45.                        NYÚL MESE

                       CSAK MÁSZKÁLUNK

A tapsifülesek, majdnem minden nap besurrantak a faluba, abba a kertbe ahol szívesen várták őket és mindig volt kirakva valami a nyulaknak. Éppen nekiálltak a kirakott élelemnek, mikor kijött a házból a fiatalasszony.

--- Hát, megjöttetek!- nagyon örülök nektek, - közben leült egy fonott székbe, és megindult belőle a szó.

--- Nagyon meglepődtem, mikor visszahoztátok a végrendeletet.  Úgy örültem, hogy végre meg van. Mindenki azzal vádolt, hogy „biztosan azért tüntettem el a végrendeletet, mert nem örököltem semmit. De, mikor aztán fel tudtam mutatni, hogy meg van a papír, mindenki elhallgatott. Nem tudom, hogyan dobhattam ki, biztosan az újságokkal. Azt adtam be nekik, hogy hátra esett a szekrény mögé és csak akkor találtam meg mikor elhúztam. Nem mondtam meg, hogy Ti hoztátok vissza, olyan bolond nem vagyok. Mindegy, az a fontos, hogy meg van. Nem tudom, hogy értitek-e amit mondok, nem számit, én csak mondom a magamét. Tudjátok, hogy mennyit sugdolóztak az emberek, mikor hozzájutottak a pénzhez. Nagyon sokáig, szájról szájra járt a hír, aztán elcsitult. Akik kapták, azok hallgattak, és csak azoknak merték elmondani, akikben megbíztak. - Amióta híres lett a falu, megcsináltatták az utakat, már nincs az a nagy sár, meg por. Mindenhol le lett aszfaltozva, megcsináltatták a járdát, sőt a polgármester, még az erdőhöz is meg akarta csináltatni az utat, a hó szobor miatt. De, azt mondták a megyei vezetők, hogy „ezért az olvadó csekélységért nem csináltatunk oda aszfaltozott utat”. Egyre több figyelmet szentelnek ennek a falunak. Szerintem nektek köszönhetjük, bár sokan azt gondolják, hogy isteni csoda történt, de, de én nem hiszem.

Végre esténként nyugalom van a faluban. Úgy örültem, hogy egypár részegesre ráijesztett a Halál, azóta csend és nyugalom van a faluban.  Biztosan azt is ti csináltátok, de nem jövök rá, hogy hogyan. De, láttalak benneteket, huncut jószágok, a sárkányrepülővel repülni, már ha ti voltatok. Kíváncsi lettem volna, hogyan csináltátok meg a repülő szerkezetet. Képzeljétek, egypár nagypofájú ember el akart kapni benneteket, hogy mutogassanak a TV-be, mint röpködő nyulakat.

Én, imádkoztam, nehogy befogjanak benneteket. Úgy látszik Isten, meghallgatta az imáimat, mert hiába mentek ki az erdőbe, nem találtak ott semmit. Én meg örültem neki. Mikor látom őket, mindig kuncogok rajtuk, hogy kudarcot vallottak. Be is fogták a nagy pofájukat.

A hó vár az nagyon szép volt, bár senki sem tudta megmondani, hogy ki volt a készítője. De a fényképek ki vannak rakva a polgármesteri hivatal falán, mint érdekesség. Úgy van aláírva „szerzője ismeretlen”.

Volt egy falugyűlés. Nagy vita volt. Bizonygatták az emberek, hogy az erdei nyulak miatt lett híres a falu, és hogy szüntessék be a vadászatot. Parázs vita kerekedett, kiabáltak össze vissza. Érveket hoztak fel, hogy becsapva érzik magukat, mert nem tudták elkapni a repülő nyulakat.  Így most, nem tudják bizonyítani a TV-ben megjelent, hírt. A becsapottak azt mondták „lőjük ki őket”, a másik csoport pedig tiltakozott és megvédett benneteket. A vita végén a polgármester megígérte a falu embereinek, hogy a nyulak erdejében, nem engedik meg, hogy vadászatot.

Közben a nyulak közömbösen megették a kirakott élelmet és úgy csináltak, mint akik nem értenek semmit.

--- Na, jól van, látom megettétek az élelmet, majd legközelebb újra kipanaszkodom magamat.

Miután befejezték az evést lassan elhagyták a kertet, ekkor szólalt meg a legidősebb nyúl:

--- Látjátok, mennyi információhoz hozzá lehet jutni ha, úgy teszünk, mintha nem értenénk az emberi beszédet! Ebből megtudtuk, hogy még egyszer oda nem építünk hó szobrot, hanem közelebb a faluhoz, valahová az út mellé. De senkinek sem szabad rajtunk kívül megtudnia, hogy ebben az erdőben nem lesz vadászat, mert akkor minden állat ide fog menekülni. Emlékeztek mekkora káosz volt a múlt évben. Maradjon meg ez az erdő olyan sejtelmesnek, mint amilyen volt. Majd csinálunk mi rejtélyes csodákat, ha kell. Csak a rókákat kellene rávenni arra, hogy ne menjenek be a faluba tyúkot lopni, akkor nem vadásznak többet rájuk.

   A nyulak erdeje, kiránduló hellyé változott. Elsimították az átmenő utat, padokat tettek, meg asztalokat, és csináltak tűzrakó helyeket is. Csak azokat a fákat vágták ki, amelyek szárazak vagy korhadtak voltak, de a helyükre újabb facsemetéket ültettek. Az erdő összképe kezdett szebb és szebb lenni.

Képzeljétek el, kihajtott az almamag. Csodálatos kis fa kezdett cseperedni belőle. Úgy vigyáztak rá, mint a két szemükre.

VÉGE A  45. NYÚL MESÉNEK