Nyúl  mese   XXVI

              NYÚL MESE  XXVI.

         VISSZA A RÉPAFÖLDRE

Az északi nyúlcsalád, miután befejezte a látogatását,  felkerekedett , hogy  elinduljon hazafelé. Már nem  kellett félniük a rókáktól, ugyanis  annyit tanultak a déli nyulaktól ,hogy  szembe  mernek  szállni a  rókafalkával . Megköszönték a  tanítást, aztán nagy búcsúzkodás után  északnak vették az irányt , hogy visszamenjenek a   saját otthonukba. Az erdő déli oldala ismét nyugodt,  és csendes ,volt .A csendhez hozzátartozik,hogy néha a madarak hangja azért hallatszik, amúgy minden csendes és békés. Ezt a békés csendet egy  gyermek kacaj hasította  félbe . A nyulak füle, mivel elég hosszú,  szinte  minden neszt meghall . Erősen figyeltek a zaj  irányába  .                                                                                                        -  --  Elmegyek  megnézem,- jelentette ki FOLTOS.                            Aztán eltűnt a bozótosban. Nagyon gyors futásba kezdett . Tudta, hogyha zaj van  az erdőben ,a rókák elbújnak a sűrűbe. Nem volt nehéz megtalálni a hangoskodókat . Az egyik bokor alól a pofáját kidugva körbenézett . Egy család haladt az úton, a gyerekek meg rohangálva fogócskáztak be–beszaladva az erdőbe és vissza az útra. A három gyerek közül a nagyobbik,egy lepkehálóval éppen egy pillangó után szaladgált .Amiért  jött, azt már tudta , így mehetett vissza .Otthon  beszámolt arról  mit látott. A család egyre beljebb ment az erdőbe, aztán letelepedett egy füves területre. Elkezdtek száraz fát gyűjteni, majd gúlába rakták, és meggyújtották. Aztán szalonnát vettek elő, felvágták, feltűzték egy botra , amit úgy neveztek ,hogy nyárs,  és belekezdtek a szalonnasütésbe . Az erdő egy nagy részét belengte a füst és  sült szalonna illata . Erre az illatra jöttek elő a nyulak és elkezdték figyelni   mit is csinál a család. Azt figyelték, mit és hogyan csinálnak. Az igazán nevetséges volt, amikor az egyik gyerek a szalonnáját a botjára  feltűzte,  beletartotta  a tűzbe, de az onnan beleesett a tűzbe.  A gyerek egyből elkezdett sírni, amint leesett  a szalonna . Csak akkor nyugodott meg , mikor kapott egy másikat, és megmu-tatták neki,hogy a szalonna elé, hagymát kell tűzni ,hogy ne csússzon le. Nem a szalonna illata zavarta az erdő lakóit, hanem a füst erős szaga.                                   ---- Remélem, nem gyújtják fel az erdőt,- jegyezte meg az egyik nyúllány. Már jó ideje figyelték a családot ,mikor megszólalt   Puha.                                                                                        --- Hagyjuk itt őket, inkább menjünk vissza a régi répaföldre , amit megígértél Apa.                                                                                    --- Igazad van, szedjétek elő az ugró botokat , a rugózó fát, meg a hálót is, aztán mehetünk. Nem kellett sokat várni, mert a gyerekek hamar útra készen  jöttek elő.A kis csapat elindult az új kalandok felé.                                          Óvatosan  haladtak az erdő széle felé. Útjukat nem zavarta meg, semmiféle gyanús esemény. Az erdő szélén megálltak és a szokásos megfigyeléseket  hajtották végre. A rét, csendes és átlátható volt . Lassan haladtak előre a nagy fűben, a fülük radarként  működött. A patak partján megálltak és figyelték  a túlsó partot. Minden csendes volt, sehol nem látszott a terület őre. Talán, nincs is ?                                                                             Elsőnek az apa futott neki és ugrott át így mindenki látta, hogyan kell elvégezni az ugrást. Mind kipróbálták az ugrást , mégis a hálónál valakinek ott kellett maradnia, így ketten visszaugrottak a patak felett . A nyulak válogattak a répák között  és csak a nagyokat húzták ki. Elég sok répát, kiszedtek és hordták a patak-hoz. Ketten átlőtték a patak felett, ketten pedig a hálóval felfogták a röpködő répákat. Aztán mikor azt mondták, hogy elég, akkor viszaugrottak , belerakták a hálóba és  mind az öten cipelték . Siettek ,mert a biztonságuk érdekében, minél előbb haza akartak érni. Az útjuk sikeres volt és nagyon izgalmas.                   --- Végre eljutottam a meséid földjére,- jegyezte meg PIHE .                                                                                                                              --- Hányszor elképzeltem azt ,hogy majd én is úgy csinálom, ahogy elmesélted, és most, tessék hát megcsináltuk ,-- szólt hozzá BÁTOR.                                                         --- Apa,- ez marha jó volt, nagyon tetszett a dolog,  én azt ajánlom,hogy ismételjük meg még egyszer .- ezt  a megjegyzést  PUHA mondta.   

--- Gyerekek, várni kell, amíg elcsitul a lopás híre,és elcsendesül a falu.Pár hét, aztán átmegyünk a káposzta földre, vagy a saláta földet dézsmáljuk meg . Egy a lényeg ,  ne kapjanak el senkit közülünk, mert akit elkapnak, az  fazékban végzi .                         -- Nagyon fogunk vigyázni mindenre, marhaságokba nem megyünk bele ,- ígérték  a gyerekek.

VÉGE A  XXVI. RÉSZNEK