Nyúl  mese  XI.

        TAVASZ, akkor  kertimunkák

A  téli hideg,  még  mindig  erősen  tartotta  magát  .    A  hóesés  csak  ritkán állt  el . Az  erdőt  vastag  hóréteg  takarta. A  fák  mintha  fel  lennének  öltözve,  hóréteg  borította  az  ágakat. Az  állatok  nyoma  meglátszott  a  havas  talajon. A  két  nyúl  nagyon  vigyázott  arra, nehogy felfedezzék  a  fához  vezető  nyomokat. Mindig  elsikálták  egy  faággal  a  nyomaikat .

Minden  nap  csúszkáltak,  szánkóztak  vagy  éppen  hógolyóztak  az  erdőben .Közben  megpihentek  és  azt  beszélgették,  hogy  meg  kéne  lesni,  hogyan  ültetik  a  sárgarépát,  vagy  a  káposztát .

 A  beszélgetés  befejeztével  versenyt  futottak. Hirtelen álltak  meg mind  a  ketten  és  lelapultak, a szemük  egy  rókát  látott meg. Szerencsére a  róka  nagyon  el  volt  foglalva  egy  egér  kergetésével. A  kis  cincogó  kimászott  a  hó  alól ,  ekkor  találhatott  rá  a  róka .Bekúsztak  a  bokor  tövébe  és  mivel  nem  volt  rajta  lomb  nem  igen  takarta  a  nyulakat. Szerencsére fehér volt a  bundájuk,így beleolvadtak a  környezetbe. A  róka  addig  űzte  az  egeret míg  el  nem  kapta,  aztán tovább  ballagott. Szerencséjük  volt ,mikor  elment  fellélegeztek, kibujtak  a  bokor  alól  elsikálták  a  nyomaikat  és  úgy  mentek   vissza.A  hetek  gyorsan  teltek, a  hó  egyre  kevesebbet  esett. A  nap  időnkénelőbukkant  a  felhőréteg  mögül, ilyenkor  szikrázott  a  hó  az  erdőben,majd  lassan  olvadásnak  indult. A  levegő  kezdett  felmelegedni  és  a  hó mind  kisebb  lett, már  itt-ott  kilátszott  az  avar. A  nyulaknak  megvolt  az  élelmük , csak  a  friss  rügyek  hiányoztak , meg  a  zöld  fű  és  levél. Aztán  elolvadt  a  hó, megindultak  a  rügyek  és  lassan  a lombra váltottak , kizöldült  az  erdő . A  két  nyúl elindult az  erdő  széle  felé.  Amikor  kiértek  ,felmásztak  a  szélső  fára  és  körbenéztek,  a  földeken megindult  a   tavaszi  munka.  A  munkagépek  serényen  dolgoztak,forgatták  a  földet,  de  a  két  nyúl  nem  erre volt  kíváncsi,  hanem arra  milyen  munka  folyik a  kiskertekben. A  falu  szélén  megfigyelhették, hogyan  munkálja  meg  a  földet  ásóval  és  gereblyével  a  falusi  ember.

Látták, hogy  felássa  a  földet,  elgereblyézi  majd  kis  gödröt  húzva beleszórja  a  magot, rátakarja  a  földet és  megöntözi. Alig  várták, hogy  kicsit  arrébb  menjen  az  ember,  felugrott  a  leshelyéből  Feketefarkú  és   odaszaladt a  felásott  kerthez  felkapott  a  földről  egy  répa  és  egy káposzta  tasakot  aztán  futás. Már  jó  messze  jártak  mikor  visszanéztekakkor  jött  vissza  az  ember.  Nézte  a  földet  kereste  a  magokkal  teli  tasakokat,de  valahogy  kevésnek  találta,  végül  is  azt  hitte, hogy  :

-------Bíztosan  elültettem,  csak  nem  emlékszem  rá  !

A  két  nyúl  hazament,  kerestek  egy  nehezen  megközelíthető  helyet, Kigazolták,  felkaparták  a  földet  és  elültették  a  magokat, aztán  hazamentek. A  magok  szépen  kikeltek, a  két  nyúl  gondozta,  gazolta,  ha  kellett  öntözte  is,  nagyon  lefoglalta  őket  a  kerti  munka. Most  jöttek  rá, hogy  mennyi  munka  van  a  zöldségek  termesztésével és  megfogadták, hogy  többet  nem  lopnak   a  falusiaktól,  csak  akkor,  ha  nagyon  muszáj .   Mondjuk úgy  ,hogy  végső  esetben.

A  répák  szép  hosszúak  lettek, a  káposzták  meg  jó  nagyok.

Szerencsére  nem  jött  rá  senki  arra ,hogy  ott  veteményes  van.

A  szúrós  tüskéjű  bokrok  megvédték a  behatolókat a kert felforgatásától.

A  nyulak  is  csak  a  fára  felmászva  illetve  onnan  kötélen  lemászva  közelítették  meg .Közben  teltek a  hetek,  a  rókák egypárszor  megkergették  a  nyulakat,  de  a  furfangos  nyulak  mindig  túljártak a  rókák  eszén . A  nagyobb  baj  akkor  volt  mikor  a  farkas  csorda  haladt  át  az  erdőn  zsákmány  reményében.  Ilyenkor  aki  tehette  ki  sem  jött  a  búvóhelyéről.  A  legmulatságosabb  az volt   amikor  a  mókusok jól  megdobál-ták  a  farkasokat  tobozokkal.  Szinte  menekültek  a  farkasok  a  dobálózó  mókusok  elől,  megszabadítva  az  erdőt  az  ordasoktól. A  nyulak  rájöttek  arra, hogy  a  kertjüket  a  behatolóktól  a  sünök  is  védik  Mégpedig  úgy ,hogy  megszurkálják  azokat  akik  be  akarnak  hatolni..

Ahogy, vastagodtak  a  répák  úgy  szedték  ki  a  nagyobb  példányokat, nem  felejtkeztek meg  a  sünökről  sem. Ők  is  kaptak  a  termésből. Aztán  őszre  beért  minden, fel  is  szedték,  de  hagytak  bent  pár példányt,  magnak, amiből  jövőre  újra  lehet  ültetni. Feketefarkú  belopózott  az  egyik  kertbeés  szedett  magot  az  egyik  salátáról  is . A  maggyűjteményt  az  odújukban tárolták  tavaszig  . Sikeres  évet  töltöttek  együtt……

           vége  a  XI.  résznek