49.                  nyúl mese

                      IDEGEN AZ ERDŐBEN

 Együtt futott a róka és a nyúl csapat. A kiserdőből jöttek éppen vissza, és egy furca hang állította meg, a kis csapat futását.

 MÚÚÚÚÚ. A kiscsapat megállt

--- Hallottátok! Mi lehet ez!

--- Én tudom, már hallottam ezt a hangot mikor bementem a faluba az egyik istálóba. Ez egy tehén bőgése.

--- De, ha ez egy tehén, akkor mit keres itt?

--- Keressük meg. Aztán majd meglátjuk.

Hamar ráakadtak a tehénre. Békésen legelte az erdő füvét.Csak úgy nyeste az erdő füvét a szájával.mikor tele lett a szája fűvel elkezdte rágni, majd lenyelte. Egyáltalán nem félt a nyulaktól,mikor körbeállták.

--- Mit keres itt gazda nélkül?

--- Ha ráugornék a hátára, mit gondoltok ledobna?

--- Te lennél az első nyúl aki tehénen lovagol.

A tehén közben békésen legelt a finom erdei fűből.

--  Vajon mit keres itt?

--- Azt nem tudom. Lehet, hogy míg az emberek az erdőben minket hajszoltak, addig ő megszökött, és idáig jutott.

--- Mekkora tőgye van?

--- Úgy tudom, hogy abban van a tej.

--- Ittatok már tehén tejet?

--- Nem,- volt az egyhangú válasz.

--- Itt az alkalom, próbáljuk meg.

--- Nem fejjük meg?

--- Te értesz hozzá?

--- Nem, de meglestem, hogyan csinálják az emberek mikor ilyen nagy a tőgye.

MÚÚÚÚ - bőgött egyet a tehén.

--- Meg mernéd fejni?

--- Hát? Látni az egy dolog, de kipróbálni, az a nehéz.

--- Mi van akkor, ha alá állok és megnyomom a csöcsét, éppen bele a számba. Remélem nem rúg meg.

--- Akkor ezután tehénrúgott nyúl leszel.

 Lassan araszolva a tehén alá bújt, megfogta a tehén csöcsét, kitátotta a száját és megnyomta a tehén tőgyét. A célzás nem sikerült, a spriccelés pont a bundájára került. Elkezdte lesöpörni magáról.

--- Nos, az első nyomás nem sikerült. Talán a második talál.

---  Egy újabb produkció. Most jön a következő,- gúnyolódott egyikük.

Ez már sikerült. Nyomott egy párat, és nyelt.

--- Ez, nagyon finom! – mondta és nyomta tovább.

Mindenki inni akart,  nagy tülekedés támadt, így aztán sorban bemásztak a tehén alá, és addig nyomkodták a tőgyét, amíg tejet adott. Megitták a tehén összes tejét. Aztán megfogták a kötőféket és elkezdték húzni az erdő széle felé. Megindult a tehén, és elkísérték az erdő széléig. Jó is volt, hogy kivitték az erdőből, mert már kereste a gazdája.

--- Meg vagy végre! Mi a csudának szöktél el. Talán jobb az erdei fű,- szidta az ember a tehenét. Remélem több tejet adsz, mint szoktál.

 Lassan hazaballagtak, egész úton morgott neki, amiből a tehén egy szót sem értett.Bevezette a helyére, és nekiállt, hogy megfeji. Legnagyobb csodálatára, csak egy pohárra való tejet adott.

--- Hát ez meg mi!-, nincsen tejed, hiszen eddig legeltél? Egész idő alatt, míg a nyulakat kerestük, telezabálhattad magad az erdőben, ha már egyszer megszöktél. Ott akkora a fű, és olyan szép zöld, és szép magas. Gondolom tele zabáltad magad. Te jó ég, csak nem tejapasztó füveket zabáltál? Ennyire rossz a fű az erdőben. Ezt, el kell mondanom mindenkinek.

Rövidesen az egész falu megtudta, hogy az ember tehene az erdőben legelt, és, hogy a teheneket nem szabad az erdőben legeltetni, mert ott olyan a fű, hogy elapad a tehén teje tőle.

Ezt a hírt akkor tudták meg a nyulak, mikor bementek a faluba a kirakott porciójukért. Miközben, ették a kirakott salátát és répát, a fiatalasszony csak beszélt.

--- Az emberek, ismét meglátták a repülő szerkezetet, a Kiserdő felett. Ezek a bolondok, rohantak az erdőbe, azt hitték, hogy elkapják azokat, akik repülnek.  Átkutatták az erdőt, keresztül kasul, de lógó orral, morogva jöttek vissza. Jót nevettem rajtuk.  Azt mondták, hogy őket ezért még egyszer, nem fogják becsalni az erdőbe, mert ez nem más, mint egy repülő robot, plüss állatokkal.  Ennyi bolond embert, mint ami itt van, mutogatni kéne.Remélem, többet nem fognak benneteket zavarni.

Amíg ezek elmentek keresni benneteket, megszökött egy tehén. Aztán, megkerült, de nem volt teje. Azzal magyarázták, hogy rossz az erdő füve. Dehogy rossz, hiszen akkor minden erdei állat elpusztulna tőle. De hát annyira buták az emberek, hogy minden bolondságot elhisznek. Mikor én kislány voltam, ott legeltettem a tehenünket, és nem volt semmi baja tőle. Amikor onnan hazahajtottam a tehenet, a jó gazdag fűtől, több tejet adott. Nem én vagyok a bolond, hanem ezek a felfuvalkodott, hiszékeny, szószátyár, bolond ,hólyagok. De van egy gyanúm, biztos vagyok benne, hogy Ti ittátok meg a tejét. Azt nem tudom, hogy hogyan, de hogy eltűnt a teje az biztos, legalább is arra a napra.

A nyulak befejezték az evést.

--- Váljék egészségetekre,- mondotta a fiatalasszony. Gyertek máskor is.

Szaladtak vissza az erdőbe. Útközben sok mindenről beszéltek, futás közben. Megvitatták a hallottakat.

--- Akkor, varrunk magunknak álruhát?

--- Igen! Már csak azért is, hogy bosszantsuk vele az embereket.

               Vége a  49.  nyúl mesének