Nyúl mese XI.
TAVASZ, akkor kertimunkák
A téli hideg, még mindig erősen tartotta magát . A hóesés csak ritkán állt el . Az erdőt vastag hóréteg takarta. A fák mintha fel lennének öltözve, hóréteg borította az ágakat. Az állatok nyoma meglátszott a havas talajon. A két nyúl nagyon vigyázott arra, nehogy felfedezzék a fához vezető nyomokat. Mindig elsikálták egy faággal a nyomaikat .
Minden nap csúszkáltak, szánkóztak vagy éppen hógolyóztak az erdőben .Közben megpihentek és azt beszélgették, hogy meg kéne lesni, hogyan ültetik a sárgarépát, vagy a káposztát .
A beszélgetés befejeztével versenyt futottak. Hirtelen álltak meg mind a ketten és lelapultak, a szemük egy rókát látott meg. Szerencsére a róka nagyon el volt foglalva egy egér kergetésével. A kis cincogó kimászott a hó alól , ekkor találhatott rá a róka .Bekúsztak a bokor tövébe és mivel nem volt rajta lomb nem igen takarta a nyulakat. Szerencsére fehér volt a bundájuk,így beleolvadtak a környezetbe. A róka addig űzte az egeret míg el nem kapta, aztán tovább ballagott. Szerencséjük volt ,mikor elment fellélegeztek, kibujtak a bokor alól elsikálták a nyomaikat és úgy mentek vissza.A hetek gyorsan teltek, a hó egyre kevesebbet esett. A nap időnkénelőbukkant a felhőréteg mögül, ilyenkor szikrázott a hó az erdőben,majd lassan olvadásnak indult. A levegő kezdett felmelegedni és a hó mind kisebb lett, már itt-ott kilátszott az avar. A nyulaknak megvolt az élelmük , csak a friss rügyek hiányoztak , meg a zöld fű és levél. Aztán elolvadt a hó, megindultak a rügyek és lassan a lombra váltottak , kizöldült az erdő . A két nyúl elindult az erdő széle felé. Amikor kiértek ,felmásztak a szélső fára és körbenéztek, a földeken megindult a tavaszi munka. A munkagépek serényen dolgoztak,forgatták a földet, de a két nyúl nem erre volt kíváncsi, hanem arra milyen munka folyik a kiskertekben. A falu szélén megfigyelhették, hogyan munkálja meg a földet ásóval és gereblyével a falusi ember.
Látták, hogy felássa a földet, elgereblyézi majd kis gödröt húzva beleszórja a magot, rátakarja a földet és megöntözi. Alig várták, hogy kicsit arrébb menjen az ember, felugrott a leshelyéből Feketefarkú és odaszaladt a felásott kerthez felkapott a földről egy répa és egy káposzta tasakot aztán futás. Már jó messze jártak mikor visszanéztekakkor jött vissza az ember. Nézte a földet kereste a magokkal teli tasakokat,de valahogy kevésnek találta, végül is azt hitte, hogy :
-------Bíztosan elültettem, csak nem emlékszem rá !
A két nyúl hazament, kerestek egy nehezen megközelíthető helyet, Kigazolták, felkaparták a földet és elültették a magokat, aztán hazamentek. A magok szépen kikeltek, a két nyúl gondozta, gazolta, ha kellett öntözte is, nagyon lefoglalta őket a kerti munka. Most jöttek rá, hogy mennyi munka van a zöldségek termesztésével és megfogadták, hogy többet nem lopnak a falusiaktól, csak akkor, ha nagyon muszáj . Mondjuk úgy ,hogy végső esetben.
A répák szép hosszúak lettek, a káposzták meg jó nagyok.
Szerencsére nem jött rá senki arra ,hogy ott veteményes van.
A szúrós tüskéjű bokrok megvédték a behatolókat a kert felforgatásától.
A nyulak is csak a fára felmászva illetve onnan kötélen lemászva közelítették meg .Közben teltek a hetek, a rókák egypárszor megkergették a nyulakat, de a furfangos nyulak mindig túljártak a rókák eszén . A nagyobb baj akkor volt mikor a farkas csorda haladt át az erdőn zsákmány reményében. Ilyenkor aki tehette ki sem jött a búvóhelyéről. A legmulatságosabb az volt amikor a mókusok jól megdobál-ták a farkasokat tobozokkal. Szinte menekültek a farkasok a dobálózó mókusok elől, megszabadítva az erdőt az ordasoktól. A nyulak rájöttek arra, hogy a kertjüket a behatolóktól a sünök is védik Mégpedig úgy ,hogy megszurkálják azokat akik be akarnak hatolni..
Ahogy, vastagodtak a répák úgy szedték ki a nagyobb példányokat, nem felejtkeztek meg a sünökről sem. Ők is kaptak a termésből. Aztán őszre beért minden, fel is szedték, de hagytak bent pár példányt, magnak, amiből jövőre újra lehet ültetni. Feketefarkú belopózott az egyik kertbeés szedett magot az egyik salátáról is . A maggyűjteményt az odújukban tárolták tavaszig . Sikeres évet töltöttek együtt……
vége a XI. résznek
|