MESÉLEK A NYÚLRÓL
X.
TÉLi örömök
A levegő hűvösre fordult, az állatok sűrű bundára váltottak A nyúlodúban kellemes meleg volt .Feketefarkú és Fehérke éppen ébredezett. Fehér, ébredt előbb, előhozta a reggelit és a közös termükben megreggeliztek. ----Körbe nézünk odakint egy kicsit?
---- Igen !,- ez jó ötlet !
Felmásztak a fa belsejében és kimásztak az odúból. Hűvös levegő fogadta őket, a szél gyengén fújt. A levelek finoman libegtek a szélben, változtatva színüket. A földet levél avar takarta be, az égen fekete felhők gyülekeztek Futkároztak a gyenge szélben, kergetőztek egy kicsit, és megmozgatták lábaikat. A fülükkel a radarozást nem felejtették el . Futkározásúkat semmi nem zavarta meg. A környék békésen hűvős volt. Szerencsére a rókafalka talált magának egy kotorékot és erre a környékre nem jöttek, eddig . Minden levél lehullott már, csak az örökzöldek maradtak bokrosak. Az egyik reggel a két nyúl éppen kint volt a szabadban mikor elkezdett a hó hullani. -----Láttál már ilyet !,- kérdezte feketefarkú
-----Nem !,- még csak első éves vagyok
Sokáig bámulták a hóesést , az esett hó éppen csak betakarta az avart. Hamar elolvadt, és csak vízcseppek maradtak utána. Egy hetet kellett várni és úgy szakadt a hó, hogy semmit nem lehetett látni a hóhulláson kivűl. Ez a hó már megmaradt. A két nyúl a hóban futkározott, aztán Feketefarkú felkapott egy hódarabot összenyomta és hozzádobta Fehérhez, az meg vissza. Hatalmas hógolyózás kezdődött és vele nyulzsívaly. Aztán nekiálltak havat görgetni, és végül csináltak egy hóembert. Sajnálták a répát orrnak, ezért helyette fadarabot dugtak a helyébe. Feketefarkú ráült egy levált fakéregre és a lábával lökte magát előre . A lány is keresett egy fakérget és utánozta a fiút. Addig lőkődték magukat előre míg Feketefarkú egy lejtő szélére nem ért , amit nem vett észre és meglódult lefelé. Volt ám ordítás és mikor leért az aljára , felált . -----Ejha, ez jóvolt.- ismerte el.
-----Jól vagy !,- kérdezte Fehér.
-----Igen, csússz le Te is !
Fehér-t nem kellett kétszer kérni, már ment is lefelé. Egész nap csuszkáltak. Újdonság volt számukra a tél, és a téli örömök. Csuszkáltak , hógolyoztak , jónagy bukfenceket csináltak. Olyan havas lett a bundájuk, hogy nem lehetett megkülönböztetni őket egymástól. Az idő ilyenkor gyorsan telik ,nem is vették észre, hogy ebédidő van. Csak a korgó gyomruk figyelmeztette rá őket.
-----Azt tudod, hogy a lábnyomunk megmarad a hóban, és ez nagy baj, mert könnyen megtalálhatnak bennünket. Valahogyan el kell tüntetnünk a nyomunkat, ha innen távozunk.
-----Igazad van.-Tudod, hogyan így,--- azzal letört egy fenyőágat és hátrálva maga mögött sikálta el a havat. -----Ez , tényleg jó, így fogjuk csinálni. Az összegörgetett hólabdákból hó várat készítettek, tornyokkal és alagutakkal, kapukkal . Bujkáltak benne , míg össze nem dölt. Aztán megunták ezt is. A nyúlfiú rákötött egy zsinórt egy fakéregre és azt mondta.
-----Űlj , rá,!-Fehérke rá űlt és Feketefarkú meg elkezdte húzni, aztán cseréltek. Sokáig játszottak a hóban, aztán megszomjaztak .
-----Menjünk le a patakhoz és igyunk ott. Lementek, de inni nagyon nehéz lett volna, hiszen a patak be volt fagyva. :
-----Ejha , mi ez ! nincs víz.-- és megkopogtatta a jeget, keményen kopogott. Rálépett ,!- mikor mindkét lábával rajta állt, kicsúszott alóla a talaj.
--PUFFFF. Nagyot esett a fene- kére. Fel akart állni de újra kicsúszott a talaj a lába alól.
-----Ez, rettentően csúszik - közölte Meg kellett tanulniuk a jégen járni, bár nekik segítség az, hogy szőrös a lábuk ujja, és nem csúszik annyira, mint más állatnak. A két nyúl megunva a téli játékokat , letörtek egy-egy ágat és a nyomúkat eltörölve mentek az odújúkhoz. De jó meleg volt az odú belsejében. Ide nem hatolt le a fagy. Megszárították magukat ,ettek egy jót és lefeküdtek . Kint csikorgott a fagy, és eleredt a hó.
|