54. NYÚL MESE

54.       NYÚL MESE

                       HANYATLÁS

Minden nap mikor az idő engedte, folytatták a szárnyalást, és a játékaikat, bár kezdték egyre többen megunni, hogy nem férnek hozzá a repüléshez, és más szórakozás után néztek.

 A felnőtt nyulak megöregedtek, és a következő nyúl állomány vált a kolónia vezetőivé.

Az egyik nap azt mondta a  vezér nyúl:

--- Rendet kéne csinálni a házunk körül. Szedjétek össze a sok használatlan kacatotokat és hordjátok vissza a szeméttelepre. Lázas munka kezdődött. Hónapokig járták az utat a nyúltanya és a szeméttelep között. Elhordták a sok felesleges anyagot, amit nem használtak fel, viszont találtak olyan selyem szövetet, amiből paplanernyőt lehetett csinálni. Nagyon nehezen húzták haza, mert a kordé is kezdte felmondani a szolgálatot. Időnként meg kellett állni, hogy megigazítsák, a kidőlni akaró kereket. Az út sokáig tartott. Otthon aztán, ismét át kellett számolni a méreteket. Sablont kellett készíteni, ki kellett szabni és megvarrni. Hosszú hónapokba került az elkészítése. Mikorra elkészült, lanyhult a repülés iránti lelkesedés. Mégis kipróbálták, és nagyon jól irányítható, ernyő lett belőle. Sokáig ugráltak vele, de aztán ebbe is belefáradtak. Volt egy pár baleset ,ami visszavetette a lelkesedést. Aztán az ernyő sem bírta a megpróbáltatásokat, és bizony szakadozni kezdett. Javítani pedig egyik sem akart.

 A fiatalok, kezdtek elkanászkodni, visszabeszéltek és nem akartak szót fogadni. Közben telt az idő, jött az ősz, aztán a hideg tél, és megnyugvást, a közelgő tavasz hozott. Lassan annyira megöregedtek a régi vezetők, hogy már nem is akarták elhagyni a biztonságos fészket. Újabb vezetőket választottak, akik már nem tudták annyira összefogni a csapatot, így elkezdett a nyúlkolónia szétesni. Erőszakkal nem akarták a rendet fent tartani, ezért aki nem akart a munkában részt venni, azt elengedték, menjen a saját útján. Túl nagy volt már ez a család, hogy össze lehessen tartani.

 A rókák is elszaporodtak, egyre szemtelenebbek lettek, sőt betörtek a faluba, és loptak a tyúkólakból, pedig eleget figyelmeztették őket arra, hogy" akkor bejönnek az emberek, és hozzák a villámló botjukat, amivel messziről is tudnak ölni."  Minden figyelmeztetés ellenére, loptak a falusiaktól apróállatot, és ez felbőszítette az embereket. Újra megjelentek a puskás emberek, és irtották az erdő népét. Mindenki mentette az életét, úgy ahogy tudta. Aki nem volt fürge az sajnos megjárta. Többet nem volt az erdő lakója. A vadászat rendszeressé vált.

Sajnáltam ezeket a dolgokat, mert nagyon sok olyan érdekességet tudtam leírni, amiket a nyulak hoztak létre, és készítettek el. Mindez, most megszűnt, azok miatt, akik megbontották a rendet.. Néha, néha, meg akartam látogatni az erdőt, és az erdőben a nyulakat, de nehezen szántam rá magamat. A legtöbb időt a kéziratok megírására, és rendszerzésére fordítottam. Aztán végre rászántam magamat, hogy meglátogatom a nyulakat. Elmentem a piacra, vettem egy zsák káposztát, sárgarépát, karalábét és egyéb, zöldféléket. Hazavittem, majd felraktam a kerékpáromra, és elindultam az erdő felé.  Mig cipeltem a faluban, sokan megkérdezték, minek neked ennyi zőldféle egyszerre? Azt feletem, hogy nagy a család. Mit kell ezeknek tudnia arról, hogy én mit csinálok vele.Az út nagyon hosszú volt, mert felszállni nem lehetett a kerékpárra a sok csomag miatt, ezért toltam odáig. Mivel az emberek nem tudták hová viszem, meglepődtek, mikor az erdő felé fordultam. Szerencsére nem jött utánam senki, igy nem láthatták, mi lett a sok zöldséggel.

              Vége az 54. nyúl mesének.