40.  NYÚL MESE 

                       40. NYÚL MESE  

                              hó  vár 

Nagy  feltűnést keltett az elkészített hó szobor. Minden nap, kora reggel mikor még nem voltak ott emberek, javítgatták a hó szobrot. Aztán egyik nap megindult a havazás és sokáig esett. Rengeteg hó hullott, olyan sok, hogy a hóréteg elérte az egy métert. Természetesen a faluban a hótoló mindig eltolta a havat, az utakról,de az erdőbe nem jött be. Néha-néha egy traktor végig ment az erdei úton és letolta a nagy havat, de csak olyan magasságban, hogy nehogy bent ragadjon az erdőben. Az erdő  közepén, volt egy nagy tisztás. A sok fától ,meg kisebb domboktól nem lehetett nagyon látni. Mivel zarándokhely lett az erdő széle, nem mehettek oda a nyulak. így a korcsolyázást is akkor gyakorolták, amikor nem volt ott senki.Tehát, jó korán, amint kivilágosodott.

 Egyik reggel, ismételten az újságokat nézte az egyik nyúl.. Éppen egy nagy vár képét nézegette az egyik lapban. Nagyon tetszett neki, és hangosan megszólalt.

--- A hó szobor miatt, nem mehetünk a patakhoz, és nem lehet csuszkálni. Ezért csináljunk  ide a nagy tisztásra egy ilyen várat, mint amilyen ebben az újságban  van. Felmutatta, mindenki közelebb ment és megnézte.

--- Ó, ez nagyon szép, érdemes lenne megépíteni hóból.

Összecsődítették a segíteni tudó állatokat és belekezdtek a hó összehordásába. Nagyon sokan segítettek. Igen magasra fel tudták halmozni. Létrát úgy csináltak, hogy nekitámasztottak a hókupacnak egy kidőlt fát és az ágain másztak fel. Mikor látták, hogy elég magas, nekiálltak a faragásnak. Nézték a könyvet, majd összevetették a készítettel ,és ahol kellett ott javítottak. Nem számoltam a napokat, de jó sokáig készült. Mikorra elkészült, jól elfáradtak. Gyönyörködtek az alkotásukban. Fúrtak bele  kapukat,folyosókat, csináltak rá  bástyát, tornyokat és még nagyon sok mindent. A torony csucsára, botra tűzött zászló került. Mire elkészült, olyan volt, mint a könyvben.

 A szokásos útját járta éppen a hótoló traktor, bár a vezetője inkább az utat figyelte, nehogy letérjen az útról. De a szeme sarkában megjelent egy nagyon szép kép, emiatt oldalra nézett és meglátta a várat. Amikor észrevette a vezetője ezt a csodálatos hó várat, megállította a traktor és kiszállt. Oda akart menni a várhoz, de akkora volt a hó,hogy visszaszállt, és a traktorral körbejárta a vár körül. Megállította a gépet és kiszállt, a szeme kimeredt, nézegette, többször körbement és csak annyit mondott

---- Tyű, az anyját, ez valóságos erdei csoda. Ezt mindenkinek látnia kell Hát akkor,most mi  leszünk a legcsodálatosabb falu ? Híres falu.

Azzal felugrott a traktorjára, nagy sebességre kapcsolt és már húzott is el a falu felé. Egyenesen be a polgármesterhez és elmondta, hogy mit látott a nagy erdei tisztáson. Nem nagyon hitt neki a polgármester, azt hitte, hogy be van rúgva a traktoros, és csak át akarja dobni.

--- De, uram higyjen nekem, az a vár ott van.

--- Mond, nem ittál te túl sokat.

--- Én olyan józan vagyok, mint egy üres hordó. Ha nekem nem hisz legalább higgyen a szemének.

--- Menjünk, de ha becsapsz, akkor jaj  lesz neked.

A saját kocsijával akart odamenni.

--- Ezzel nem tudunk odamenni, mert beleragadunk a hóba. A hótolóval megyünk.

Egész idő alatt morgott a sofőrnek:

--- Agyon csaplak, ha nem igaz, amit mondtál. Kirúglak, ha becsaptál.

De amikor meglátta azt a csodálatos hó várat, leesett az álla.

--- Én még ilyet soha életemben nem láttam,- na ennek már híre lesz !

A következő utasítást adta a hótolósnak:

--- Csontig kitisztítód az utat, a falutól a szoborig és egészen idáig a hó várig. Megértetted!

---  Igen Főnök!

A traktoros nekiállt a munkának. A polgármester pedig felhívta az egyik TV riporterét és elmondta, hogy egy hó szobor található náluk az erdő szélén, bent meg az erdő mélyén , egy csodálatos hó vár.

--- Remélem nem viccelsz velem ?

--  Nekem aztán hihetsz.

--- Ki építette?

--- Azt nem tudom, de, hogy gyönyörű az biztos.

Nemsokára megelevenedett a falu, mikor meglátták a TV stábot, mindenki tudni akarta miért vannak itt. Aztán megindult a menet az erdő felé, a  falu népe meg követte őket. Az erdő szélén felvette a kamera a hó szobrot, majd mellé állították az erdőkerülőt, és  interjút készítettek vele. A legnagyobb meglepetés akkor érte a falusiakat, mikor tovább mentek az erdő felé és bementek az erdő belsejébe. Jó sokáig mentek, mert nagy ám ez az erdő. Mikor kiértek a nagy tisztásra akkor kezdődött a nagy csodálkozás, mikor meglátták a csodálatos hó várat. Volt nagy ámulat, mert bizony erre nem számítottak és ezt mindenki látni akarta. Nagy volt a tolongás.

A TV-ben leadott hír, és a bemutatott képek alapján, annyi embert jött ebbe az erdőbe, hogy talán amióta erdő ez az erdő, ennyi ember itt  még sosem járt,  mint most.

Volt,  aki a távoli rokonait hozta ki,hogy ők is láthassák ezt a hó csodát. Képesek voltak négyszáz kilométert is utazni ezért a látványért.  Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek vakúi és vitték magukkal a fényképpel a hírt .  A sok ember látogatásának, a tavasz vetett véget. A szobor és a hó vár elolvadt. Nagyon híres lett ez a falu, bekerült a hírességek közé, bár nem tudták megnevezni, hogy ki volt a készítője a két csodálatos hó csodának. 

Még ma is az áll a lexikonban, hogy:  Szerzője : ISMERETLEN

Mi, tudjuk,  akik elolvasták ,hogy kik voltak, de  megkérlek benneteket ne áruljátok el, hogy  a szobor és a vár készítői  az erdei nyulak voltak.  PSSSZT.

EGY SZÓT SE SENKINEK.  MEGKÉRLEK BENNETEKET, nehogy eláruljátok a nyulakat

                  VÉGE  A  40.  MESÉNEK