nyúl   mese   VI.

                 AZ  ÚJ  RÓKA

Az  erdő,  nyár  vége  felé  kezd  átváltani  a  sárga  színre.  A  hajnalok  egyre  hűvösebbek.  Egyre  több  levél  kezdi  hullását  a  föld  felé.  Az  avar  teteje  sárga  lepellel  borított  és  kezd  egyre  vastagabb  lenni.  A  fű  még  élénkzöld  legalábbis  ott  ahol  a  nap  fénye   lejut  a  talajhoz.  Az  állatok  keresik  is  ezeket  a  helyeket,  ezért  nagy  a  mozgás  az  erdőben.              Feketefarkú  nem  bízva  a  rókákban,  minden  nap  le  ellenő-rizte  csapdáit  és  becsapós  dolgait,  ha  kellett  felújította.  Minden  nap  eljárt  udvarolni  az  erdő  másik  felébe,  és  kellemes  délutánokat  töltött  Fehérkével.  Az  egyik  legjobb   találmánya  a  nyúlhívó  síp.  Ennek  a  hangját  csak  nyulak  hallják. Ezt  akkor  érdemes  alkalmazni  ha  nincs  menekülési  lehetőség  ,például   valamelyik  fáról.                                          Hazafelé  tartott   kis  hősünk,  természetesen  a  füle  minden  neszt  felfogott  és  osztályozott,  közben  egy  újabb  cselen  gondolkodott.  Másnap  nekiállt  megvalósítani.  Keresett  egy  hosszabb  fatörzset,  elhúzta  a  szakadék  olyan  részéhez   ahol  sikerült  úgy  átlökni,  hogy  egy  átjáró, más néven  mondva  hidat  képezett, aztán  átmászott  és  keresett  egy  másikat  azt  pedig  bedugta  a  bozót  alá  . Visszamászott  és  álcázta  az  átjáró  farönköt--Biztos  ami  biztos,  ez  jó  ha  van,--gondolta.                                                                        Egyik  nap  éppen  az  erdőt  járta,  mikor  a  következőt  hallotta.:                                                                                            ---Már  a  harmadik  gödörbe  lépek  bele,-  csoda,  hogy  nem  tőrt  el  a  lábam.                                                                                Ki  lehet  ez ?.-töprengett  a  nyúl.  Behúzódott  egy  bokor  mögé,  majd  meglátta  a  vörös  bundát.  A  bunda  tulajdonosa  ismeretlen  volt  a  számára. Egy új fiú ?,- hát  majd  meg látjuk.  Kilépett  a  róka  elé,  de   kellő  távolságot  tartva. Felkapta  a  fejét  a  róka                                                                                          ----Itt   a  vacsorám, - motyogta  a  róka.                                                ----Ki  vagy  Te  ?,--kérdezte  a  nyúl.                                               ----Hogy  én  ki  vagyok,  mit  számit  az !                                      ----Nekem  fontos  lenne                                                                       ----A  rokonaimat  jöttem  meglátogatni, de  mit  is  magyarázko- dok  itt  neked, várj  megeszlek,-- és  nekilódult ,                Futás,  a  lekötött  ágakhoz. Most  is  megállt  és  lábát  feltartva  szólt .                                                                                          ----Szeretném  ha  békében  élnénk  egymás  mellett !—de  az  első  lába  már  rajta  volt  a  zsinóron.                                                              ----Én  nem  békét  akarok  kötni,  hanem  enni,------ és  nem  tudva  mi  vár  rá  ,ugrott.  Az  eleresztett  ág  telibe  találta  a  rókát.    Első  lábával  tapogatta  fájó  orrát,  közben  leült  a  hátsó  lábaira.                                                                                                ---Látod  ezt  mind  megúsztad  volna  ha  elfogadod  az  ajánla-tomat.  A  róka  csak  nyüszített                                                    ---Szabad  így  egy  vendéget  fogadni  ?                                         ---Nem  hozzám  jöttél,  hanem  a  róka  haverjaidhoz, de  amint    tapasztalom,  én  lennék  az  ebéded.                                               ---Jó  lett  volna !-  ekkor  újra  négy lábra  állt,  ugrásra  készen.    ---Nem  volt  még  elég  ?,--kérdezte  a  nyúl,  aztán  elengedte  a  másik  ágat,  és  félre  lépett.                                                       A  nagy  ág  újra  kiegyenesedve  jól  fenékbe  ütötte  a  rókát,  olyan  erővel,  hogy  a  róka   csak  elrepült  a  nyúl  előtt,  és  egy  fa  törzsén  landolt.                                                                                          ----Jaaj,  jaaaaj,  jaaaaaaaaaaj,- kiabálta  mind hangosabban,  a  fádalomtól.                                                                                                   ----Úgy  kellett.  Aki  nem  ért  a  szép  szóból  az  így  jár.                                                                                         A  nyúl  pedig  otthagyta  a  siránkozó  lompost.  …                                    Szerencsére  ez  a  róka  nem  ismerte  cseles  csapdáit,  ezért  ez  most  jól  jött  neki,…..de  vajon  tanult-e  belőle  ?                 Nem, szerintem nem  hagyja  abba,  meg  akarja  bosszulni.  Fel kell  készülnöm  rá.                                                                    A  méteres  botját  minden  nap  magával  vitte.                                   A  pórul  járt  róka  valószínű,  hogy  elfeküdt  valahol ,mert  nem  mutatkozott. Teltek  a  hetek  a  róka  sehol,  aztán  ismét  találkoztak.                                                                                         ----Jól  kitoltál  velem,-mondta  a  róka, -de  megbosszulom,  és  újra  ugrott.  A  nyúl  csak  félre  ugrott  és  a  nála  lévő  méteres  bottal  jól  fejbe   kólintotta  a  rókát. Koppant  a  koponya  és  a bot  újra  lecsapott  rá,  majd  a  testére….                        A  vörös bundájú  csak  nyavalygott  és  nyüszített.                          ---Látom  az  első  verés,  nem  használt,  most  megkaptad  másodszor ……….Ha  élni  akarsz  akkor  felejts  el.                                      A  róka  szemén  látszott,  hogy  nem  hagyja  abba,  csak  heverje  ki  ezt  a  verést  is.                                                               Feketefarkú  úgy  döntött,  hogy  jól  elfenekeli  a  rókát  ha  nem  hagyja  békén.                                                                 Hetekig  nem  történt  semmi. Legnagyobb  szerencséjére  az  odúját  nem  fedezte  fel  egyetlen  ragadozó  sem.   Egyik  nap  a  róka  lesben  feküdt  egy  bokor  alatt  és  várta  Feketefarkút.    Hirtelen  toppant  elé,  a  nyúl  felugrott  és  elkapva  a  fa  ágát  fellendült  a  lombok  közé. Kitört  rajta  a  reszketés,  csak  ült  az  ágon  és  gondolkodott. Menekülési  lehetőség  nem  volt,     inda  nincs,  közelben  fa  nem  volt,  csak  a  kivárás.                    Eszébe  jutott  valami, a  síp,  hát  persze!  Belefújt  háromszor,  ez  azt  jelentette ,hogy  segítség  róka.  A  testvérek  jöttek  és   látták,  hogy a  róka  a  fa  alatt  van. Szétszéledtek  a  fakörüli  bozótokban.  Látta  őket  Feketefarkú  is,  úgy  bujt  el  a  fán, hogy  lentről  a  róka  ne  lássa. Előbukkant  az  első  nyúl  és  azt  kiáltotta  :                                                                                               ----Itt  vagyok  !,-odanézett  a  róka,  és  nem  hitt  a  szemének.   A  bokor  előtt  ott  táncolt  a  feketefarkú  nyúl. Felnézett  és  nem  látta  sehol  a  fára  menekült  nyulat.  Mire  visszanézett  a  bokor  mellett  táncoló  nyúl  nem  volt  sehol,  de  a  háta  mögött  lévő  távoli  bozótnál újra  megszólalt  ugyan  olyan  feketefarkú.  Szembefordult,a háta  mögötti  bozót  felől  egy  ág  esett  a  róka  mellé. Odanézett  majd  vissza  a  nyúlra  ,nem  volt  sehol.                                                                                  ------Milyen  nyúl  ez  röpködős.                                                             Ekkor  oldalról  egy  kő  találta  el,  odafordult,  abban  a  pillanatban  a  másik  oldalról  is  eltalálta  egy  kő,  aztán  hátulról,  elölről,  oldalról,  másik  oldalról.  Forgott a  róka  nem   értette  a  dolgot,  végül  ijedtében  elszaladt.  A  Feketefarkú  lemászott  és  megköszönte  testvéreinek,  hogy  segítettek  elkergetni  a  rókát.  Aztán  a  hat  testvér  odament  a  patak-  hoz  és  öten  lemosták  a  farkukról  a  kormot.  Visszaváltozva  nyúltestvérnek….                                                                                     ---Ez  a  róka  most  jött  a  napokban, vendégségbe,  de  már  az  első  nap  meg akart  enni. Már háromszor  figyelmeztettem,  hogy  hagyjon  békén.  Legközelebb  elverem  a  fenekét .                    Pár  hét  múlva  éppen, udvarolni  indult, -------- elébe  ugrott  a  róka,  lesben  állhatott                                                                           ----Fiatal  úr  egyem  a  zúzádat.                                                       ----Nincs  is, zúzám,- mit  akarsz  már  megint                                ----Téged  barátocskám                                                                              ----Akkor  rajta,--és  már  futott  is. Egyenesen  bevette  az  irányt  a  faalagutjai  felé. Átment  az  elsőn, a  róka  utána , aztán  a  másodikon ,  a  róka  utána,                                            ----Csak  így  tovább,- suttogta  a  nyúl,  és  irány  a  harmadik.  Befutott  az  alagútba, a  róka  utána,- be  is  szorult  egyből, hiába  rángatózott  nem  tudott  visszabújni.  A  nyúl előjött  a  másik  végén ,előkapott  egy  botot  és  huszonötöt  vert  a  róka  fenekére.  Feldagadt   a  róka  feneke.  A  vörös  bundán  keresztül  is  látszódott  a  verés  helye.                                       ----Remélem  jó  lecke  volt.                                                         aztán  kicsit  kijjebb  cibálta  a  rókát  szorultságából  és  otthagyta.       Remélem   ki  tudott  szabadulni?