NYÚL MESE 35.

                   35. KI  AZ  OKOSABB

Az erdőben lassan teljesen felszáradt az a rengeteg víz, amely egy héten keresztül megállás nélkül esett. A nagyon mély részekben ahol a víz nem tudott elfolyni, kis tavak és nagyobb pocsolyák maradtak, megkönnyítve az erdőben élő állatok vízhez jutását. Így nem kellett kijárniuk az erdőből a patakra inni. A patak is jó nagyra duzzadt. Annyira, hogy a nyulak mikor meglátogatták, csak úszva lehetett volna átmenni a másik oldalra. A sok eső patakká gyűlve össze, a rengeteg szemetet a hátára véve, tisztává varázsolta az erdő minden regét-zugát.

Az egyik nap éppen a réten futkároztak, mikor egyikük hirtelen megállt, felvett valamit a földről és a magasba emelte.

--- Szerintetek mi lehet ez? Sárga színű, nagyobb, mint egy tojás, kicsit be lehet nyomni, meg valamilyen végtelen csík fut rajta végig. Amint látom, valamilyen szőrszerű van rajta.

--- Dobd, ide had nézzem meg!

Megnézte, majd tovább dobta. Körbe álltak és addig dobálták, míg mindenki megcsodálhatta.

--- Figyeljetek csak, ezzel a sárga izével nagyon jól lehet játszani, ha egymásnak, dobáljuk, elkapjuk, és újra eldobjuk. Ez egy nagyon jó játék!  Vigyük haza!

 Visszaindultak az erdőbe. A hancúrozás felkeltette a figyelmét egy fiatal róka csapatnak. Ott várták őket az erdő bokrai alatt.  Legnagyobb szerencséjükre az erdő felől fújt a szél és megérezték a rókák jellegzetes szagát. Szinte egyszerre állt meg minden nyúl. Beleszagolva a levegőbe súgták egymásnak

--- Rókaveszély! Mit csináljunk

--- Fussunk tovább, úgy mint eddig .

Futottak tovább  az erdő szélén, s közben azt lesték, vajon hány róka követi őket. Egy kisebb falkát lehetett látni, ahogy néha kivillantak a bokrok és fák között.

--- Tudjátok, mit csináljunk!  Ha szólok akkor hirtelen változtassunk irányt a patak felé.Szaladjunk vissza a patak partjára és a part takarásában jó magas  fűbe lebújva kússzunk visszafelé,addig  amíg el nem vesztik a nyomunkat .Aztán uzsgyi, be az erdőbe, fel a fára és rágjunk le olyan ágakat amivel elverhetjük a rókákat.

Éppen jó magas volt a fű ,amely takarta őket.

---MOST !.-

 A nyulak hirtelen változtattak  irányt, de nem az erdő  felé, mire a rókák észrevették,hogy  nem észlelik  a nyulakat ,azok már jó nagy utat tettek meg a patak felé. Kifutottak a látókörükből. A rókák is kifutottak az erdő szélére, de addigra a nyulak már le tudtak bújni a patak partjának takarásában és futottak visszafelé. A rókák futkároztak össze vissza, szaglásztak ,keresték a nyulakat,  hátha találnak valamilyen nyomot ahová a elbújhattak, de nem találtak. A nyulak futottak a patak partján és egy idő után megálltak, egyikük jó magasra kidugta a fejét és körbenézett. Látta a rókákat, jó messze, ahogy keresik őket. Futkároztak össze vissza és azt vonyították, hogy :

----Hová tűntek ezek a szőrös mitugrász semmirekelő tapsifülesek, csak nem nyelte el őket a föld. Ha elkapom őket, kirázom a bundájukból  és bekecset csinálok belőlük.

Az összes nyúl a fű között lebújva beszaladt az erdőbe, egyből fel a fára. Először kipihegték magukat, aztán kerestek jó erős husángokat és lerágták a fáról. Megtisztították  és méretre rágták a végét. Alig végeztek hallják ám, ahogy morgolódva jönnek a vörös bundájú lomposok. Szidták egymást és mindegyik a másikat hibáztatta az elveszett nyulak miatt.

--- Pedig már azt hittem, hogy ma megint nyulat fogunk vacsorázni. - morogta Cseles.

--- Miért nem figyeltetek jobban, hogy merre szaladnak!- morogta a rókák vezére, akit Bozontnak hívtak a loncsos bundája miatt.

-- Hát láttuk őket!- egyvonalban szaladtunk velük. De a nyulakra is figyelni meg a bokrokat is kerülgetni nem is olyan egyszerű a dolog!- válaszolt Fürge, Bozont jobb keze. Ha nem figyelek előre, nekiszaladhatok egy fának, és nagyon beverem a fejem!

--- Vajon honnan tudták, hogy ott vagyunk az erdőben?- ez nekem rejtély -jegyezte meg  Mórgó

--- Rejtély ide, rejtély oda, sajnos eltűntek.- mondta Csiba.

A nyulak ott kuncogtak a fán és hallgatták, ahogy becsmérlik egymást. Éppen az alatt a fa alatt álltak meg beszélgetni, ahol a nyulak pihengettek a fán.

-- Én olyan éhes vagyok!- motyogta Lompos

--Vajon merre lehetnek most, - kérdezte Fürge.

--Bár tudnám, akkor most éppen őket kergetném!- mondta Bozont.

-- De kiráznék egyet most a bundájából! - vicsorgott Sebes, aki a sebes pofájáról és bundájáról kapta a nevét.

-- Keressünk egereket, meg pockokat vacsorára.

A nyulak egymásnak sugdosva kérdezgették egymást, hogy támadjanak vagy várjanak. Azt súgta a legbölcsebb közöttük:      --- Ráérünk még őket megverni, most még had higgyék ,hogy ők az erdő urai! De legközelebb, bot nélkül nem szabad elindulnunk sehová sem!

A rókák lassan elindultak kotorékuk felé, de továbbra is szidták egymást és a nyulakat, hogy, hogyan tudták őket ennyire átejteni. Az egyikük jó hangosan fel is vonyított:

--- Megálljatok szőrös tapsifülesek, legközelebb nem ússzátok meg ennyivel. Ha elkapom valamelyikkőtöket, hát kirázom a bundájából!

Sokáig hallatszott a rókák zsörtölődése az erdőben.

Nem is gondolták, hogy amit mondtak azt éppen azok hallják, akiknek szánták.

Otthon aztán a mindentudó könyvben megnézte mi az a szőrös sárga golyó, amit a fűben találtak.

--- A könyv azt írja, hogy „ teniszlabda”, és egy űtővel kell ütni, salakos pályán.

---- Hátha salakos pálya kell neki, akkor mit keresett az erdőben?

---Azt nem tudom, de labdázni ezért jó vele !

--- Látjátok ennyivel is többet tudunk. Nem baj azért nem adjuk vissza.

VÉGE  A  35.  RÉSZNEK