mesélek a nyúlról
IX.
A VADÁSZAT
Gyönyörű őszi napra ébredtünk, a levelek sárgától a vörösig mindenféle színben pompáztak. Az erdő , ilyenkor is nagyon szép, igazi kiránduló idő. Sajnos, a kirándulók, nagyon sok szemetet eldobálnak az erdőben . Ha enni valót hagynak ott ,az nem baj , mert megeszik az állatok, de a sok papírral, meg konzervdobozzal mit csináljanak, és a sok felesleges üveget ,hová tegyék. Megenni nem lehet, és az erdő talajának sem jó. Tehát, ezzel azt akarom mondani, hogy sok a szemét az erdőben ,amit nem az állatok vittek oda. Csúfítja az erdőt, ezért megkérlek benneteket ne dobáljatok el semmit az erdőben. Azt tudjátok-e , hogy szarvasbőgés van ? Ilyenkor üzekednek a szarvasok, és összemérik erejüket a szarvasbikák. Csak úgy csattannak az agancsok a nagy veszekedések alatt. A győztes , hangos bőgéssel jelzi győzelmét……. A szarvasbőgéssel egy időben megindul a szarvas vadászat. Megjelenik egy csomó ember, és villámló botjaikkal kilövik az állatokat . Aki teheti ki sem jön az odújából. Feketefarkú nem szereti az embert, ezért álcázott gödreit , a vadászok útvonalán is több helyen megcsinálta. Aki belelépett annak megrándult a bokája, vagy úgy esett el ,hogy a puska csöve belefúródott a földbe és csupa kosz lett . Az egyik nagy hasú vadász úgy elesett, hogy a puskája csöve is elgörbült. Szitkózódott a vadász , mondta a magáét, a nyúl meg kuncogott rajta. A vadászok túl mentek a nyúl fölalatti odúján és az erdő másik vége felé tartottak. Egymás után durrogtak a fegyverek, aki kint volt és eltalálták , annak vége. Feketefarkú előjött és körbenézett. Egy kötelet látott ott , ahol a vadász elesett. Odaszaladt és rákötötte az egyik fára , fél nyúl magasságban ,a másik felét az úton keresztül egy másik fához, és kicsit álcázta falevelekkel. Úgyis tudta , hogy erre jönnek vissza. A nap elindult lefelé a hegyek mögé. Jöttek vissza a vadászok, hozták magukkal a zsákmányt . Volt köztük : szarvas, nyúl , fácán ,fogoly, vaddisznó. Jöttek gyanútlanul, beszélgetve, négyen egy sorban. Egyszerre botlottak el mind a négyen. Hatalmasat estek mind a négyen . Volt is mindjárt szitkozódás
--- A fenébe, ekkorát már régen esetem, ráadásul megfájdult a bokám.
----Ki a fene húzta ki ide ezt a kötelet ?,-- majdnem eltörtem a lábamat.- --- Elgörbült a drága puskám csöve !,- mondta a másik ----Eltört az órám a kezemen,--- most érzem ,hogy eltőrt a kisujjam. Jaj most kezd fájni. ----Jaj, de , fáj a karom !,-- mondta a negyedik Nagy zűrzavar támadt a vadászok között, próbálták megfejteni ki lehetett aki kihúzhatta a kötelet,----de nem jöttek rá. Kuncogott a nyúl a fa odúján kilesve. Milyen jó, hogy ilyen magasra tette a bejáratot,mert senki nem gondol arra, hogy egy nyúlfészek bejárata magasan van
---- Ez, a büntetésetek !,- motyogta a nyúl,- azért a sok lelőtt állatért.
A vadászok elemezték a vadászatot, majd felpakolták egy autóra a zsákmányt és elmentek. A nap utolsót pislogott a hegy felett. Az éjjel csendben telt el. Reggel az volt az első dolga, hogy megkereste testvéreit. Mind megvolt, tehát élnek, de mi lehet Fehérkével. Ott hagyta testvéreit és elszaladt az erdő túloldalára. Fehérke életben volt..
----Miért nem költözünk össze, akkor nem kellene aggódnom érted ----Rendben, elbúcsúzom a családomtól !
A nyúl család elbúcsúzott Fehértől, és hosszú életet kívántak neki
-----A z első amit meg kell tanulnod az a fára mászás !,- közölte Feketefarkú
-----Mindent megtanulok -----   |