Nyúl mese  36.

                      36.  AZ ŐSZI  ERDŐ

Ha az idő ősziesre fordul, az erdő nagyon változatos ruhát ölt. Még találunk benne zöldet, de rengeteg levél vált át sárgára vagy éppen a vörös különböző árnyalatait mutatja a leveleken. Az erdő szépségét a színek pompája adja meg . Madártávlatból nézve egy csodálatos színkavalkád , de a földről nézve is gyönyörű, ahogy váltakozik a színek sokasága egyik fáról a másikra.  A levegő csodálatosan tiszta, igazi kiránduló idő. Bizony, ilyenkor rengeteg turista szeli át az erdőt. Van  aki nem hagy maga után szemetet, de vannak notórius szemetelők, akik hanyagok és eldobálják  a  felesleges holmit amit magukkal hoztak. Papírok, flakonok, tűzmaradvány, nejlon és sok egyéb oda nem kívánkozó szemét. A kirándulók azért jönnek, hogy jó levegőn legyenek, megmozgassák munkában megfáradt tagjaikat, gyönyörködjenek az erdő szépségében és élvezzék a kirándulás örömét. Az okosabbja félti, az erdőt nehogy szemetet hagyjon maga után. Ha vannak kirakva hulladéktárolók, akkor a felesleges holmijukat oda dobják.  Aki nem tiszteli az erdőt, az a felesleges szemetet eldobja.

Az erdőn éppen egy kiránduló csoport haladt át. Egy fura emberekből álló csoport haladt az erdőben, ahol az egyikük állandóan csokoládét majszolt. Miután megette a csokit, a papírját  a földre dobta. A nyulak követték a csoportot, összeszedték az eldobált papírokat, és vitték a kirándulók után, keresve az alkalmat, hogy megviccelhessék a szemetelőt. A csoport egy idő után megállt pihenni. Ettek és ittak, közben beszélgettek, de volt aki lepihent egy kicsit. Miután lepihentek, a nyulak, ezt az időszakot használták ki és az összeszedett papírokat beletömték a szemetelő férfi hátizsákjába. Majd miután visszakötötték a zsák száját, eltávoztak, de nem mentek messzire és alig várták, hogy a csoport elinduljon.

--- Indulás!  – közölte a vezetőjük.

Mindenki feltápászkodott, felvette a csomagját, és elindultak az erdei ösvényen.. A nyulak óvatosan követték őket mindaddig, amíg majdnem teljesen kiértek az erdőből. A szemetelő nem is sejtette, hogy az  amit eldobált, az bizony nem maradt az erdőben, hanem éppen most cipeli haza, anélkül, hogy tudna róla. Lesz otthon meglepetés! ?

Amint kimentek a kirándulók az erdőből, a nyulak visszaindultak

Az erdő belseje felé, természetesen óvatosan. A kirándulókat ugyan messzire elkerülik az állatok, de mivel távoztak, aki merészebb volt az előjött, előjöttek a rókák is. A találkozás úgy látszik,  elkerülhetetlen volt. Állt szemben a két tábor, egyik, sem mert mozdulni.

--- Hagyjatok bennünket békén – mondták a nyulak.

--- Miért, akkor mi lesz! - talán félsz, hogy megeszlek. A legjobb nyúl a döglött nyúl.

---  Csak meg ne bánjátok!

 Végül a rókák unták meg a várakozást és rárontottak a nyulakra. Mivel botok nélkül nem indultak el, most jó szolgálatot tett. Csak tettették, hogy elszaladnak. Szinte úgy mondanám, hogy bevárták azt, hogy a rókák beérjék őket. Az első róka akkora pofont kapott a bottal, hogy meglepetésében megállt, lehuppant a fenekére és nem értette a dolgot, hogy mi a fene is történik itt, hogy egy erős ütés érte a pofáját és nem a nyulat kapta el, ám jött a másik oldalra is a pofon, majd megint a baloldal aztán a jobb végül egy hatalmas a feje búbjára, de akkora, hogy duplán látott tőle. Aztán kicsúszott lába alól a talaj és összeesett. Elvesztette az eszméletét. A nyúl otthagyta.

--- Egy róka kiiktatva,- kiabálta

A másik róka előtt szaladt a nyúl, majd elkapott két egymás mellett lévő fiatal fa ágát és összerántotta így a róka fejjel nekiszaladt az összehajtott ágaknak. Visszaesett az ütközéstől. Jól beverte a fejét, a szeme jojót játszott. Egy ütés a fejére és már ki is lett vonva a forgalomból.

-- A második róka kiiktatva, - kiabálta

A rókák nem akarták abbahagyni a nyúlfogást. Túlságosan csábító volt a nyúlvacsora. Folytatódott a kergetőzés. A harmadik róka elől cikcakkban futott a nyúl, a róka alig bírta követni, majd hirtelen megállt kézbe kapta a botját és az odaérő rókának akkorát vágott az orrára, hogy csak összeesni tudott egy hang nélkül. Csúfos vég, de hát valamikor meg kell tanulnia az új rókakolóniának, hogy nem ők az urak az erdőben.

A negyedik rókának az volt a legnagyobb meglepetés mikor a nyúl, mint egy pofozógép jól megbokszolta az orrát. Minden- kinek az orra fáj a legjobban, ha beveri valahová, hátha még sorozatban kapja, akkor még a szeme is könnybe lábad.  

A rókák végre rájöttek, hogy ezekkel a nyulakkal nem jó ujjat húzni, hogy ezeket a nyulakat nem tudják megkaparintani, ezért szégyenszemre a sebesülteket összeszedve, elkotródtak.

--- Na, ezekkel egyelőre végeztünk! - de szerintem nem ez lesz az első, hogy móresre tanítsuk őket.

Elindultak hazafelé. Útközben a kirándulók által elhagyott újságot találtak, amibe rengeteg kép volt

-- Ezt valahogy nem találtuk meg, mikor szedtük össze a sok szemetet. A képek alatt írás is  található.

--- Jó volna, ha tudnék olvasni,- mondta a megtaláló,- akkor most felolvashatnám nektek, hogy mit írnak ebben az újságban. Közben  azon gondolkodott, hogy, hogyan  tudna megtanulni olvasni . De jó is lenne

VÉGE   A  36. MESÉNEK