Nyúl mese XXVIII
NYÚL MESE XXVIII.
az új nyúlfészek
A nyúlcsalád kettévált . A lányok külön, a két fiú a szülőkkel maradt. Irigykedtek is a lányokra, hogy ők külön élnek, ezért egyikük jegyezte :
--- Csinálni kéne nekünk is egy különfészket. --- Szeretnétek külön költözni? --- Hát jó lenne.
-- Semmi probléma, csak keresni kell egy alkalmas fát, aztán közösen megcsináljuk.
--- Menjetek és keressetek egy ilyen fát.
El is indultak. Sokáig kutattak, végül, nem messzire a régi odútól, találtak egyet. A két fiú ugyan olyat szeretett volna készíteni,mint a szülök fészke. A szülök odúja annyira biztonságos, hogy annak mintájára szerették volna ha az övék is ilyen. Nekiállt a család. Az első dolguk az odú kacskaringós lejáratának az elkészítése volt. Mikor leértek az aljára, onnan ,már az alsó részeket vájták tovább. Az odúk feletti részre, meg rengeteg avart hordtak össze. Jó sokat, mert az avar rothadása hőt fejleszt, ezért télen úgy működik, mint egy kályha. Két héten belül, elkészült a fiúk új helye, és beköltőzhettek a lakosztályukba. Az élelmet is elosztották kétfelé, aztán áthordták a fiúkhoz .
--- De, azért nem válunk el egymástól?-- kérlelték a gyerekek a családfőt.
--- Hát persze, hogy nem.Érik a kukorica, nem nézzük meg mennyire finom?
--- A munkát befejeztük, ránk fér egy kis nassolás. Ezzel a család felkerekedett és elindult egy újabb kaland felé . Gyorsan haladtak, aztán az elől lévő intett ,hogy lebújni. Mindenki elbújt a bokrokban. Ki dugták a fejüket, látták a rókákat játszani a mezőn,valamit kergettek
--- Kerüljük meg őket.
Csináltak egy nagy kanyart és az erdő másik pontján jöttek ki, ahol már nem látszottak a rókák. Alaposan körbenéztek, de mivel nem volt zavaró körülmény, beszaladtak a kukoricásba. Átszaladtak a kukoricaföld másik oldalára és ott kezdtek enni. Ezt volt a csel,hogy ugy tünjön, a falubeli állatok legelik le a termést.Mikor jóllaktak, mindegyikük a hóna alá kapott egy-egy kukoricát és futottak hazafelé. Kiértek a kukoricás szélére .A rókák éppen arra hancúroztak, szinte megdermedtek mikor meglátták a nyulakat. Dermedten álltak egymás mellett, és hagyták elmenni a nyulakat. A verés emléke még mindig bennük volt. Alighogy hazaértek az égen kezdtek gyülekezni a fekete felhők, bár elég lassan fejlődtek fel Hajnalra megindult a szél és egy nagyon erős vihar csapott le az erdőre. A szél belekapaszkodott a fák lombkoronájába és erősen lengette a fákat . A szél fekete felhőt hozott magával,és szinte leszakadt az ég, úgy esett. Egész nap szakadt az eső.. A nyulak a befolyt vizet egy mélyebb ponton lévő kikapart gödörbe vezették. A föld elég száraz volt ahhoz, hogy elbírja nyelni a vizet . A következő nap reggelén, madárcsicsergésre ébredt mindenki. A nap ismét ontotta a sugarát. Felfrissült az erdő, újra zöld pompájában tündökölt. A füvek is felálltak kókadtságukból. A nyulak, fészkükben,a beázás hibáit hozták rendbe. Egész nap ezen dolgoztak. A következő napon a család együtt kergetőzött az erdő bokrai között . Aztán jött egy figyelmeztetés,és a nyulak már el is bújtak. Az erdei úton két fiatalember közeledett. Az egyik srác,egy bicskát dobált fel a levegőbe, aztán elkapta. Aztán egy hirtelen kézmozdulattal eldobta. A kés elrepült és beleállt a fa törzsébe, rezegve maradt bennt a fában . A srác odament kihúzta, arrébb ment és újra beledobta a fába
--- Százból talán egyet hibázok,- dicsekedett a srác.
--- Akkor dobálódzhatunk.- mondta a másik. Elkezdték dobálni a kést a fába. A nyulaknak, nem tetszett a késdobáló társaság. --- Hordjunk köveket fel a fákra, aztán egy késdobás, egy kő. A nyulak tették a dolgukat. Mikor befejezték intettek egymásnak. Aztán repült a kés a fába, de repült a kő is,és jól fejen találta a dobálót. Odakapott a fejéhez, ami azonnal feldagadt .
--- AÚ, ez fájt,- te voltál az? --- Nem, nem én voltam.
Újra eldobta a kést, újabb kő repült, most a másik oldalát találta el a fejének.
---AÚ, ez fáj !,- most már két búb volt a fején. Ez már vérzett is,-Mi a fene volt ez,--- Vérzek! - menjünk innen. Nagyon furcsa ez a hely. Mintha a fa dobálna, talán azért mert beledobtam a kést? Láttad honnan jött a kő?
--- Nem, én csak arra figyeltem, hogy beleáll-e a kés a fába. ---- Siessünk haza, olyan kísérteties ez a hely.
A két fura alak gyorsan távozott az erdőből. Lemásztak a nyulak és táncra perdültek.
--- Még mindig sikeresek vagyunk, megvédjük a fákat és az erdőt . --- Sikeresek? - Nem , fantasztikusak !
VÉGE a XXVIII. RÉSZNEK
|