NYÚL MESE III.
A FÉLELMETES NYÚL
Az erdő sürüsége megengedte, hogy Elevenke szépen berendezkedjen ! ,- bár ő ezt a nevet nem nagyon szerette. jobban szerette a Feketefarkú elnevezést. Ez volt számára a jellemző. Az odújában már a harmadik menekülő alagútját is megcsinálta Mindhárom alagút egy-egy fa alatt ért ki, természetesen mindhármat álcázta. Legszívesebben az odú bejáratát használta a fa oldalán. A napi szokásának megfelelően, az erdőt járta, a tisztáson a gyakorlatait végezte, amiket gyerekkora óta minden nap elvégzett. Mikor befejezte odament ahhoz a fához ahol az ágat félrehúzta és beakasztotta Kipróbálta , ezt úgy húzta félre, ha elenged akkor visszacsapódik, és megüti akit kell,- működött……… Elindult az erdő belseje felé, a füleit radarként használta. Éppen egy fa mögül kukucskélt ki, mikor egy róka bukkant ki az erdei úton. Kiugrott az útra és mint aki nagyon megijedt , hírtelen beugrott a nagy fa mögé. A róka felfigyelt erre, mert hirtelen megállt, beleszagolt a levegőbe, mert nem akart hinni a szemének. Nemcsak látta hanem érezte is a nyúl szagát , közben Feketefarkú a fa árnyékában lopakodva elindult az erdő belseje felé. A róka odaosont a fához ahol látta eltünni a nyúlat,- megtalálta az illatot. A rókának túl friss volt az illat, ezért követte a nyomát,és amint bement a fa mögé, meglátta az elosonó nyulat. Egyet mordult mikor meglátta, és már futott is utána. Feketefarkú rájött, hogy felfedezték és már rohant is. Rohant a beakasztott fája felé…..odaért. megállt és felemelte a jobb lábát.
----- Állj ! mondta Feketefarkú,--én békét ajánlok,--közben a bal keze kiakasztotta a fa ágát.
----Békét ?,--mormogta a róka,--- Én éhes vagyok, mit akarsz a békével, azt nem lehet megenni ?
----Legyünk barátok,--füllentett a nyúl.
----Én , nem leszek a barátod,--és már ugrott is.
A nyúl elengedte az ágat. A visszacsapodó ág és a róka orra találkozott. Úgy orrba vágta a rókát az ág, hogy egyből kiserkent az orra vére. A nyúl meg elszaladt. Nagyon mérges volt a róka , de nagyobb volt a szégyene. Nem is dicsekedett vele senkinek. Feketefarkú otthon azon gondolkodott ,hogyan szabaduljon meg a farkastól és a rókától. Terveket szőtt, úgymond menekülő útvonalakat. Keresnem kell egy bozótos sziklás területet. Irány a sziklás terep. Alaposan bejárta a környé-ket és előkészítette a következő menekülő utat, amely egy bozótoson vezet át. Otthon csinált öt rugózó fát aztán elment a testvérekhez és elindultak a sárgarépa föld felé. Feketefarkú átugrott, felszedte a répákat és átpöckölte a patak felett . A répákat egymásnak pöckölve továbbították. Az első a másodiknak, a második a harmadiknak és így tovább, egészen hazáig pöckölték. Meg is telt a kamra . Másnap ismét a menekülő útvonalán dolgozott, mégpedig a második úton ,egy olyan helyen ahol egy ág kinyúlik a szakadék fölé. Egy fonott indát kötött fel rá, jól kint az ág vége felé. A zsinórt lazán behúzta a fa törzséhez,és bokrokat ültetett a szakadék szélére. Elővette az ugróbotját és elindult az erdő belseje felé. Kereste valamelyik előző támadóját, a farkast találta meg előbb. Mikor meglátta megállt és nem mozdult. A farkas elindult futva a nyúl felé..,az utolsó pillanatban az ugróbotjával felugrott és átugrotta , majd földet érve felkapta a botját és a meg-forduló farkas orrára csapott. Az ütéstől megtorpant és felüvöltött. Feketefarkú futásnak eredt, futott az előző előkészített útja felé. Átszaladt az első bokron, aztán a másodikon, majd a harmadikon a negyedik bokorral álcázott kőtömbre pedig gyorsan felmászott. A farkas azt hitte ez is olyan bozót mint a többi és belerohant, persze az álcázott kőtömbnek. Úgy beverte a fejét, hogy majdnem szétszakadt. Egy darabig nem is ment tovább ,csak nyűsszitett. Mikor észhez tért hazavánszorgott ….. Most a rókán a sor. Feketefarkú kereste a rókát, nemsokára meg is találta. Bevárta a róka támadását és felugrott az ugróbotjával, majd földet érve, ugyan-úgy orrba vágta a rókát .A megtorpant róka elől futott a második menekülő út felé. Csak annyira szaladt, hogy a róka utol ne érje,…átugorva több bozóton, majd a szakadék szélén lévő bozóton átugorva elkapta a indafonatot, a róka utána, ám nem volt alatta talaj és zuhant a szakadékba. Feketefarkú pedig ott himbálódzott a szakadék felett. Aztán felmászott a kötélen és lemászott a fáról ,a kötelet ismét lazán kihúzta a fához.
----A rókával végeztem !,------mondta Feketefarkú ,--most a farkason a sor.
Ismét az elakasztott ághoz ment és megnézte ,milyen állapotban van, már nem működött , másikat kellett keresni. Megtalálta , beállította és elindult a farkast megkeresni. Megtalálta, a farkas is észrevette és futott a nyúl után . Futott előle Feketefarkú egészen a leszorított ágig Megállt és feltartotta a kezét :
----- Állj !,--Én békét ajánlok neked
----- Mit ? Békét , ? Te nekem, ? Kit érdekel,! Engem az érdekel, hogy megegyelek,--és már ugrott is.
Feketefarkú elengedte az ágat, és a farkas orra találkozott a visszacsapódó ággal. Hatalmas üvöltés volt a válasz… A nyúl távozott, tudta, hogy sokáig fájni fog a farkas orra. Csámborgott az erdőben, most arra ment amerre még nem járt. Minden figyelme azon volt nehogy valaki elkapja Aztán, megzörrent az avar, a füle felfogta a finom neszt.. és oda nézett és csak bámult. A finom nesz egy eddig nem ismert nyúllánytól származott..A lány csodálatos volt úgy vonzotta a szemét,hogy nem tudta róla levenni.
Megközelítette és megszólította :
----Szervusz,! Te szép lány,--hogy lehet az ,hogy én nem ismerlek téged. ----Ki vagy Te , szép fiú, eddig még nem láttalak.
--Én az erdő túloldalán lakom, és Te ?
----Az én lakásom itt van nem messzire.
Sokáig ismerkedtek egymással, hosszan beszélték át a dolgaikat..Aztán eljött a búcsú pillanata…
----Mond, máskor is eljöhetek.
----Hát, persze ! Te nyuszóka
Hazafelé csak a nyúllányon járt az esze, és egyre csak feléje sóhajtozott, reggel felé tudott elaludni………………
Reggel későn ébredt, gyorsan bekapott valamit, és már ment is a nyúllányhoz. Majdnem egész nap nála volt…… Este felé aztán hazaindult, útközben rájött, hogy szerelmes lett a Fehérkébe, mert így hívták a nyúllányt.. Akkor tért észre mikor meglátta a farkast. Első gondolata a futás volt. Neki ia indult, rohant ahogy a lába bírta, futott a második menekülő útja felé… Átugrott az első bokron,majd a másodikon aztán a harmadikon végül a negyediknél már tudta, hogy mi jön és ráugrott az indára … A farkas meg ugrott utána, de alatta nem volt talaj és csak zuhant lefelé……. …PUFF, földet ért,és nem mozdult meg, úgy feküdt, mint aki meghallt.
----Na ennek most jól megadtam, remélem vége, végre nyugtom lesz ezektől. Lenézett még a szakadékba és mivel a róka nem mozdult, elindult haza felé, a füleit radarként használva, gyakran megállt és hallgatózott, nem e követi valaki.
VÉGE A I I I . RÉSZNEK
|