát felrakni. Tetejére földet hordani és fűcsomót ráültetni álcázás végett. Vagy miképpen kell borostyánt ráültetni, hogy álcázza az otthonukat. Nagy lehetőség, ha találnának egy eternit csövet, amit két oldalon le lehetne zárni. Egy ajtó rá és kész. Persze ezt is be kell ültetni fűvel ami, melegíti, és egyben álcázza is. Persze az sem utolsó, ha domboldalba vájnak alagutat lakásnak. Aztán úgy gondoltam, bízzuk csak rájuk, majd ők ezt a dolgot megoldják.

A manók aztán szétszéledtek és elkezdték a rejtett életüket élni. Első volt a lakás megteremtése és csak azután jött a többi. Ha találtam valami érdemlegeset, amit a manók fel tudnak használni azt odavittem és leraktam nekik. Ők pedig elhordták és szépítették vele az otthonukat. Ha valami tanács kellett, akkor felhúzták a zászlót és mi a Mamával mentünk nekik segíteni. Gyakran mentek Janóhoz tanácsért. Ha valamit nem tudott, akkor engem kérdezett meg.

 Jóba lettek a macskákkal is, mert születtek kismacskák és együtt játszottak velük. Volt, amikor meglovagolták őket. Láttam közlekedni őket a kertben, ahogy ültek a macska hátán és kapaszkodtak a szörükben. Éppen, úgy ahogy ülnek az emberek a lovak hátán. Egy idő után annyira megszokták őket, hogy megvédték őket bármitől is.

A csigákkal volt a legtöbb bajuk, mert a meleg elől az árnyékosabb helyekre húzódnak be és gyakran választották a manók körüli helyeket. Arra kellett figyelni, ne másszanak be a házba.

Gyakran kellett közelharcot vívniuk a hangyákkal. Volt amikor a faházból kellett a karddal kipaskolni  őket a házból.

Nagyon aranyos kis nép és életre való. Ha találkoztok valamelyikkel, ne bántsátok.

Az aprónépet, inkább szeretni kell..

FOLYTATJUK